Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-305

4.38 Az országgyűlés képviselőházának 30 kell termelni és milyen mód szerint kell a terme­lésnél eljárni. Friedrich István t. képviselőtársam arra nézve, hogy a mezőgazdasági termelést mostani nyomasztó helyzetéből kivezessük, két axiómát, két fő alaptételt állapított meg. Először is a köz­terhek redukálását, másodszor pedig a hitel te­rületén az összes mezőgazdasági hiteleknek kon vertálás útján való átváltoztatását. Egyik sem az én feladatom, hanem mind­kettő a pénzügyminiszter úr feladata, és a pénz­ügyminiszter úr ezen a téren már jó példával járt elől. (Helyeslés.) Ha azonban a mezőgazda­sági hitelt konvertálni akarjuk, ha csak a mező­gazdasági művelés alatt álló területet veszem és ha csak 100 pengőt kalkulálok katasztrális holdanként, akkor ezen 1,960.000 katasztrális hold területnél ca 200 millió pengőre volna szük­ség; ha pedig az összes termőterületet, a 16 mil­lió katasztrális hold területet veszem alapul és katasztrális holdanként szintén 100 pengőt ve­szek, akkor 1600 millió pengőre volna szükség. Ha pedig konvertálni akarok és termelési hitel­lel akarom ellátni a gazdaközönséget, holdan­ként 100 pengőnél kevesebbel nem kalkulál­hatok. Mármost Friedrich István t. képviselőtár­sam azokat az összegeket említette, amelyeket a különböző akciókra kiadtunk, voltam bátor felsorolni, és azt mondotta, hogyha azok egy összegben lettek volna a földinívelésügyi tárca rendelkezésére bocsátva, és ha azokat egy ösz­szegben megfelelő kamatozású agrár termelési hitel céljaira használtuk volna fel, nagyban enyhítettük volna azt a nehézséget, amely ezen a téren fennáll. Ahogyan ez így el van mondva, rendkívüli helyes dolog, ezek az összegek azon­ban évről-évre bocsátattak a tárca rendelkezé­sére és olyan termelési Programm szolgálatá­ban használtattak fel, hogv ezeket az összegeket egyébként sem tudtuk volna mellőzni. A baromfi­tenyésztésnél is kimutattam, hogy mik az eredmények, s ezeket az eredményeket sohasem értük volna el, s ezt az akciót nem tudtuk volna megindítani, ha pénzt nem kaptunk volna erre. Ha a vízszabályozási munkálatokra 60 millió pengőt nem kapok, nem tudom a vizet szabá­lyozni^ ha nem kapok pénzt a nemesített vető­mag céljaira, nem tudom a nemesített vetőmag­akciót lebonyolítani, már pedig ez szintén első alapfeltétele a többtermelésnek. Ezeket az összegeket tehát céltudatos és ko­moly termelési célokra használtuk fel. Ha eze­ket egy összegben tudtuk f volna megkapni és megfelelő kamatozású agrártermelési kölcsönné tudtuk volna átalakítani és a gazdaközönség­nek rendelkezésére bocsátani, kétségkívül ered­ményt tudtunk volna vele elérni. Beck Lajos t. képviselőtársam az általános vitánál különösen abban a tekintetben kért tőlem nyilatkozatot, hogy az osztrákokkal az utóbbi időben lefolytatott vasúti tarifális tár­gyalások során mik voltak az eredmények. Ebben a tekintetben a kereskedelmi miniszter úr folytatta le a tárgyalásokat, én csak dele­gátust küldtem oda, tehát ő hivatott arra. hogy ebben a kérdésben nyilatkozzék. (Beck Lajos: Egészen 'kielégítő az eredmény! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. képviselő urak! (Friedrich István: Jó ellenzéki ember ©z a < Beck Lajos! — Derültség.) Mayer János földmívelésügyi miniszter: A képviselő úr is lojálisán elismerte, ami igaz­ság, és ugyanezt teszi Beck Lajos t. képviselő­társam is. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Mayer János földmívelésügyi miniszter: 5. ülése 1929 június 6-án, csütörtökön. Talán már hosszú ideig is vettem igénybe a t. Ház szíves türelmét (Halljuk! Halljuk!) és éppen azért nem kívánom tovább fűzni meg­jegyzéseimet, hiszen mindazokra az észrevéte­lekre megadtam a választ, amelyek az általános vita során tétettek. Mint ahogy méltóztatnak látni, minden törekvésemmel azon vagyok, hogy kötelességeimnek eleget tegyek, hogy a mezőgazdasági termelés szolgálatára mindent elkövessek, hogy a többtermelést előmozdítsam és az akadályokat elhárítsam. (Élénk helyeslés jobb felől és a közénen.) Friedrich István t. képviselőtársunk volt szíves rámutatni arra, hogy ennyi agrárszak­értő talán sohasem volt az országban, mint most. Azt én meg tudom érteni, hogy amikor a mezőgazdák a konjunktúra idején minden adósságukat kifizették, akkor az irigység a mezőgazdasági termeléssel folalkozók felé kon­centrálódott, akkor az volt a baj, hogy a kis­gazda zongorát vesz; most pedig, a mai hely­zetben, amikor a nyomasztó adósságok már ólomként nehezednek a mezőgazdasági terme­lésre' és a megélhetést nehezítik, akkor min­denki látja és tudna mérlegelni, mi Magyar­országon tulajdonképpen a mezőgazdaság, ak­kor érzi és látja mindenki, hogy itt az ország kenyeréről van szó. s ettől van függővé téve inarunk és kereskedelmünk és egész gazdasági életünk felviráeozása (Ügy van! Úgy van! jobbfelől és a közéven.) és hogy a foglalkozási ágnak megélhetési nehézségeivel együtt járnak az összes többi foglalkozási ágnak megélhetési nehézségei. (Zaj.) Azok a nehézségek, amelyekre itt többikép­viselőtársaim is mind rámutattak, olyan mélyen gyökereznek, amelyeken ezidőszerint segíteni a kormánynak sem áll módjában. Ez a gazda­közönség azonban, amelyik a háború utáni utóbbi évtizedben gazdaságig helyzetünk reorga­nizálása s az ország gazdasági helyzetének és az országnak talpraállítása terén akkora áldoza­tokat hozott és olyan önfeláldozó, áldozatos munkát fejtett ki, amely ^lehetővé tette, hogy eljussunk oda, hogy ma tárgyaljunk ezekről a kérdésekről és tovább folytassuk a tanácskozá­sokat, ez a gazdaközönség, amely ezt az áldo­zatos munkát kifejtette, biztosítékot nyújt ne­künk abban a tekintetben, hogy ezt az országot le lehet győzni, de nem lehet megsemmisíteni, hogv ez az ország fel fog virágozni és gazda­ságilag meg fog erősödni. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés jobbfelől.) Amikor megköszönöm azt a szíves és meleg érdeklődést, amelyet tárcám költségvetésénél a Ház tanúsítani szíves volt, abban a reményben fejezem be szavaimat, hogy ezt az országot el­pusztítani nem lehet s jöhetünk ugyan a mező­gazdasági termelés terén nehézségekbe, ezeket a nehézségeket azonban le fogjuk küzdeni és ennek az országnak jövőjét biztosítani fogjuk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Kérem a t. Házat, méltóztassék az előttünk fekvő költségvetést elfogadni. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a kö­zépen.) * Elnök: T. Ház! Az ülés elején napirendünk és pedig a földmívelésügyi tárca részletes tár­gyalása során az 1. cím Központi igazgatás-nál terjesztette elő a miniszter úr az általános vita anyagára vonatkozó beszédét. A miniszter urat én felszólalásában az 1848 : III. törvénycikk 28. §-a értelmében és a házszabályok 147. §-ának alapján nem korlátozhattam, mert hiszen a kor­mány tagjai mindenkor felszólalhatnak, egészen kétségtelen azonban az, hogy a vita általános anyagára vonatkozó felszólalásnak éppen az a

Next

/
Thumbnails
Contents