Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-305

438 Az országgyűlés képviselőházának 305. ülése 1929 június 6-án, csütörtökön. részét illeti, én <e felett napirendre tértem, (Helyeslés jöbbfelől és a középen.) és ezzel foglalkozni nem kívánok. Lenn jártam Szabolcs megyében és ott olyan tájékozódást nyertem, amely után én ezt a kérdést lezárom. (Helyeslés jöbbfelől.) Hálás köszönetet mondok azonban t. képviselőtársamnak azokért az elismerő szavakért, amelyeket ő a vezetésem alatt álló minisztérium tisztviselőkarának működésére vonatkozólag mondott, (Éljenzés jöbbfelől és középen.), s amelyekkel visszautasította azt a méltatlan és minősíthetetlen támadást, amelyben a vezetésem alatt álló tárca tisztikara részesült. Lehetetlen, 'hogy valaki, aki mint miniszter ült egy székben és dolgozott egy minisztérium tisztikarával, így leminősítse azt a tisztikart, és azt megbízhatatlannak és_ nem tudom, még minek 'minősítse. (Ügy van! Úgy van! jöbbfelől és a középen. — Farkasfalvi Farkas Géza: Kvalifikálhatatlan!) Ismétlem, ez a tisztikar a ,háború előtt, a hájború alatt és a .háború után az Összes megpróbáltatások idején helyén volt, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.), lelkiismeretes, hazafias kötelességet teljesített és a köteles szolgálaton túl is a mezőgazdaság érdekébein, a mezőgazdaság fejlesztése érdekében a legmesszebbmenő és a legáldozatosabb, önzetlen munkát fejtette ki. Ez a tisztviselői kar nem érdemli meg azt, hogy a gazdatársadalom résziéről, bárki részéről, de különösen egy volt miniszterük részéről ilyen minősíthetetlen támadásban részesíttessék. (Úgy van! Úgy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Ezért én mind Szilágyi Lajos t. képviselőtársamnak, mind pedig jScihandl Károly és Patacsi Dénes t. képviselőtársamnak hálás köszönetet mondok, ihogy ezt a méltatlan támadást visszautasították. (Helyeslés jobbfelöl.) Szilágyi Lajos t. képviselőtársam & fagykár ügyében tett előterjesztéseket. Kifogásolta azt, hogy mi a fagykárosultaknál a képviselőtestületeknek garanciáját kértük. Az idő olyan rövid volt, hogy nekünk gondoskodnunk kellett arról, hogy a kiadott hitelek biztosítva legyenek.^ A bonitást egyénenként nem tudtuk elbírálni. Nekem nem állt olyan pénz rendelkezésemre, amely ajándékképpen lett volna adandó a gazdaközönségnek, én tehát felelősséggel tartozom azért, hogy a részemre kamatmentesen rendelkezésre bocsátott Összeg vissza is fog térülni. Nem volt tehát más módszer, mint az, hogy a községek képviselőtestületeinek garanciáját kellett biztosítanom a tekintetben, hogy bírálja el, hogy az egyesek, akik kamatmentes hitelt kapnak, képesek-e visszafizetni a nyert kölcsönt, igen, vagy nem. Ezt a módszert tehát mellőzni nem tudtuk. A vetőmaghitelek r kiosztása tárgyában engem több támadás ért. Mondhatom, lehet bírálni az én működésemet, mint ahogyan bírálják is, és mindenért r érhet engem gáncs, csak a vetőmaghitel kiosztása tekintetében nem, mert ez a bírálatot a legmesszebbmenőén kiállja, (Ügy van! Ügy van! jöbbfelől és középen.) Egyes lapokban szemrehányást kaptam azért, hogy elkésve osztottam ki a vetőmaghiteleket. Ez nem áll. Tisztára önÖmmagaminak köszönhetem azt, hogy ezt az akciót így lebonyolítottam. Március 15-én utaztam ki az Alföldre, még akkor nagyobbrészt hó fedte a területeket, s már akkor állapítottam meg, hogy baj van. Minden jelentés még mindig bizakodó volt, de én már akkor elmentem a pénzügyminiszter úrhoz és már akkor kértem fedezetet ezekre a hitelekre. (Ügy van! Ügy van! jöbbfelől.) A