Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

• Àz országgyűlés képviselőházának Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki az 1929/30. évi állami költségvetés egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A tegnapi ülésünkön tett bejelentésnek megfelelően következik a népjóléti és munkaügyi miniszter úr írásbeli válasza Propper Sándor képviselő úrnak 1927 márciusában az összkormányhoz intézett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjek a választ felolvasni. Pakots József jegyző (olvassa): «T. Ház! Propper Sándor t. képviselő úr 1927. évi március hó 9-én interpellációt intézett az összkormányhoz a hadikölcsönök valorizációja tárgyában, melyre a m. kir. kormány nevében az alábbiakban válaszolok: A t. képviselő úr interpellációja az 1928. évi XII. te. és az 1928 : XXXIII. te. 14. §-a alapján tárgytalanná vált. Ugyanis az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló 1928 : XII. te. 8. §-a értelmében 1914. évi július hó 28. napja után az 1912:LXIII. te. 17. §-a alapján kibocsátott államadóssági címletek közül azok átértékelésének kérdésében, amelyek a háborús magyar államadástságolfc nosztrifikálásakor mint a tulajdonos eredeti jegyzésű címletei láttattak el magyar nosztrifiiikálási megjelöléssel és azóta is állandóan az eredeti jegyzők vagy örököseik tulajdonában vannak, a törvényhozás az 1921 : XXXIII. tc-kel becikkelyezett békeszerződésen alapuló kötelezettségeik megszűnése után fog határozni. Ezek a kötelezettségeik pedig a trianoni békeszerződés 163. cikke érteimé-bein 1921. évi május hó 1. napjától számított 30 éven át terhelik a magyar államot, vagyis e címletek átértékelése tekintetében 1951. május hó 1-én a jóvátételi 'kötelezettség megszűnése után fog a törvényhozás állást foglalni. Addig is azonban, amíg a törvényhozás az úgynevezett hadikölcsöin átértékelése tekintetében dönteni fog, az 1928/1929. évi állami költségvetésről szóló 1928 : XXXIII. te. 14. §-a lehetővé teszi a kisjövedelmű címlettulajdonosok segélyezését s erre a célra az említett költségvetés összesen 6 millió pengőt irányzott elő. A támogatásra szoruló háborús magyar államadóssági címletek egyes kisjövedelmű tulajdonosainak támogatása tárgyában kiadott 4600/1928. ein. N. M. M. számú miniszteri rendelet rendelkezéseinek megfelelően a címlettulajdonoisok segélyezése^ ezidőszerint már befejezés előtt áll és a beérkezett mintegy 24.000 segélykérvények több mint háromnegyed része elintézést is nyert. r Megjegyzem még, hogy az utóbb említett szakasz értelmében a hadiíkiölcsön segélyezési akoió eredményeiről a közel jövőben a t. Háznak külön jelentést is fogok tenni. Az előadottak alaján kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. Budapest, 1929. május hó 27-én. — Dr. Vass József s. k.» Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a népjóléti és munkaügyi miniszter úrnak az össakormány nevében adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (ïgent) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a népjóléti és munkaügyi miniszter úr válasza Peyer Károly képviselő úrnafe az összkormányhoz intézett interpelláció304. ülése 1929 június 5-én, szerdán. 41Ô jár a. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Pakots József jegyző Jolvassa) : r «T. Ház! Peyer Károly t. képviselő úr folyó évi január hó 28-án az összkormányhoz a munkásosztály gazdasági helyzetéről a következő kérdéseket intézte: «Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a munkásosztály jelenleg milyen súlyos gazdasági helyzetben él? Milyen intézkedéseket hajlandó tenni a kormány a munkásosztály általános elszegényedésének meggátlására?» Erre az interpellációra a m. kir. kormány nevében a következőket válaszolom: A m. kir. kormány, valamint annak minden tagja tudatában van annak, hogy az a gazdasági válság, amely az egész világon uralkodik,' Magyarországot sem kímélte meg. Azt is tudjuk, hogy a gazdasági válság hátrányait a középosztályon kívül legjobban a magyar munkásosztály érzi, amelyik megélhetését csakis munkaerejének értékesítésével, munkabéréből biztosíthatja. Tudatában van úgy a m. kir. kormány, mint annak minden egyes tagja, hogy a magyar munkásosztály kedvezőtlen helyzetén segíteni kell. A súlyos gazdasági helyzeten a gyökeres segtíség azonban csakis a gazdasági válság okainak megszüntetésével volna elérhető. A gazdasági válságnak azonban hazánkban kettős oka van, amelyek közül az egyik a világgazdaság helyzete, a másik pedig Magyarországnak, mint gazdasási egységnek a feldarabolása. A világgazdaság válságának hatása alól a gazdag államok sem tudták magukat kivonni. Nemcsak a háborúvesztes államokban, így például Németországban, többszázezer munkanélküli van, hanem az angol világbirodalomban egymilliónál^ jóval több a munkanélküli és a gazdasági válság — amelyiknek csak egyik jelensége a munkanélküliség — még az Amerikai Egyesült Államokat sem kímélte meg. Ennek a világgazdasági válságnak hatása Magyarországon fokozottan mutatkozik. Mint szegény állam nagyobb mértékben érezzük a külföldi tőkék megdrágulását, a mezőgazdasági termények értékesítésének nehézségeit, az idei fagykárok pusztító hatását, külföldi piacaink mesterséges elzárását. A gazdasági válság következtében súlyos helyzetbe került magyar munkásság helyzetén aoznban nem szegénysegélyezéssel, pénzbeli támogatással kell segíteni, hanem a gazdasági életben kell megtalálni azokat az eszközöket, amelyek a munkahiány és a munkásosztály elszegényedése elleni küzdelemhez szükségesek. A m. kir. kormány nem mulasztotta el azoknak az intézkedéseknek a megtételét, amelyek a magyar munkásosztály elszegényedésének meggátlására alkalmasak. Ezek közül a legfontosabb a gazdasági élet válságának megszüntetése, a mezőgazdasági és ipari kivitelnek előmozdítása, a szükséges tőkék rendelkezésre' bocsátása és a külföldi piacok megszerzése által, a közmunkáknak kiadása, a magánépítkezés előmozdítása. Mindezek gazdasági hatása előreláthatóan a közeljövőben mutatkozni fog. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. Budapest, 1929. május hó 27-én. Dr. Vass József s. k.» Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a népjóléti és munkaügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette.