Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

3Ö8 Az országgyűlés kepvisetőházána, rékpénztárakban teljesen tönkrement. így a helyzet az, hogy ezek pénz nélkül alig tudnak a gazdaközönségen segíteni. Szükségesnek tartanám a cél elérése szempontjából azt, hogy a mezőgazdasági kamarák intenzíven együttműködjenek ezekkel a vármegyei mezőgazdasági egyesületekkel, miután a gazdasági egyesületek azok, amelyek vármegyénként jobban ismerik a helyi viszonyokat, a helyi körülményeket és így közelebb állanak a gazdaközönséghez, mint a kamarák, amelyek nagyobb területeket foglalnak magukban és így természetszerűleg a helyi viszonyokat kevésbbé ismerhetik. Szükséges lenne, — nem tudom ennek módozatait most előadni, de azt hiszem lehetséges volna — hogy a kamarai illetékek egy részét a kamarák a gazdasági egyesületeknek adják át és mindazokat a gazdasági akciókat, amelyeket a kamara végrehajt, a gazdasági egyesületek bevonásával, azok megkérdezésével, azok bevonásával hajtsa végre. Nagyon fontosnak tartanám még, hogy azt a helyes akciót, amely a talajművelés emelését szolgálja, a mészakciót a földmívelésügyi miniszter úr ne csak az úgynevezett szikes talajokra, hanem lehetőleg egyéb talajokra is kiterjessze. r Nevezetesen Vas vármegye földje nagyon mészszegény. Meg vagyok róla győződve, hogy megfelelő meszezéssel ott a termelést nagyon lehetne emelni. A mai viszonyok között azonban a mésznek mai kereskedelmi árai mellett ezt a gazdák abszolúte nem tudják megcsinálni, (Jánossy Gábor: Mészkartell!) éppen a kartellek működése miatt. (Gr. Hunyady Ferenc: De azt védi Herrmann miniszter! Azt nem lehet bántani!) Lehetetlen, hogy a mész mai forgalmi árát a gazda megfizesse, mert akkor termelési költségei olyan magasak lesznek, hogy nem állanak majd arányban az értékesítési lehetőséggel. Végezetül még egy kérdéssel szeretnék foglalkozni: a borértékesítéssel. Tudvalevő dolog, hogy Magyarország bortermelése olyan, hogy nagyon nehéz annak értékesítése. A földmívelésügyi miniszter úr által megindított akció, a külföldi borházak nagyon is beváltak. Szükséges azonban, hogy ezek a borházak szaporlttassanak. Különösen arra óhajtom a miniszter úr figyelmét felhívni, hogy megfelelő vezetés és megfelelő emberek alkalmazása mellett milyen nagy eredményeket lehet elérni. Nekem csak a bécsi borház működésének megismerésére volt alkalmam és itt azt tapasztaltam, hogy állandóan emelkedjk a látogatók száma. A külföldiek nagy szeretettel látogatják és ez borkivitelünket nagyban emelte. Azonban éppen Bécsben láttam, hogy azok a helyiségek, amelyek rendelkezésre állanak, oly kicsinyek, hogy ezek bővítése feltétlenül szükséges, mert bizonyos napokon az emberek százával mennek el, mert helyet nem kapnak és ez végeredményben csak rosszra vezet. Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy amennyiben erre alkalma van, a borházak dotációját is emelje. Egyébként a földmívelésügyi tárca költségvetését elfogadom. