Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

Az országgyűlés képviselőházának pétervásári járáson át a hevesi járásra, és onnan egészen a Zagyváig, Szolnokig. Ha tehát egy nagy esőzés következtében azokból a tátongó vízmosásokból a rohanó ár leviszi az iszapot a földekre, akkor a lapályokat ez az iszap elpusztítja és az iszap egészen Szolnokig terjed. Ennélfogva tehát nem lehet azt mondani, hogy ez lokális baj, hanem azt kell mondanunk, hogy egy nagy vidéket érdekel ez az egész kérdés, s ha ezen segíteni akarunk, úgy feltétlenül kormánytámogatásra van szükség. Méltóztassék megengedni, de nagyon könynyű azt mondani, hogy ez erdőtalaj, tehát be kell fásítani; a legtöbb ember ezt mondja. Ez azonban nem olyan egyszerű dolog. Mit csinál annak a községnek a lakossága, mit csinálnak azok a szerencsétlen emberek? ÉL se méltóztatnak gondolni, milyen nehézségekkel küzdenek a talaj mi velésnél. Olyan a föld, mintha csak a templom oldalát kapálnák fel, mert nem is szánt az a szegény ember, hanem inkább kapával dolgozik; de jön az eső és elviszi az egészet, úgyhogy ma nem is érdemes a szerencsételeneknek ott emberi munkát végezni. Amikor ott jártaim a földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltóságának kiküldötteivel, ezek az uraik egyhangúan azt mondották, hogyha azt a Tarna-völgyét és le az egész vidéket meg akarjuk menteni, erre nézve nem oserebogár-lépéisben kell ''dolgozni, hanem itt egy erős ebb akciót kell indítani. Most megint ott vagyun'k, hogy ez az akció pénzbe kerül. (ügy van! jobbfelől.) Mármost miből teremtsük ezt elől Ha ő nagyméltósága a kiküldött miniszteri tanácsos urakat megfhallgatja, ők mindenesetre meg fogják mondani, hogy mit liehet tenni. Legalább is a beruházási alapból lehetne 200.000 pengőt adni, vagy négy éven keresztül. Sok pénz úgy-e, ez a 200.000 pengő, ezt látom a miniszter úrról, de ezzel elérhetnők: azt, hogy négy év alatt be lehetne fásítani ezt a vidéket. De ez még nem elég, mert ha befásítjuk is ezt a vidéket, azoknak a szerencsétlen embereknek hol adunk földet, ahol legalább kenyérmagvat tudjanak termelni. Ez tehát nemi olyan egyszerű dolog, s ez nemcsak: két község érdeke, hanem azzal, hogy ezt a két községet megmentsük és ezeknek lehetővé tesszük, hogy azt a kis kenyérmagvat megtermelhessék, megmentünk egy nagy vidélket. Azért mondom, hogy ez nem lokális érdek. Ha két községről van szó. azt szokták mondani, hogy szánjuk őket, majd csinálnak

1 valamit; de itt nemcsak arról a szerencsétlen két községről van szó, hanem egy egész vidékről. Amidőn kérésemet beterjesztem, nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat és azokat a mélyen t. képviselőtársaimat, akik Párádra szoktak menni évente üdülni, méltóztassék azt a fáradságot venni maguknak, hogy Párádról három óra alatt autóval menjenek el erre a szerencsétlen Istenmezejére, ahol a monda szerint Noé azokon a hegyeken kötött ki, és azt mondják, hogy ott r még mta is láthatók