pénzügyminiszter úr azzal bocsátotta a fedezetet rendelkezésemre, hogy abban az esetben, ha az nem szükséges, ne vegyem igénybe. Én azt mondottam, hogyha a kár tényleg olyan katasztrofális, amilyen az én megállapításom szerint lesz s mint amilyen — sajnos — volt, akkor énj azt kívánom, hogy az idő előrehaladottságánál fogva idejében rendelkezésemre álljon ez az összeg. Ez meg is történt, a leggyorsabban, állandó permanenciában dolgozott az én minisztériumom, (Helyeslés jöbbfelől.) távirat és telefon útján történtek a rendelkezések, s mire a gazdaközönség észrevette a bajt, akkor már ott volt a vetőmag, aminek köszönhetjük azt, hogy 600.000 katasztrális hold kiszántott területből egy talpalatnyi sem maradt bevetelenül, minden talpalatnyi helyet bevetettek és mindent pótoltak. (Helyeslés jöbbfelől.) Ha én akkor idejében történetesen le nem utazom az Alföldre, várom a jelentéseket és várom, amíg az emberek jajai eljutnak hozzám, akkor most a 600.000 katasztrális hold kiszántott területnek legalább a fele vetetlen maradt volna. (Ügy van! Ügy van! jöbbfelől.) Ez az akció volt tehát az, amelyet magam személyesen irányítottam és hajtottam keresztül, és éppen azért itt ezen a téren engem jogosan semmiféle szemrehányás sem illethet. (Ügy van! Ügy van! jöbbfelől.) r A fagykárosult gazdák támogatása terén még folyamatban vannak az előkészítő munkák. A pénzügyminiszter úr feladata, hogy ennek az összegnek fedezetéről, melyet e célra igényelek, gondoskodjék és neki kell hozzájárulni ahhoz, hogy az akció végrehajtható legyen. Azt hiszem, közmegnyugvásra fogjuk ezt a kérdést is elintézni és az Önhibájukon kívül nehéz helyzetbe jutott gazdákat és munkásokat meg fogjuk segíteni. Mint örvendetes tényt említhetem meg, hogy minden elismerést megérdemel az a gazdaközönség, mely heroikus munkát fejtett ki akkor, amikor napok alatt azt a 600.000 kat. holdat újra beszántotta, bevetette és így lehetővé tette, hogy az parlagon ne maradjon. A közigazgatási hatóságok is a legnagyobb odaadással átértették a helyzet súlyos voltát és mindent elkövettek, hogy az általam kiadott rendelkezéseket gyorsan és sikeresen hajtsák végre. Mint örvendetes tényt jelenthetem továbbá, . hogy a pótvetemények IS) ci tengeri is, a kalászosok is, igen szépen néznek ki és azzal a reménnyel bíztatnak, hogy nagymérvben pótolni fogják a károsodásokat, amelyeket a fagy okozott. Farkas István t. képviselőtársam azt mondotta beszédében, hogy a kormány politikája szűk határok közé zárta a mezőgazdaságot és lehetetlenné tette a termények értékesítését. Azt mondta továbbá, hogy minden sóhajért ütikverik az embereket. Kifejezte azt a kívánságát, hogy a mezőgazdasági munkásság biztosítását az ipari munkásokéval együtt kell megoldani. Azt mondotta továbbá, hogy a földmunkás szövetkezetek kiuzsorázzák a munkásokat. Ezek mind olyan megállapítások, amelyek a tényeknek nem felelnek meg. Mindenki tudja, hogy nem a kormány szorította szűk határok közé a mezőgazdasági termelést és az értékesítést, hanem más tényezők azok, amelyek ezeket a szűk határokat megszabták. Az, hogy minden sóhajért ütik, verik Magyarországon a munkásnépet, szintén olyan túlzás, amelyet szociáldemokrata képviselőnek sem szabad megkockáztatni. (Ügy van! a jobboldalon. — Berki Gyula: Olvassák el, mit írnak a prágai lapok!) — Zaj.) Hogy a r földmunkásszövetkezetek kiuzsorázzák a munkásokat, ez szintén újszerű megállapítás, mert eddig én még ilyen panaszt nem hallottam. Ami azt- a kívánságot illeti, hogy a mezőgazdasági munkások szociális biztosítását az