Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-304
420 Az országgyűlés képviselőházának Következik a népjóléti és munkaügyi / miniszter úr írásbeli válasza Györki Imre képviselő úrnak a miniszterelnök úrhoz intézett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Pakots József jegyző (olvassa): «Tisztelt Ház! Györki Imre t. képviselő úr folyó évi január hó 28-án kérdést intézett a miniszterelnök úrhoz a munkanélküliség és az önhibájukon kívül munkahiányban szenvedő családok sorsának enyhítése érdekében. A képviselő úr intenciója két feltevésből indul ki. Az egyik téves feltevés az, hogy az egykét, vagyis a születések számának mesterséges korlátozását kizárólag a gazdasági helyzettel hozza összefüggésbe. Ha az interpelláló képviselő úr feltevése indokolt volna, a gazdag családokban sok gyermeknek, a szegény családokban pedig kevés születésnek kellene lenni, holott a valóságban fordítva van. Epp így téves az a feltevése, hogy a kormány a munkahiányban. szenvedő családok sorsának enyhítése érdekében eddig semmiféle hatékony törvényhozási intézkedésre kapható nem volt Ügy a kormány, mint annak minden egyes tagja a legnagyobb fontosságot tulajdonítja a munkanélküliség elleni küzdelemnek, azonban tisztában van azzal, hogy a munkahiány ellen nem segélyekkel, hanem a gazdasági helyzet megjavításával kell küzdeni. Ëpp ezért a kormány a maga részéről részletes beruházási programmot készített és ennek kapcsán munkaalkalmat teremt úgy, hogy a munkanélküliséget megszűntetve a családfőnek juttatott munkaalkalommal egyúttal a család sorsán is enyhíteni fog. Általában véve a kormány az egyke elleni küzdelmet szívén viseli és az e tárgyban készülő törvényjavaslatban a sokgyermekes családok támogatására — amennyiben a pénzügyi helyzet azt lehetővé fogja tenni — biztosítani fogja a szükséges intézkedéseket. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. Dr. Vaes József s. k.» Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a népjóléti és munkaügyi miniszter úrnak a miniszterelnök úr nevében adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a népjóléti és munkaügyi miniszter úr írásbeli válasza Esztergályos" János képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, hogy a választ felolvasni szíveskedjék. (Györki Imre: Mi ez, restancia-feldolgozás?) Pakots József jegyző (olvassa): «Tisztelt Ház! Esztergályos János képviselő úrnak folyó évi február hó 6-án a munkanélküliség enyhítésére tett és teendő intézkedésekről, valamint a munkanélküliek rendkívüli segélyezéséről hozzám intézett interpellációjára a következőkben válaszolok: A világszerte uralkodó gazdasági válság valamennyi államban, így Magyarországon is nagyobbmérvű munkahiányt idézett elő, ami maga után vonta, hogy a kizárólag munkabérből élő munkások egy része igen súlyos anyagi helyzetbe jutott. Bár úgy a kormány, mint én, tisztában vagyunk azzal, hogy a munkanélküliség ellen nem pillanatnyi segélyekkel, hanem munkaalkalmak teremtésével kell küzdeni, nem zárkóztam, el az, elől, hogy a munkanélküliek nyomorát az 1928/29. évi ínségakció során természetbeni adományokkal ne enyhítsem. Az 1928/29. évi ínségakció adatairól a mellékelt kimutatás adatai tájékoztatnak. . Ezen álláspontomnál fogva a rendkívüli 3Ö4. ülése 1929 június 5-én, szerdán. pénzsegély kiutalásához nemcsak az állam súlyos pénzügyi helyzete miatt, hanem azért sem járulhatok hozzá, mert morális és szociálpolitikai szempontból sem tartom kívánatosnak a pénzsegélyt. Ep ezért, bár a városoknak, s így különösen Budapest székesfővárosnak a részükre engedélyezett ínségadóból módjuk volt a munkanélkülieket hatékonyan segélyezni, a magam részéről nem tartom kívánatosnak, hogy az ínségadók eredményét pénzsegély alakjában osszák ki, hanem odahatottam, hogy természetben, úgymint ruha-, tüzelő-, élelmezési segélyt osszák ki az erre rászorulók között és az étkeztetési-, gyermekfelruházási- és tejkonyha-akciók kapcsán gondoskodjanak a munkanélküliek nyomorgó családtagjairól. Bár a városok ilyen irányú határozatainak jóváhagyása a m. kir. belügyminiszter úr hatáskörébe tartozik, a magam részéről ezt az álláspontomat a m. kir. belügyminiszter úrral is közöltem, aki csak kivételesen hagyta jóvá a városoknak pénzsegély nyújtására vonatkozó határozatát. A munkanélküliek érdekében teendő intézkedésekre vonatkozóan még utalok Peyer Károly képviselő úrnak hasonló interpellációjára adott válaszomra^ is. Tisztelettel kérem a t. Házat, szíveskedjék válaszomat tudomásul venni. Budapest, 1929. évi május hó 27-én. Dr. Vass József s. k.» Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a népjóléti és munkaügyi miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Most pedig áttérünk a szóbeli interpellációkra. Az első: Frühwirth Mátyás képviselő úr interpellációja a honvédelmi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Pakots József jegyző: (olvassa): «Interpelláció a m. kir. honvédelmi miniszter úrhoz. Kérdem, van-e tudomása a honvédelmi miniszter úrnak arról, hogy a minisztérium által kiírt és nyergek beszerzésére vonatkozó pályázat körül súlyos szabálytalanságok történtek? Hajlandó-e a miniszter úr azonnal vizsgálatot indítani a felelős személyek ellen? Hajlandó-e erről a vizsgálatról a parlamentnek jelentést tenni? Hajlandó-e a miniszter úr a kiírt pályázati eredményeket szabályszerűen elbíráltatni és a közszállítási szabályzatok szigorú betartásával a nyeregbeszerzéseket megrendelni?» Elnök: Minthogy a képviselő úr nincs jelen, interpellációja töröltetik. Következik Gál Jenő képviselő úr első interpellációja a földmívelésügyi, kereskedelemügyi és közgazdasági miniszter urakhoz. Kérem annak felolvasását. Pakots József jegyző (olvassa): «Interpelláció a földmívelésügyi, kereskedelemügyi és közgazdasági miniszter urakhoz. 1. Eszlelik-e a miniszter urak a magyar gabona- és lisztárak ijesztő hanyatlását, felismerték-e azt az imminens veszélyt, mely ennekf oly tán egyaránt fenyegeti a gazdákat és a kereskedőket? 2. Tudják-e a miniszter urak, hogy a magvar gabona elértéktelenedése az általános elszegényedést vonja maga után, mely elsorvasztja a magyar nép közteherviselő képességét? 3. Szándékoznak-e a miniszter urak haladéktalan elhatározással e pusztító leromlásnak gátat vetni és konkrét intézkedéseikről a kép-