Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

Àz országgyűlés képviselőházának viselőházat és az országot előzetesen már megtájékoztatni ?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Gál Jenő: T. Képviselőház! A magyar búzáról beszélni mindenütt nagy tisztesség. Itt ebben a Házban szót emelni a magyar búza érdekében olyan kötelesség, amely minden képviselőre nézve a haza védelmében tanúsított magatartással egyenlő. Aki efelől gondolkodik, tudatában van annak, hogy a magyar búza nem egyszerű árucikk. A magyar búza a magyar élet tengelye, és amikor árszabályozásáról elmélkedünk és amikor kutatjuk az okokat, amelyek a magyar búza elértéktelenedésével függenek össze, akkor azt kell mondanunk, hogy nem agrárszempontok, hanem egyetemes nemzeti szempontok vezérelnek minket. En, aki nem vagyok agrárius, mégis megérzem azt a kötelességet, hogy szót kell emelnem a magyar búza igazságos és őt megillető árának védelmében. (Helyeslés.) T. Képviselőház! A búza olyan, mint az érverés: csak meghatározott számú érlökések mellett van egészség. Ha ez felszökken, akkor betegség van, ha leszáll az érlökések száma és_ ezzel az emberi testnek hőmérséklete, akkor ez súlyos betegség nyomait mutatja. A magyar állam életében a búzaár normatívuma a magyar állam egészségének jelzése és akár túlságosan felszökken, akár az egészséges nívó alá megy, az az államélet beteg állapotát jelzi. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Ha igaz, — amint méltóztatnak mondani — akkor ennél a jelenségnél meg kell állani és meg kell kérdezni, mi az oka annak, hogy ez a szomorú jelenség ennyire megvan ebben az országban. A felelet kettős lehet. Az ep^ik az, amit már ma délelőtt a mélyen t. közgazdasági miniszter úr az országnak tudomására juttatott, az t. i., hogy az árnívó szabályozása sem nem magyar feladat, sem nem magyar lehetőség. Egyáltalában a gabonaárak szabálvozódása ezidőszerint: Amerika diktátuma a világ előtt. Az amerikai termés, az amerikai kereslet és kínálat és az amerikai árhullámzás fogva tartja a világ minden búzatermő népét, engedelmeskednie kell ennek a búza-árszabályozó hatalomnak. És valóban, aki igazságos akar lenni, az köteles elismerni, hogy nem izoláltan magyar szempontból és magyar gazdasági szempontból lehet ezt a kérdést elbírálni s azok a nagyszerű beszédek, amelyeket itt hallgattam, Schandl Károly t. képviselő úr kiváló okfejtései és többi mélyen t. képviselőtársamnak nagy hozzáértéssel elmondott okfejtései szépséges igazságok, de az élet realitása ránk cáfol. Nem elég elgondolni egy belterjes gazdaságnak nagyszerű normatívumait és nem elég a sikértartalomnak fokozására való új eljárásokat megdicsérni; nem elég azért, mert a magyar föld mindig megtette a magáét, de az embereknek is meg kell tenniök hozzá a magukét. És fájdalom most juthatok ahhoz a ponthoz, amelyen nem érthetek egyet a mélyen t. miniszter úr felfogásával. A földhozam és a földhozam árának világparitása és áralakulása függ egyrészt attól, hogy miképpen alakítják a nagyhatalmak, Amerikának nagyhatalmai: a csikágói tőzsde és azok a farmerek, azok a nagybirtokosok, azok a nagykereskedők, gabonanagykereskedők együttműködésben az árakat. Ez igaz. Egy búzatermelő ország gazdaságpolitikai berendezésének azonban olyannak kell lennie, hogy meglegyen a lehetőség arra, hogy amit itt termelünk, annak feleslegeit el is tudjuk adni. Méltóztassanak megengedni egy összehasonlítást: Magyarország a háború előtt vámközös3Ô4. ütése 1929 június 5-én, szerdán. 