Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-305

448 Az országgyűlés képviselőházának l mekekbe bele kell csöpögtetni, hogy ők kedvet kapjanak tudásuk továbbfejlesztésére. Addig is azonban, amíg ilyen nemzedéket nevelünk, szük­ség van arra a mai gazdasági viszonyok között, hof?y a felserdült ifjúság, valamint a komoly, érett gazdák nevelésére és képzésére is minél nagyobb gondot fordítsunk. Nagyon helyeslem a t. előadó úrnak azt a megjegyzését, hogy a kormány nem szándéko­zik továbbépíteni ezeket ,az altiszti földmíves­iskolákat. Már többször megjegyeztem itt, hogy a földmívesiskolák továbbfejlesztésére ebben az országban nincs szükség. A meglevőket építsük ki tovább, de hogy új földmívesiskolá­kat állítsunk föl ebben az országban, arra abszolúte nincs szükség. Azt az anyagot ugyan­is, amely a gazda-altisztek pótlására szükséges, bőven megkapjuk amúgyis, sőt még a gazda­ségi akadémiát végzett egyének közül is szá­mosan elmennek ilyen alárendelt állásba. Amint látjuk, ezren felül van azoknak a száma, akik nem tudnak állást kapni. Ilyen körülmé­nyek között arra, hogy olyan egyéneket nevel­jünk, akik azt arrogálják maguknak, hogy gazdatiszti képesítést nyertek és elvegyék azok elől a kenyeret, akik magasabb gazdásági képe­sítést nyertek, abszolúte semmi szükség nincs. Ezzel szemben helyeslem azt, hogy a gazdákat képezzük tovább. Itt is felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy ne központosított gazda­sági iskolákat létesítsen, ahová a gazdák tá­volról küldjék a gyermekeiket, mert erre nem kaphatók. A gazda legjobban szereti, ha a sa­ját falujába vagy a szomszéd faluba kell menni és ott kap megfelelő oktatást. Arra kérem a mi­niszter urat, legyen szíves, szaporítsa a téli tanfolyamokat. Minden járásba menjen le — mondjuk — 3—3 tanító télen, és egyik nap itt, másik nap másik községben tartson elő­adást. Ezek szívesen mennek. És menjenek azok községről-községre, amely alkalommal 15—16 féle előadást is fognak tartani, amiből tanul a népünk. Azt látjuk ugyanis, hogy azok a gazdasági iskolák, amelyek legutóbb létesül­tek, nem kapnak elegendő hallgatót. Azt látjuk, hogy a kultuszminiszter úr versenyez a föld­művelésügyi miniszter úrral és ő is épít gazda­sági iskolákat. Van olyan hely, ahol a kultusz­miniszter úr is állított fel gazdasági szakisko­lát és a földmívelésügyi miniszter úr is. Ilyen iskolák a székesfehérvári iskolák, amelyek nem kaptak elegendő hallgatót. Ennek nincs értelme, hanem értelme van annak, hogy a mi népünk téli gazdasági szakoktatást kapjon. A fiatalság kiképzésére ugyanis a jövőben majd több gon­dot tudunk fordítani, ha azok az alapismerete­ket megkapják. Nekünk az a célunk, hogy a népet felvilágosítsuk azokról az új tudományos módszerekről, amelyekre szüksége van, hogy a mai rossz gazdasági helyzetben a maga gazda­ságát nyugodtan fejlessze, megmutatván neki a maga gazdasági produktumainak értékesítési módját is. Nem találtam meg az egész költségvetésben azt, amire számítottam és ami feltétlenül szük­séges volna, tudniillik nem találtam meg azt, hogy a mintagazdaságok fejlesztésére ebben a költségvetésben egy fillér is fel volna véve. Na­gyon jól tudjuk pedig azt, hogy a mi népünk a mintagazdaságokból tanult legtöbbet. Hiába tar­tartanak előttük elméleti előadást, mi nagyon jól ismerjük népünk természetrajzát, az bizal­matlan minden teória iránt. (Farkasfalvi Far­kas Géza: Igaza van!) Gsak úgy tanul a népünk, ha a mintagaz­daságok felé járva, arra menve meglátja, ho­gyan kell