Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

422 Az országgyűlés képviselőházának arra, hogy az a gazda elmenien és megvegye téli ruháját, beszerezze vetőmagiát, akkor a kereskedő, aki várja azt, ho^v az ő vásárló közönsége, az ország foldmívelő néne és roaros népe, lateiner népe, valamennyi jöiiön és vásárolni tudjon, szintén megszenvedi ezt. mert, ha^ í^v senyved és szenved egy ország főterménye, akkor senkinek sincs vásárlásra pénze, akkor a kereskedők is elpusztulnak és az ő pusztulásuk után elpusztulnak ismét mások, az iparosok és a többiek. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ezt be kell látnia mindenkinek, mé"' a tőzsdének is!) Itt látszik a költségvetés alatt többször említett az a meddőség, amely a maga vitáját olykép osztotta be, hogy az agrár- és merkantil-érdekeket állította szembe a kartellek és a fogyasztók érdekeivel, nag- hosszú számoszlopokban és egyéb nagyszerű elokvens szólamokban, és itt keresték a bajokat. Nem t. Képviselőház, a trianoni Magyarországban nem érünk rá ilyesmire. A trianoni Magyarországban csak egy kell: az élet stabilitását, a megélhetés lehetőségét biztosítani. (Ügy van! jobb felől. — Farkasfalvi Farkas Géza: Mindenkinek agrárnak kell lennie!) T. képviselőtársam, senkinek nem kell sem agrárnak, sem merkantilnak lennie. Ebben az országban a gazdasági evolúciók harmóniájára kell törekedni, kéz a kézben, (Helyeslés jobbfelőL) mert mindnyájan egymásra vagyunk utalva és minden kereseti ág a maga becsületét keresheti a maga munkájának megbecsülésében. (Jánossy Gábor: Tfgy van! Megértő magyar testvérnek kell lenni!) Hogy kellőképpen demonstráljam, hogy mindez axiomaerejű, cáfolhatatlan és hogy politikai vonatkozásában mit jelent, legyen szabad megjelölnöm abban, hogy amit elvesztettünk a monarchia szétdarabolása folytán, mint gazdasági piacot, azt egy cáltudatos kormányzat egy módon találhatja meg: egészséges kereskedelmi szerződések létesítésével. . En nem takaríthatom meg azt a szemrehányást, hogy egyik helyen elkéstünk a kereskedelmi szerződés megkötésével, a másik helyen pedig nem kötöttünk előnyös szerződést.^ Mert bocsásson meg nekem a mélyen t. kormány.... Elnök: A képviselő urat figvelmeztetnem kell, ho—^ beszédideje e^

