Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

406 Az országgyűlés képviselőházának Nem akarok erre bővebben kitérni, csak néhány vezérszóval mutatok rá, hogy Mayer János fölmívelésügyi miniszter rezsimje a Kubinek Gyula és Nagyatádi Szabó István agrárpoli­tikájától elválaszthatatlan (Ügy van! jobb fe­lől.) s olyan körülmények, olyan viszonyok kö­zött kezdődött, amikor mindenkinek a legna­gyobb nehézséget okozta volna, r- és tényleg nehéz is volt — hogy a földmívelésügyi igazga­tást a helyes mederbe terelje. (Ügy van! jobb­felől.) Maga a megboldogult Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter mondotta nekem több ízben, hogy a földmívelésügyi miniszté­rium ezekben az esztendőkben nagy teljesítmé­nyeket végez, s csak arra figyelmeztetett ben­nünket, hogy a miniszter urat bíztassuk, ne ve­szítse el a kedvét, mert ha ezekben az években nem minden sikerül is úgy, amint ő szeretné, nem benne és nem a minisztériumban van a hiba, hanem a körülményekben. (Ügy van! jobb felől.) De, t. Ház, elég csak rámutatni arra, hogy olyan időkben, amikor a legziláltabb pénz­ügyi viszonyok voltak, amikor a társadalom nyugalma még nem volt meg, végrehajtott Ma­gyarország földmívelésügyi kormányzata egy földbirtokreformot, amely most már a pénzügyi lebonyolítással egész Közép- és Kelet-Európá­nak jó példát mutatott. Nem én állapítom ezt meg, hanem a lezajlott falufejlesztési kongresz­szuson nyugati agrárpolitikusok állapították meg, hogy az egész világon Magyarország áll a harmadik helyen a falufejlesztés és az agrár­politika terén. (Ügy van! jobbfelöl.) Azt hi­szem, hogy ez a megállapítás arról az oldalról, amely oldal jó pár esztendeje nem mondható jóindulatúnak velünk szemben, éppen elég bizo­nyíték. Itt van azután a földbirtokreform lebonyo­lításán túl a 260.000 házhely, amelv nagyrészben a földmívelő nép szorgalma, a magyar nép ősi ereje folytán, részben a kormányzat gondos­kodása folytán már beépült. Itt van az erdő­sítés, amely mind szebb és szebb eredményekkel folyik. (Ügy van! jobbfelől.) Itt van a Tisza­szabályozás, amely a háború után a legnehezebb viszonyok között, mondhatni egy új alapvető munkát végzett. Mind olyan alkotások, amelyek a szép szavak helyett sokkal szebben beszélnek. (Ügy van! jobbfelől.) Hiszen t. Ház, 6 millió katasztrális holdat mentesítettünk a Tisza ár­vizei elől azzal, hogy a Tisza gátjait az egész vonalon végig felállítottuk. Az alföldi vízle­csap olás, amely a Dunamentén történt, 120.000 katasztrális holdat adott a magyar termelésnek. Itt van azután az a nagyszerű yersenytermelési Programm is, amelyet Mayer János földmívelés­ügyi miniszter állított fel, amely alig két eszten­deje indult el nagyobb arányokban, s amely szintén méltán hívja ki még a külföldi ténye­zőknek elismerését is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Állattenyésztésünk nívója is emel­kedett. Nehéz körülmények után sikerült az állatlétszámot a háború előttire felemelni. A svájci importtal és más kormányintézkedések­kel sikerült állattenyésztésünk, állatállomá­nyunk színvonalát is úgy felemelni, hogy a leg­utóbbi tenyészállatvásáron már a Balkánról mindenünnen jelenvoltak a kormánydelegátusok és tekintélyes mennyiségű tenyészállatot vásá­roltak a Balkán részére. Ezzel elértük már, hogy megindult a folyamat, hogy Magyarország állattenyésztés, tenyészállatkiválasztás tekin­tetében a Balkán Svájca lett. (Ügy van! a jobb­oldalon.) Megvalósul, amit még két esztendővel ezelőtt lehetetlennek láttunk, hogy a magyar bortermelést megmentsük. A magyar bor ex­portja megindult és az idén már tekintélyes 304. ütése 1929 június 5-én, szerdán. mennyiséget sikerült külföldre vinnünk. Vájj oil nem jórészt annak a kormányzati programúi­nak eredménye-e ez, amelyet éppen Mayer János földmívelésügyi miniszter úr kezdeményezett^ (Ügy van! Ügy van!