421 ségben élt olyan területekkel, amelyek számára nagyszerű piacokat nyitottak meg. Ausztriának, Csehországnak, Dalmáciának miránk való utaltsága mindig megteremtették a piacot. Túlságos nagy gondja ennek az országnak nem volt arra, hogy termését hol helyezze el, mert a közelségnél fogva e területek lakossága követelte és ezeknek az államoknak gazdasági politikája előírta kényszerítő hatalommal azt, hogy tőlünk kellett vásárolniuk. (Dabasi Halász Móric: Ott volt Amerika is!) Azt méltóztatott mondani, hogy Amerika is. Az igaz, de velünk szemben nem volt vámsorompó. Ügy vittük oda a búzát minden vám nélkül és lerakodó piacunk volt. (Fábián Béla: A magyar búza élvezte az osztrák-magyar monarchia vámvédelmét!) Nem azért hozom ezt fel, mintha a mai állapotokkal szemben ebből bárki jogosult volna szemrehányást tenni. Ellenkezőleg, azért hozom fel, mert a trianoni Magyarország súlyosabb és nehezebb helyzetét demonstráljam és rámutassak arra, mennyivel nehezebb feladata a mai agrár- és kereskedőosztálynak az, hogy a magyar búzának piacot és értéket teremtsen. En nem rekriminálni akarok, de akadékoskodni sem, mert érzem, f hogy ezen a ponton nincsen politikai különbség. (Helyeslés.) Ezen a ponton egyesülni kell, mert a magyar búzának piacot szerezni annyit jelent, mint a magyar életstandard stabilitását megerősíteni. (Helyeslés.) Hogyan történjék tehát az amerikai nagy áralakító tendencia mellett is olyan berendezkedés, amely könnyít, amely nem teszi lehetővé azt, hogy olyan szerencse után, aminőt a múlt esztendőben is láttunk, hogy ennek az országnak rekord-termése volt, hogy a jó Isten áldása valósággal ömlött, és úgy-e arról beszéltünk, hogy 10 millió métermázsa exportfeleslegünk van, ismétlődjék — amint most bevalljuk és sajnáljuk —, hogy egy nagy kontigens az exportfeleslegből megmaradjon, úgy amint megvan most is, amikor pedig már küszöbön áll az új termelés. Mi az oka annak, hogy képtelenek voltunk arra, hogy az árszint azonossága mellett is — legalább megközelítő mennyiséggel — segítsünk a gazdán, a kereskedőn és a fogyasztón? Majd bizonyítani fogom, hogy a búzaérték egészsége minden társadalmi osztálynak, a gazdaközönségnek, a gabonakereskedő közönségnek, a feldolgozó iparnak és az egész fogyasztóközönségnek is érdekét szolgálja és az indokolatlan alacsony ár rombolólag hat a közgazdasági élet minden ágára. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Bizonyítani fogom, hogy egy hirtelen felszökkenése vagy felkergetése az árnak ugyanazon romboló hatást idézi elő. Miértí Méltóztatnak kérdezni. Olyan egyszerű erre a felelet, csak el kell mélyedni egy kissé a búzaár hullámzó értékelésének tapasztalati tan tételeiben. Méltóztassék csak megfigyelni, ha a búza értéke túlalacsony, nem egészséges, mi történiki , Nemcsak a gazdaközönség érzi meg és pusztul bele, ha az egy holdon termett búzának önköltsége drágább, mint amennyiért értékesíteni tudja. Az a titkolt és rejtett inzolvencia, amelyet a föld takar és amelyet az élet maga nem mutat nyomban rikító és elrettentő színeiben, méhében hordozza az általános elszegényedést és elsorvadást, a gazdasági elsorvadást. (Felkiáltások a jobboldalon: Eladósodást!) Eladósodik a gazda, munkás és iharos egyformán, ha a búzának nincs egészséges ára, nincs lerakodó piaca és lehetősébe, akkor az a magyar nemzeti vagyonnak kisebbedését jelenti, és amikor nem jut pénz és nem jut érték a földhozamból, az Isten áldásából és adományából