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Friedrich István! Friedrich István: T. Képviselőház! (Ralijuk! Halljuk!) Én a földmívelésügyi tárca költségvetését nem fogadom el, de momentán nem azzal az indokolással, hogy bizalmatlan volnék a kormány és a miniszter úr személye iránt, hanem azért, mert olyan szegényesen van dotálva ez a tárca, hogy mai katasztrofális közgazdasági helyzetünkben ilyen dotáció mellett 304. ülése 1929 {június 5-én, szerdán. azt, amit én a földmívelésügyi miniszter úrtól várnék, nem lehet teljesíteni. Ezt magam is belátom és beismerem. Elsősorban azt akaróm szóvá tenni, hogy ezzel a nagy gazdasági válsággal kapcsolatban állandóan az exportfejlesztés kérdésem lovagolunk, pedig az exportfejlesztés lehetőségét megelőzi a racionalizálás lehetősége. Hiába állít össze a kormány és szervez export-testületeket és intézményeket. Ha nem tudunk: az alfánál kezdeni, s nem tudjuk agrártermelésünket először racionálissá, másodsorban pedig nemzetközi viszonylatban versenyképessé tenni, akkor az export-intézmények létesítése eredménynyel, mélyen t. miniszter úr, járni nem fog. Itt van tehát egész gazdasági súlyos helyzetünk alapkérdése, amelyből el kell indulnunk és nem a tőzsdénél. Abban teljesen igazat adok Bud János gazdasági miniszter úrnak, hogy a racionalizálást, a versenyképesség létesítését a tőzsdénél kezdeni nem lehet. Nem lehet a thermométert összetörni úgy, ahogyan a t. képviselőtársam előbb sürgette, hogy a tőzsdét csukjuk be: ezzel nem tudnánk a búza áreséh sén segíteni. Érdekes, hogy ez a gazdasági válság milyen sok szaktudóst vetett fel Magyarországon. (Derültség.) Talán az egész világon együttvéve nincs annyi szakértő, aki annyi olyan fényes elokvenciával, olyan nagy szorgalommal és tudással tudna hozzászólni gazdasági kérdésekhez, mint Osonka-Magyar or szagon. (Herezegh Béla: Mert a zsebükre megy! — Fábián Béla: Ellenzékibe a kormány gazdasági politikája ellen! — Zaj.) Elnök: Kéreim a képviselő urakat a jobbés baloldalon, ne zavarják a szónokot. (Jánossy Gábor: Ügy is rövid az ideje!) Friedrich István: T. képviselőtársaim, önök is valamennyien állandóan kapják a röpiratoknak, fűzeteknek! és a legkülönbözőbb könyveknek tömegeit. (Kun Béla: Panaszleveleket!) Akármilyen szorgalmasak vagyunk, képtelenek vagyunk ezeket elolvasni. (Östör József: Ez a szabadsajtó! — Bródy Ernő: Ez baji Ez nem baj!) Én nem azt a következtetést akarom levonni, mint a képviselőtársam. Amikor ilyen nagy irodalom fejlődött ki, amikor ezek a kérdések irodalmilag abszolúte fel vannak dolgozva, érdekes, hogy a gazdasági válság konkrét megoldása tekintetében a kormányzat niég nem tudott úgy elindulni, hogy az megnyugvást tudna kelteni. Itt van a rcaionalizálás kérdése. Uraim, ameddig az agráriusok 14—15%-ot fizetnek a pénzért, addig, amíg az adóterheket tovább nem tudjuk redukálni, habár elismerem, hogy a jelenlegi pénzügyminiszter úr ebben a tekintetben már sokat tett, ameddig ezeken az alapkérdéseken nem tudunk segíteni, szerintem kár az exportról beszélni. (Beck Lajos közbeszól.) A képviselő úr természetesen nem fog nekem ebben igazat adni. (Beck Lajos: Sokban igaza van!) A t. képviselőtársam, mint kiváló szakember, nagyon jó helyen van az exportintézmény alelnöki székében, de hazabeszélek a képviselő úrnak, mert, ha drága lesz a termelésünk, ön sem fog tudni exportálni. Ki kell menni a piacra. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Halljuk a remediumot a magas kamatokkal szemben!) Miniszter úr, mi egy nézeten leszünk, ne tessék haragudni. (Derültség.) Mi ma rendben leszünk. (Derültség.) Ki kell menni a piacra és én Csizmadia András barátommal szeretnék kimenni a piacra, mert ő a kisgazdát reklamálja Budapestre és azt mondja, ő Budapest székesfővárossal szemben