1

" perc múlva lejár. Szíveskedjék beszédét befejezni. Gál Jenő: Talán szabad nep-vedórai meghosszabbítást kérnem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő úr beszédidejét 15 perccel meghosszabbíthassa? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Gál Jenő: T. Képviselőház! Minden árunak van természetes útja és amikor egy gabonatermő ország utat keres arra, hogy más ország felé, amely nem gabonatermő, oly szerződéssel biztosítsa a maga árujának útját, amely itt a könnyebbséget és az egészséget jelenti, ez kettős feladatot ró reánk. Az egyik az, hogy itthon a rendelkezésére álló eszközökkel és intézkedésekkel tegyék olcsóvá az utat, amelyen a kifelé tendáló áru halad. Ám nem szabad olyan tarifapolitikát felállítani, hogy métermázsánként és nem tudom, hogyan próbálják szállítgatni az árut. Amikor ilyesmi mutatkozik, mint most, ez a szomorúság a gabona árában, akkor nemcsak az államvasút, hanem minden magánvállalkozás is, amely víziúton jár itt, és mindenki köteleztessék, kényszeríttessék arra, hogy önköltségen, vagy akár önköltségen alul is szállítson. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) Ez a nyitja mindennek. Mi a közlekedési 304. ütése 1929 június 5-én, szerdán. politikában ott tartunk, hogy azt mondják: majd megdrágítjuk a személyszállítást azért, hogy az árufuvarozásnál engedhessünk. Ha ez kereskedelmi politika és ha ez a kereskedelemügyi minisztérium felfogása volt a múltban, akkor remélem, rövidesen nem lesz ez a felfogása a jövőben. (Jánossy Gábor: Ezt csak mondták!) Mulasztást követ el az az állam, amely maga nem segíti saját adófizető polgárainak többségét. Ebben az országban a föld művelői vannak többségben s ezt a lakosságot megsegíteni nem agrárius feladat, hanem egyetemes nemzeti és államgazdasági feladat, népjóléti feladat, népgondozói feladat, itt nem szabad alkudni és nem szabad kicsinyeskedni, rá kell fizetni minél többet, csak azért, hogy a magyar gazdasági élet dicsőségét képező búza hadd menjen és hadd hirdesse a magyar búza acélosságát, hadd hirdesse a magyar kenyér tápláló erősségét. Ezt nem tette meg a mélyen t. kormány, mert kicsinyesnek mutatkozott a tarifamérséklés terén, amelyet a szállításnál megengedett. Csak egyet legyen szabad mondanom ebben az irányban. Abban a nagyszerű viszonyban, amelyben egy okos és előrelátó politika mellett Olaszországgal vagyunk, amely kétségkívül a nemzet külpolitikai relációiban nagyszerű előnyös helyzetet mutat, és e mellett a barátsági szerződés mellett én először is gazdasági előnyöket szeretnék biztosítani hazám javára. En azt hirdetem, hogy egy olyan országhoz, amely velem barátsági viszonyt tart fenn, én bátran elmehetek és kérhetem: a tengerentúli import mellett engedd be és vásárold a magyar gabonát, a magyar búzát ugyanolyan mértékben, mint amilyen mértékben külföldi relációban a tengeren túlról behozol. Méltóztatnak tudni, hogy tízmillió exportfeleslegünkből mindössze 350—400.000 mázsa az, amely a velünk barátságos viszonyban lévő Olaszországba kiment? En kérdem a t. kormányt, méltóztassék felelni ráérni ennek az oka? (Bud János közgazdasági miniszter: Felelek rá!) Mikép képzelik ezt? En tudom a mélyen t. miniszter úr válaszát, azt fogja mondani, hogy olcsóbban jut hozzá Olaszország > tengeren túlról. (Bud János közgazdasági miniszter: Tehát a képviselő úr nem jól tudja! — Szabó Sándor: Várjuk meg a választ!) Ha elfogadható választ kapok, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy el fogom fogadni azt, de kötve hiszem, mert aki nyitott szemmel jár és nem híve annak a bürokratikus rendszernek és módszernek, amely becsukott és tapétázott ajtók között tárgyalja a kérdéseket, hanem annak a rendszernek híve, amelynek most talán a hajnalát üdvözölhetjük Európában, az tudja, hogy végének kell lennie kereskedelmi és diplomáciai tekintetekben a titokzatosságnak és végének kell lennie az úgynevezett bizalmas tanácskozások rendszerének. (Farkasfalvi Farkas Géza: Dobbal verebet fogni nem lehet! — Neubauer Ferenc: Szóval meg kell mutatni a kártyáinkat?) Ne méltóztassék azt hinni, hogy a népek még mindig olyan éretlenek és ne méltóztassék azt hinni, hogy el lehet hitetni azt, hogy titokban többet lehet elérni, mint nyilt egyenességgel. Az urak, a túloldalon, amikor a nyilt választójogot védelmezték, mindig azt mondották ... (Folytonos zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Eövid idő áll rendelkezésemre, méltóztassék megengedni, hogy beszélhessek. Itt mindjárt rámutatok a mai napon elhangzott két kijelentésre, amely azt mutatja, hogy a mélyen t. kormány a maga vigasztalásai-