Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-305

Az országgyűlés képviselőházának 305. téről van szó és azt akarjuk a nép szélesebb rétegeivel megismertetni, akkor fokozottabb mértékben kell lehetőséget nyújtani á népnek arra, hogy felesleges idejét ne a kocsmában töltse, hanem lelki szükségletét és gazdasági igényeit a kultúrházakban elégítse ki, tanuljon, lásson és mindezt az életben felhasználhassa. Ha szabad itt tisztelettel megemlítenem, a fi. cím egyik tétele alatt 165.000 pengő van felvéve a népies gazdasági oktatás céljaira. Hála Istennek már fejlődnek a kultúrházak, meg van a bőséges lehetősége, hogy a gazdasági felügyelők és főkép a mezőgazdasági kamarai kiküldöttek a népet oktassák, kultúráját csiszolják, a kívánt értelemben fejlesszék. A gazdasági népkönyvtárak pótlására 20.000 pengő, gazdasági népkönyvtárak beszerzésére pedig 130.000 pengő van felvéve. Habár szépnek és eredményesnek tartom az eddigi munkásságot, mert 1924-től ezideig 550.000 pengő fordíttatott e célra, annyi, amennyit a múlt időben együttvéve sem fordítottak, szükségesnek tartom, hogy ez az összeg még fokoztassék, hogy a kívánt célt mennél eredményesebben és mennél rövidebb időn belül elérhessük. Legyen szabad e téren megemlítenem a kultúrházak szükségességét, habár itt is elismerés illeti a miniszter urat, aki már 1924-től ezideig 1,300.000 pengőt fordított a kultúrházak létesítésére. Szomorú szívvel állapítom meg azonban, hogy a következő gazdasági évre csak 150.000 pengő van e célra felvéve. (Gubicza Ferenc: Elég baj!) Ha figyelembe vesszük, hogy 150.000 pengő erejéig hány kultúrházat lehetne felépíteni, vagy hogy hány kultúrház építésére lehetne segélyként pénzt nyújtani, akkor ez nem több a nagyon kevésnél, — hogy máskép ne mondjam — pedig nem lehet közömbös, mindazokból a szempontokból, amely szempontokból kivált ezt a tételt beállították, hogy sok-e vagy kevés-e ez az összeg. Az én szempontomból nagyon kevés és arra kérem a miniszter urat, hogy bárhol megtakarítható összeget ide koncentráljon a népkönyvtárak szaporítása, a kultúrházak építése terére, hogy ezt a már megkezdett fejlődési tempót galoppban méltóztassék folytatni. (Helyeslés.) Ez a tiszteletteljes kívánságom. A címet elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik*? Fitz Arthur jegyző: Kócsán Károly. Kocsán Károly: T. Képviselőház! A mai beteg gazdasági életnek rengeteg orvosa van. Mind megírja a receptet. (Reischl Richárd: Politikai baromorvos! — Derültség!) Sokszor azonban maga a beteg nem veszi be és nem gyógyul meg. (Jánossy Gáhor: Azért gyógyul meg, mert nem veszi be!) Roppant nagy várakozással és kíváncsisággal nézünk a föld és annak művelői elé, és azt várjuk, hogy ebben a nagy világgazdasági versenyben máról-holnapra alkalmazkodjék a termelés a nagyon nagymértékben előrehaladott kívánsághoz. Ebben a versenyben itt és gazdasági szaktanácskozásokon, a sajtóban, a gazdasági irodalomban mindenki megadja a jótanácsot, azt azonban a gyakorlati elvben keresztülvinni nem lehet, szerény meggyőződésem szerint azért nem, mert az a nagy materia, amelynek fel kellene vennie a munka fonalát, erre képtelen. Szomorú megállapításom, hogy a gazdasági tudás hiánya miatt. Ez a legnagyobb betegsége a gazdasági életnek. Mert azok a jelenségek, amelyek lépten-nyomon megnyilvánulnak, arra vezethetők vissza, hogy akiknek a saját világukban a legjobban kellene a mesterségüket érteni, akik ott végzik a munkát, azoknak, sajnos, kevés a tudásuk. Hiszen a kultuszminiszter úr egymillió analfabétáról beszél. ülése 1929 június 6-án, csütörtökön. 