—Taps a jobboldalon.) Vagy milyen előrelátás volt az, hogy még akkor, ami­kor a tejtermelés, illetőleg a tej értékesítés vál­sága nem mutatkozott, máris keresztülvitte Nagyatádi Szabó István és Mayer János föld­mívelésügyi miniszter a tej szövetkezetek újra való felállítását, a Tejszövetkezeti Központ megszervezését? Vagy mondjam-e azt, hogy az utóbbi rezsim alatt, az ő miniszterségük alatt a szakoktatás terén több földmívesiskolát és téli gazdasági iskolát létessítettünk, mint talán az­előtt húsz esztendeig. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Patacsi Dénes: Többet, mint Mezőssy Béla!) Nem akarom ezt a felsorolást folytatni, azonban méjgis kérem, méltóztassék megen­gedni, hogy ,a Magyarság május 20-iki számá­ból egy passzust felolvassak, amely ugyan nem a miniszter úrra vonatkozik, de egy olyan testületre, amellyel hetedfél esztendeig együtt dolgoztam. Becsületbeli kötelességemnek látom azt, hogy itt az ország színe előtt szóvátegyem és kellőképpen visszautasítsam azt a támadást, azt a becsületrablást, amely ebben a cikkben fog­laltatik. (Zajos helyeslés a jobboldalon és a közé­pen.) Mezőssy Béla volt földmívelésügyi mi­niszter úr ,a cikkben ezt irja (olvassa): «Én úgy látom, hogy a földmívelésügyi minisztérium illetékes osztályai hihetetlenül meggyengültek. Ez nem egyes személyeknek szól, akiket én talán ma már nem ismerek, de szól magának az egész földmívelésügyi minisz­tériumnak» Valaha a földmívelésügyi minisz­térium volt Nagy-Magyarországon az első mi­nisztérium. Megközelíthetetlenül becsületes és a végletekig hűséges a magyar mezőgazdasági érdekek védelmében. Végtelenül örülnék, ha ma is ezt a bizonyságot adhatnám róla, sajnos, nem tehetem.» (Zajos felkiáltások a jobbolda­lon: Hallatlan! — Jánossy Gábor: Ezt egy miniszterviselt magyar ember mondja! —• Szabó István: Elvesztette a feliét!) Ha Mezőssy volt miniszter úr azt mondja, hogy ő ma már nem ismeri a minisztérium osztályainak vezetőit, önmaga ellen beszél, mert egy miniszternek, aki ezzel a tisztviselői karral jó hosszú ideig dolgozott mint földmí­velésügyi miniszter, kellett volna ismernie ezt a tisztviselői kart. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon. — Zaj a jobboldalon. — Farkas Ist­ván: Annak idején azt mondták, hogy jól ért Mezőssy a dolgához!) Farkas István igen t. képviselő úr ellenmondásait megértem, mert aibban az időben, amikor önök voltak kornuí­nyon, nem becsülték meg ezt a tisztviselői kart. (Krisztián Imre: De méga nemzetet sem! — Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől. — Far­kas István: Nem a tisztviselői karról beszél­tem, de arról, hogy önök állították ki róla a bizonyítványt, hogy szakértő volt! ' Semmi mást nem mondtam!) Elnök: Csendet kérek! Schandl Károly: Ellene mond a volt mi­niszter úr, Darányi Ignác emlékének is, mert azt a vezető tisztviselői kart, amely ma a mi­nisztérium, osztályai élén áll, annak idején Da­rányi Ignác nevezte ki, majdnem az elsőtől az utolsóig és azt hiszem, Darányi Ignác földmí­velésügyi miniszter jól megválogatta embe­reit. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a kö­zépen.) De a lényegre áttérve, én magam tanúja

Next

/
Thumbnails
Contents