Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-305
4 to Az országgyűlés képviselőházának l ezen azért, mert amikor külkereskedelmi mérlegünkben visszaeső tendenciát látunk és azt tapasztaljuk, hogy európaszerte ismert tojáskivitelünk visszaesik és ennek okát abban találják, hogy a világtermelésben nem tudjuk a versenyt tartani, akkor itthon a széles néprétegek és azok vezetői megragadják az alkalmat arra, hogy ebben a gazdasági ágban azt a csorbáit, amelyet az elmaradás okozott számunkra, mielőbb kiküszöböljék. Előttem van az a statisztika, amely 1881-től 1926-ig mutatja azt az örvendetes, nagyszabású fejlődést, amelyet baromifikivitelünk külkereskedelmi szempontból mutat. Jelentős tétele ez a nemzetgazdaságnak. Ezt a termelési ágat nemcsak megtartani, hanem fejleszteni is kívánatos, ennél a tételnél minden áldozatot meg kell hozni és semmit kímélni nem szabad. En nem látom egyetlen gazdasági ágnak sem olyan szociális következményét és kihatását, mint éppen a baromfitenyésztésnek, amellyel leginkább a legkisebb emeberek foglalkoznak. Az általános vita alkalmával számos oldalról felhozták azt a kérdést, hogy a mezőgazdasági munkásokat nem tudjuk jól fizetni, mert nagyobb béreket a mezőgazdasági termelés nem bír el. A tisztviselők fizetésemeléséről szó sem lehet, mert a pénzügyminiszter úr kijelentése szerint új forrásokat erre a célra megnyitni nem tud. Viszsza kell tehát mennünk a mezőgazdaságnak olyan ágához, amellyel ki-ki tud foglalkozni és azokat a kicsi forrásokat megnyitva kell nótolni azokat az anyagi eszközöket, amelyeket az állaim vagy a munkáltatók e pereben nem tudnak adni. Az egyik ilyen kicsi forrás, amelyből szeretettel, szakszerűséggel és kitartással sok-sok pengőt lehet összegyűjteni, a baromfitenyésztés. Csak elismeréssel szólhatok arról, hogy a földmívelésügyi miniszter ár, a pénzügyminiszter úr és a gazdasági miniszter úr is megemlékezett expozéjában erről a kérdésről, foglalkoznak ezzel a kérdéssel és felkarolják ezt a kérdést, kívánatosnak tartom azonban, hogy az a csekély összeg, amely a baroimfitenyésztés fejlesztésére be van állítva, bármi más úton és módon, beruházások terhére; vagy anás ikevésbbé szükséges összegektől elvonva pótoltassák, hogy az a hiány, amely itt baromfitenyésztésünk fejlesztésében előállott, pótoltassák. En tehát nasyobb összeget kívánnék beállítani erre a célra, hogy ez a, helyesen elgondolt, a miniszter úr által kifejtett szempontok szerint megindult tenyésztés tovább menjen a maga útján. Ami hiányokat fel akartam sorolni, azokra a miniszter úr már előzetesen válaszolt. Nemcsak kakasok útján kell a tenyésztés meglévő állományát feljavítani, hanem napos csibék és tojások kiosztásával a tiszta tenyésztési vonalat kell továbbfejleszteni, mert csak úgy érjük el, hogy a mai parlagi magyar tyúkok nyolcvan tojása helyett 160-at vagy 200-at megközelítő tojásmennyiséget ugyanazzal a fáradtsággal, kissé több gondossággal elérjünk. Itt azonban két konkrét szempontra akarom a miniszter úr figyelmét felhívni. Nem tartom kívánatosnak az állami telének nagyszabású szaporítását, amikor az elmúlt években igen nagy elismerést nyert kiállítások kapcsán azt láttuk, hogy az országban e gazdasági ágban annyi kiváló, elsőrangú tenyésztő van, akik a szakszerűség szempontjából világviszonylatban is megállják a helyüket. Annak, akit a kérdés érdekel, méltóztassék az óbudai baromfitenyésztőtelepre, Szőnyei Lorántné telepére elfáradni, (Úpy van! a baloldalon.) ahol valóságos amerikai típus és 5. ülése 1929 június 6-án, csütörtökön. szisztéma szerint szaporítják a legprecízebb módon a csibéket. (Üqy van! a baloldalon.) Itt van a többi tenyésztő, itt van a nagyszerűen működő Baromfitenyésztők Országos Szövetsége, amely megszerzi nekünk minden évben azt a kedves alkalmat, hogy az ország tenyésztőinek Összevonásával a tény észállatvásár telepen gyönyörködhetünk a baromfitenyésztés gyönyörű fejlődésében. Arra kérem tehát a miniszter urat, hogy e meglévő tenyészetek segíttésével, támogatásával igyekezzék ezt az egész kérdést oly nagyszabásúvá kifejleszteni, mint a mennyire az kívánatos. A törvényjavaslat indokolásából azt látom, a gödöllői telepen a munkásnők képzése helyett a férfiak képzését állítják be. Legyen szabad azt a szerény észrevételt tennem, hogy a munkásnők képzésének fenntartását kívánatosnak tartom elsősorban azért, mert ez elsősorban női foglalkozás, másodsorban a munkásnők alkalmazása mégis csak kevesebbe kerül a baromfifarmon, vagy telepen, mint a férfiak alkalmazása, mert ma még ezek a telepek a nagyobbszabású kiadásokat nem bírják meg. Ha tehát kicseréljük a nőket férfiakkal, akkor a nőket erről a foglalkozási ágról leszorítjuk, ezt pedig nem tartom kívánatosnak. A férfiak számára is kívánatosnak tartom tanfolyamok rendezését, de fenntartandók ezek a tanfolyamok a nők számára is, akik amint ma is a kiállítási nevekből látható, a legnagyobb szeretettel kultiválják ezt a művelési ágat. E tétellel kapcsolatban tehát sommázva az elmondottakat, a pénzügyminiszter úrtól * nagyobb összeget óhajtok ennek a gazdasági ágnak támogatására, a földmívelésügyi miniszter úrhoz szólva pedig nem a konkurrencia kizárása miatt, hanem a meglevő telepek tökéletessége miatt nem tartom kívánatosnak az állami telepek fejlesztését akkor, ha ott esetleg többe kerül ezeknek a gazdasági cikkeknek előállítása, mint a magántelepeken, végül a nők továbbképzésének meghagyását is kérem és kívánatosnak tartom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Keischl Eichárd! Reischl Richard: T. Képviselőház! Azt hiszem, az ország egyik legfontosabb hivatalnoki kara a gazdasági felügyelői kar, amelynek az a [hivatása, (hogy állandó érintkezésben maradva a gazdatársadalommal, annak bajait, keserveit megismerve, a minisztérium tudomására hozza azokat, viszont pedig azokat az okos rendelkezéseket és kedvezményeket, amelyeket a földmívelésügyi kormány a gazdák részére létesít vagy megszervez, a néppel tudassa, hogy az kellő időben hozzájusson azokhoz a kedvezményekihez, amelyeket nagy, sokszor talán túlerőltetett kiadásokkal kénytelen a kormány a földmívesnép érdekében megadni. Éppen azért örö'mmel üdvözlöm ,a költségvetésnek azt a tételét, amely a gazdasági felügyelőségek dologi kiadásaira az idén 200.000 pengővel nagyobb összeget vett fel. mert ebből azt látom, hogy a, miniszter úrnak az az intenciója, hogy ezek a gazdasági felügyelők ne helyben üljenek, ne az irodákban aktákat gyártsanak, amint eddig volt, hanem igenis ez a többlet a kiszállás költségeire, az útiköltségekre fordíttassák, hogy kiszállhassalak a nép közé és azzal érintkezésbe lépve, feladataikat méltóan megoldhassák. Arra ; kérem a miniszter urat, legyen szíves szigorú ellenőrzés tárgyává tenni, hogy ezek a gazdasági felügyelők megfelelnek-e tényleg hivatásuknak. (Helyeslés a jobb' és a baloldalon.) Ezeknek a