szántani, gazdálkodni, mütr ágy ázni, '5. ülése 1929 június 6-án, csütörtökön. hogyan kell a trágyatelepeket kezelni stb. (Folytonos zaj a Ház minden oldalán, — Elnök csenget.) A földbirtokreform tárgyalása során igen hosszú vita indult meg, amelyben azt óhajtottuk, hogy a kisajátított és vagy on vált­ság fejében leadott földbirtokokból létesüljön legalább minden járás területén, ott, ahol erre természetesen alkalom van, egy 40—50 holdas mintagazdaság, ennek élére olyan tisztességes ember állíttassák, aki azután mások segítségé­vel megmutassa, hogy mit lehet egy kisgazda­ságban produkálni. Arra kérem a miniszter urat, hogy a gazdasági előkészítő oktatásnak ezt a részét, a mintagazdaságok létesítését, azoknak felszerelését több költséggel és egyálta­lában támogatni szíveskedjék, mert nekem az a meggyőződésem, hogy népünk csakis a pél­dából tanul, annak a teória nem ér semmit. Az elszokott már abban a korban attól, hogy ilyen előadásokat (Látogasson, de aztán mem is érti meg, ha gyakorlatilag nem mutatják be és a mi népünk gazdasági szakoktatását csak így tudjuk előbbre vinni. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Maróthy László! Maróthy László: Tisztelt Képviselőház! Teljesen osztozom az előttem szólott két kép­viselőtársam véleményében s amikor a gazda­sági szakoktatás címhez feliratkoztam, éppen az vezetett, hogy rámutassak, mennyire fontos a téli gazdasági tanfolyamok tartása. Teljesen megnyugtattak e tekintetben engem a minisz­ter úrnak az általános vita befejezése után mondott szavai, amelyekben kijelentette, hogy éppen a téli gazdasági iskolákra akarja a fő­súlyt fektetni. Most belekapcsolódom, a Koesán Károly igen t. képviselőtársam által előbb mon­dottakba és felhívom az igen t. miniszter ur figyelmét arra, hogy ma mindinkább szaporo­dik az állásnélküli gazdatisztek száma. Ok, akik ma kenyér nélkül állanak, bekapcsolhatók volnának a szakoktatás körébe és ezáltal ke­nyérhez is jutnának. Nekik az lenne a köteles­ségük, hogy ne az általános, hanem az egyes vidékeknek megfelelő, gazdasági ágakat tanít­sák, tehát azokat, amelyeket ezen a vidéken leg­inkább életképesek. Ezzel kapcsolatban egy kérdést szeretnék intézni a miniszter úrhoz a gazdatiszti törvény életbelépését illetőleg. Nevezetesen a gazda­tiszti osztály egyáltalán semmi védelemben nem részesül, (ügy van! Ügy van!) a gazda­tisztek teljesen ki vannak szolgáltatva gazdá­juk kénye-kedvének. Ha tetszik, hosszú és ér­demes szolgálat után, félévi vagy egyévi fel­mondással, ahogy a szerződés szól, elboosáthat­ják őket éis így állás nélkül maradnak. Még egy kérdést szeretnék a gazdasági szakoktatás címe alatt előhozni. Azt látom ne­vezetesen, íhogy az úgynevezett sárvári tej­gazdasági szakiskola áthelyezése céljára — Csermajorba — százezer pengő van ezideig beállítva a költségvetésbe. Tudomásom szerint már a tavalyi költségvetésibe is volt bizonyos összeg beállítva már e célra. Az elmúlt nyáron a miniszter úr megszakítva üdülését, szemé­lyesen is megtekintette a sárvári tejgazdasági szakiskolát. Együtt jártuk végig a telepet és láttuk, hogy tényleg nagyon elhanyagolt, rossz állapotban vannak az épületek. Ennek az oka az, hogy a birtok tulajdonosával kötött szerződés már évekkel ezelőtt lejárt és csak évről-évre hosszabbították meg és így semmi befektetés nem történt már hosszú évek óta. Azelőtt is dolgoztak már azon, hogy ezt az is­kolát onnan elvigyék. A miniszter úr akkor úgy nyilatkozott, hogy nincs döntés abban a

Next

/
Thumbnails
Contents