1 Noé szőlői (Derültség.) és méltóztassanak ezt a helyet megnézni. Szomorú látvány, de mégis érdekes látvány annak, aki azt még nem látta. Ez az egyik része a dolognak, de ezzel kapcsolatban nemcsak erről az erdős vidékről akarok szólani. Mert nemcsak ez a veszedelmes hely van • itt, hanem ha a pétervásári járás felső részén át Farkas Géza barátom és Putri oky Móric barátom vidékére megyünk, ott is éppen ilyen állapotokat találunk. (Zaj.) Ami a vízmosások megkötését illeti, ezeknek megkötésére a vízügyi osztálynak egészen más tervezete volna, nevezetesen az, hogy vannak 304. ülése 1929 június 5-én, szerdán. 401 például nagyon tátongó vízmosások, és fásítással, akácfával meg lehetne^ ugyan kötni ezeket, de hogy eredményes munkát lehessen végezni, a vízügyi osztály ezeket ilyen kőfogókkal akarja ellátni, hogy azzal felfoghassa azt a rengeteg iszapot, amely a felső vidékről jön. Az a kérésem volna, hogy ezt a fásítást a minisztérium erdészeti osztályának tervezete és a vízügyi osztály tervezete szerint méltóztassék a földmívelésügyi i iniszter úrnak lehetővé tenni, hogy erre az alapot meg méltóztatnék keresni akár a beruházási alapokból, akár másképpen. Ez nagyon égető kérdés. Hangoztatom ismét, hogy ez nem lokális érdek, hanem egy nagy vidék érdeke, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és így ezt feltétlenül meg kell csinálni. (Farkasfalvi Farkas Géza: 300.000 holdról van szó! — Jánossy Gábor: Ez közérdek!) Ami a fásítást illeti, az erdőrendeletek, amelyek a háborús világban adattak ki, akkor nagyon jók voltak, én azonban azt mondom, hogy ez már túlhaladott álláspont. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy azt mondjam, — én, aki erdős vidéken lakom, ezt tudom — hogyha egyáltalában bürokratizmusról beszélünk és ha sokat hangoztatják, hogy a bürokratizmus megöli a dolgokat, (Jánossy Gábor: Az életet!) ha a bürokratizmus dzsungeljérői beszélünk, akkor beszéljünk ezekről az erdőrendeletekről. Méltóztassanak nekem megengedni, hogyha Pétervásáron beadok egy kérvényt, akármilyen tárgyban, mondjuk 20 gerendát ki akarok vágni, azt nem engedélyezheti az az erdő járási erdőgondnok, hanem beadja Egerbe a központba, a központ beadja Miskolera, Miskolc beadja Budapestre, és ugyanezen az úton jön vissza. (Jánossy Gábor: Ismerjük ezt!) Méltóztassanak megengedni, ez olyan hosszadalmas dolog, hogy csakis azzal lehetne ezen a hosszadalmasságon segíteni, ha ő nagyméltósága az erdőtörvényt mielőbb meg méltóztatna csinálni. (Ügy van! a középen.) Es ebben az erdőtörvényben körül lehet mindezeket a dolgokat írni. En~ nél az erdőtörvénynél is azt kérném, hogy mielőtt ez az erdőtörvény elkészül, méltóztassék legalább az erdősvidékek képviselőit, az ottani erdőbirtokosokat meghallgatni. (Helyeslés.) Ez nagyon fontos. (Jánossy Gábor: Ügy van, a gyakorlati élet szempontjából!) Igen nagy elkeseredés van most ezekkel az erdőrendeletekkel szemben, — méltóztassék nekem elhinni — nemcsak az én vidékemen, hanem általában. (Zaj. —- Elnök csenget.) Ezek itt az én szerény kéréseim. Azután megint visszatérve a dotálásokra, tegnap Szilágyi Lajos t. barátom itt a miniszter úrhoz fordult és azt mondotta, nagyon helyes, amit a fagykárosultak érdekében csinál, de ne álljon meg itt. Az ilyen dolog, hogy ne álljon meg, megint arra vall, hogy nagyon sok óhajtásunk van. Ezeknél a fagykároknál nekem is vannak tapasztalataim Heves vármegyében. Hála Istennek, az én járásomban nagyon kevés ilyen kár van, hanem a tiszai járásban van sok. És ha ott jelen volt a miniszter úr ő nagyméltósága, megállapíthatta, hogy ezeknek a fagykár segély éknek és általában véve a segélyeknek .egy hibájuk van. Itt vannak min denfele segélyek, amelyek kint vannak most is s azok mind rövidlejáratú segélyek. (Nánássy Andor: Xlgy sem fogjuk azokat fizetni!) Ez a fagykársegély is rövidlejáratú. (Szilágyi La* jos: Október 31-ikérc lehetetlen!) Méltóztassanak most elképzelni, hogy ezt a rövidlejáratú segélyt az illető ember októberben vissza kell, hogy fizesse. (Szilágyi Lajos: Miből'?) De méltóztassanak venni azt is, hogy mi gazdák menynyit mondjuk azt, hogy a kormány nem ad hosszúlejáratú kölcsönt, pedig ez volna a jobb. 59»