Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

400 Az országgyűlés képviselőházának kesítésben, hanem abban áll, hogy szerződésileg hosszú évekre kötelezik a gazdát olyan búzának termelésére és olyan módon való termelésére, ahogy azt előírják. Sokat foglalkoztak és sokat mutattak rá ebben a teremben arra is, hogy a gazdasági különbségek és a talajkülönbségek a mi kis országunkban lehetetlenné teszik ugyan­azon típusú búzának termelését szemben Ka­nadával. En azonban azt hiszem, hogy a kivitel szempontjából leglényegesebb a standardminő­ségben való előállítás, ha kisebb mennyiségben is és e mellett eltörpül az egyes vidékeknek ki­sebbszerű eltérése éghajlatban és talajminő­ségben. E mellett a kérdés mellett még a búza kivi­teléhez engedélyezett szállítási kedvezmények kérdése is eltörpül, arról nem is szólva, hogy eddig nem is létezett vállalkozások kaptak kivé­teles tarifális engedményeket. Sajnos, a mita­rifális engedményeink, vonalaink rövidségé­nél fogva, igen csekély kihatásúak. A napok­ban hallottam azonban utalni a Duna jelentő­ségére ebben a tekintetben, ahogy arra Beck Lajos t. képviselőtársam is rámutatott. Azt hi­szem, hogy a legnagyobb jótéteményben úgy elhelyezés, mint ár tekintetében úgy részesülne a gazdatársadalom, ha a kormány biztosítaná a passaui árparitást a búzánál, úgyhogy á szál­lítást oda vízen olcsóbbá tenné. Talán ez lenne a legjobb árszabályozó és itt a kormány lehetsé­ges anyagi erővel a legnagyobb ingerenciát biztosíthatná magának a gabonaneműek árala­kulásra^ a nélkül, hogy azt mesterségesen befo­lyásolná. Szólni szeretnék még a vámkérdésről és a kereskedelmi szerződésekről. A leghatározottab­ban ajánlom a rekompenzációs rendszert a t. kormány figyelmébe. Az ár ellen úszni nem lehet és ha azt olvasom, hogy a németek eltiltot­ták egy rendeletükkel a kukacos cseresznye be­vitelét hozzájuk, akkor kérdem, nem lehetne-e ugyanezzel a kukackeresettel dolgozni minden olyan esetben, amikor nem szükséges és nem kedvező behozatalról van szó a mi részünkre. Végül, t. Képviselőház, befejezve beszéde­met, bátor vagyok még felhívni a földmívelés­ügyi miniszter úr figyelmét a vezetése alatt álló minisztérium bürokráciájában uralkodó ba­jokra. Nincs időm részletekbe bocsátkozni, csak egy konkrét példát hozok fel. (Jánossy Gábor: Generális bajok azok, nemcsak a földmívelés­ügyi minisztériumban állanak fenn!) Körül­belül^ három hete átadtam a miniszter úrnak egy községem kérvényét, amelyben az az apaállat­tartás körül tett közigazgatási intézkedések felülvizsgálatát kérte. Arról volt szó, hogy eltil­tatott az apaállatok legelőre való hajtása. Azt kértük, hogy a kérdést a miniszter úr az 1894. évi XII. tcikkben részére biztosított jogok alap­ján vizsgálja felül és tegyen annak megfelelő intézkedést. Konkrét és sérelmes határozat meg­változtatásáról volt szó. Azóta három hét telt el s az állatok ma is be vannak zárva az istállóba, mert Likl ügyosztályfőnök úr ráült az aktára. (Friedrich István: Mit csinált!) Ott van nála az akta még mindig. Engedelmet kérek, nem azért panaszkodtunk abban az esetben, és nem azért járt el személyesen a gazdaközönség veze­tősége, hogv jövőre kapjunk intézkedést ebben a kérdésben. Bocsássa meg az igen t. miniszter úr, hogy ezt így szóbahoztam, de nem egyedülálló eset­ről és jellemző esetről van szó. A földmívelésügyi tárca költségvetését ál­talánosságban elfogadom. (Éljenzés jobbfelől.) Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. 304. ülése-1929 június 5-én, szerdán. (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Gr. Keglevieh Gyula! Gr. Keglevieh Gyula: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megen­gedni, hogy felszólalásomat egy kis összehason­lítással kezdjem. (Halljuk! Halljuk!) Mint mél­tóztatnak emlékezni, a régi Képviselőházban a költségvetési tárgyalások alkalmával az ellen­zék kritizálta a mindenkori kormányt, hogy nincs adó, hogy sokat költekezik. Mi sem pa­naszkodhatunk, hogy nincs adó. (Derültség.) Most is sok az adó, most is költekezik a kormány, de hozzá kell tennünk azt, hogyha végighallgatjuk a mostani költségvetési vitát, és nemcsak a költségvetés tárgyalását, ha­nem általában véve a felszólalásokat, — bo­csássanak meg nekem a mélyen t. képviselő urak, ha rámutatok az ő buzgóságukra — meg kell állapítanunk, hogy most még jobban buz­dítják a mélyen t. kormányt a költekezésre az­zal, hogy mindig többet kérnek erre is, arra is. (Ügy van! Ügy van! — Jánossy Gábor: Es ak­kor azt kívánják, hogy szállítsa le a kormány az adókat!) Bevallom, hogy én is pénzt fogok kérni. (Derültség.) Azért mondottam, hogy régente hogy volt, és hogy van ma, hogy a mostani kép­viselők mindig jobban buzdítják a kormányt, hogy erre a célra is, meg arra a célra is többet költsön. Azt hiszem, ezt meg is teszi a kormány. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy én is hazabeszéljek ez alkalommal s én is pénzt kérjek. Ha ismerné a mélyen t. Ház azt a vidé­ket, amelyet én képviselek, akkor mindenesetre engem buzdítanának a mélyen t. képviselő urak, hogy még többet kérjek az én szegény vidékem­nek. (Halljuk! Halljuk!) Ez a vidék a Mátra és a Bükk hegység közötti vidék. Hibáztatni lehet annak a vidéknek az őseit azért, hogy ott te­lepedtek le, mert akárhol az országban keres­hettek volna annál különb helyet, ahol letele­pedhettek volna, (Derültség.) és mégis leteleped­tek. (Jánossy Gábor: Ott jó a levegő!) A levegő jó, de levegőből megélni nem lehet. (Derültség.) Elég az hozzá, hogy azok az ősök ott arra a Paphlagoniára telepedtek le, ott Eiffel-torony magasságú és háromszor olyan magas hegyek vannak, azok lábánál telepedtek le és azt a me­redek földet, amelynek rossz, könnyű összeté­telű talaja van, a sok eső már egészen elmosta, ott sem erdő, sem fa, csak vízmosás van. Kö­rülbelül 2500—3000 holdat tesz ki ez a bizonyos speciális rész. Méltóztassék tehát az ottani hely­zetet elképzelni. Ez azonban nemcsak lokális baj. Két község vau ott. Az egyiket úgy hívják, hogy Istenme­zeje. Nem tudom, hogy ez gúnyneve-e annak a községnek, vagy pedig a jó Isten megszánta és magáénak vallotta, mert olyan helyet még nem igen méltóztattak látni. En már Darányi föld­mívelésügyi miniszter úrnak felhívtam a fi­srvelmét erre a vidékre. Már ő abban az időben kiküldöttekkel megvizsgáltatta az egész helyze­tet, de azok a kiküldöttek is ugyanazt mondták, mint most a jelenlegi földmívelésügyi miniszter úr ő niagymiélítósagának jóindulataiból kiküldött urak, akik a múlt hetekben kinn voltak ott a vízügyi és erdészeti osztályból és konstatálták, hogy: «itt nem lehet mást csinálni, mint ezt a helyet be kell fásítani.» Darányi miniszter úr idejében is ugyanezt mondták. Ez, mondom, nem lokális baj, mert itt ered a Tárna folyó és az lemegy 40 kilométeren keresztül a hevesmegyei

Next

/
Thumbnails
Contents