447 Hol találjuk meg ezeket? Nem az ipar, a kereskedelem terén, hanem a mezőgazdaságban. (Reischl Richárd: Es a politikában!) A mezőgazdasági cselédek, a mezőgazdasági munkások, akikre ennek az akciónak végrehajtása volna rábízva, nagyon keveset értenek hozzá. Érzi ezt maga a földmívelésügyi kormányzat is és azért igyekszik gazdasági erejéhez képest ilyen tanfolyamokon vándortanítók útján és egyéb előadásokon, újabban a rádón keresztül a gazdasági ismereteket népszerűsíteni. f Ezt azonban szervesen kell beiktatni népoktatás keretébe. Ha méltóztatnak ismerni a népoktatás anyagát, akkor méltóztatnak tudni, hogy abban bizony nem találjuk meg egy agrárországhoz méltó és kívánatos mértékben az agrártudományokat. Nem elég nekünk az általános ismeretekben megadni azt, hogy a magyar gyermek ismeri-e Ázsiát s a nagy világot, földrajzilag, vízrajzilag, népraj zilag és minden egyéb tekintetben, amikor nem ismeri itt azt a földet, a földnek összetételét, és azokat az egyszerű mezőgazdasági tudományokat, amelyek nélkül egy lénést nem tehet. (Ügy van! a jobboldalon.) Az én kívánságom tehát az, hogy elsősorban ezt a nagy anyagot vigyük át abba a népoktatási tantervbe, amely a kultuszminisztérium ügykörébe tartozik ebben a pillanatban, de vigyük át ezt a nagy kérdést az oktatás egész vonalán, hogy a magyar mezőgazda, az agrárország mezőgazdája a legtökéletesebben értse a gazdasági művelés minden ágát, abban legyen ő tudós, és abban legyen kiváló. Hogy ez a munka rendszeresen folyjék, ahhoz szükséges, hogy a falvakban állandó művelője és elméleti és gyakorlati ismerője legyen a gazdasági kérdéseknek. Itt kapcsolódom bele a népiskolákon keresztül abba a kérdésbe, hogy elsősorban a tanítónak kellene tudnia és ismernie ezt az anyagot. A tanítóképzők tantervében a növénytermelést kivéve alig találom meg a többi gazdasági részletes ismertetését. Tehát a tanítóképzőbe még fokozottabb mértékben kell beilleszteni az agrártudományokat. Amíg azonban ez elkövetkezik, felhívom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy a békeidőben az ismétlőiskolák oktatásánál szükségelt gazdasági ismeretek tanítására a tanítók számára kéthónapos tanfolyamokat tartottak, és pedig tisztán mezőgazdasági tanfolyamokat. (Ügy van! a jobb oldalon.) JEz hiányzik a költségvetés keretéből. Kérem a miniszter urat, ha az idén már nein lehet, de a következő esztendőben méltóztassék ismét felvenni ennek a tanfolyamnak fonalát és erre a nagyszámú tanítóságot az ország különböző helyein felhívni, ök pályáznak nagyon szívesen, mert érzik maguk is ennek a tudományágnak gyakorlati és elméleti ismereti hiányát; ők százával fognak jelentkezni s ezekből a tanfolyamokból hazamén ve maguk is nemcsak elméletileg, hanem gyakorlati példájukkal fogják falujukban ezt az irányzatot szolgálni. E címmel kapcsolatban arra vagyok bátor a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét felhívni, hogy méltóztassék megszívlelni az általam előadottakat sa kultuszminiszter úrral együtt ezt a kérdést mielőbb méltóztassék rendezni a magyar mezőgazdaság érdekében. Egyébként a címet elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Reischl Richárd. Reischl Richárd: Igen t. Képviselőház! Csak helyeselni tudom az előttem felszólalt igen t. képviselőtársam indítványát, mert magam is abban a meggyőződésben élek, hogy a gazdasági szaktudás alapismereteit már a kisgyer*66