Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

Az országgyűlés képviselőházának bizalmatlansággal viseltetik és nem akarja Budapesttel együtt az exportot lebonyolítani. Ö ennek élén kisgazdát szeretne látni. Hogy én kisgazdákat szeretnék látni soknak az élén, ezt Mayer miniszter úr igazolhatja. Én nem helyezkedtem a kisgazdákkal szembe. Nem én voltam az, aki a kisgazdák mandátumait el hókusz-pókuszoltam, hanem más volt. (Derültség. — Kun Béla: Tervszerűen kisemmizték őket!) De azt mondom a kisgazda uraknak^ ne méltóztassanak oly magas régiókba szállni, a következendő termelési programmok tekintetében. Méltóztassanak elsősorban azt termelni, amit a budapesti piacra külföldről hoznak be. (Ügy van!) Hiszen ha méltóztatnak a piacon megfogni egy káposztafej et, Hollandiából jön, vagy tessék krumplit, tessék almát venni, minden külföldről jön. (Zaj és mozgás.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak a folytonos közbeszólásoktól tartózkodni. Friedrich István: Az exportkérdés előtt tehát meg kell oldani a racionalizálás kérdését, anélkül nincs export. Másodszor az export előtt még el kell intézni azt is, hogy elsősorban azt kell termelni, amit behoznak. Wolff Károly barátom az előbb beszélt a bolgárkertészetről. Hát nem fájó dolog, hogy 60—70 év óta van bolgárkertészet? Hát nem tudtunk még odajutni, hogy a mi népünk éppúgy megtanulja ezt a kertészetet, mint a bolgár kisparaszt? (Úgy van!) Amikor t. képviselőtársam azt panaszolja, hogy Sárvárról 400 szakmunkás vándorol ki Lyonba, akkor mi bolgárokat telepítünk ide. En a bolgár nemzet iránt a legnagyobb szimpátiával ' viseltetem, de miért kell ezt a munkát bolgároknak teljesíteniük? Nem szabad abba belenyugodni, hogy a magyar kisgazda, a magyar földmívelő erre alkalmatlan. Amikor annyiszor hallom, hogy kinn a vidéken a föld nélküli szegénység nem tud munkaalkalomhoz jutni, ajánlom a t. miniszter úr figyelmébe, méltóztassék a bolgár kertészet kérdését úgy megoldani, ahogy azt már megoldották más államokban, más nagy városokban, ahol odafejlődtek ebben a munkakörben, hogy ott a városok perifériáin már nem bolgárok űzik a bolgárkertészetet, hanen az illető városok kültelki és környékbeli lakossága beletanult a dologba és fényesen tudott ennek a feladatnak m egfelelni. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Magyarok is vannak — Östör József: Nemcsak bolgárok csinálják ezt! Ez tévedés!) Azt mondja t. képviselő úr, hogy tévedek, nemcsak bolgárok csinálják. Méltóztassék megnézni a statisztikában, hogy a Magyarországon élő bolgár legnagyobb része mivel foglalkozik. T. Képviselőház! Hogy a racionalizálás kérdéséhez komolyan hozzányúlhassunk, elsősorban a hitel kérdését kell megoldani. Itt is azt látom, hogy meg lehetett volna oldani évekkel ezelőtt, ha a kormány itt is összefogó programm alapján járt volna el. Sok részletakció volt. Tessék megnézni, a magyar államnak, hány milliója, mondhatnám, hány százmilliója, — mert körülbelül 200 millióra rúg ez az összeg — van különböző akciók révén különböző helyeken elhelyezve. Ha ezt a 200 milliót egy átfogó racionalizálási programm alapján használták volna fel és hóna alá nyúltak volna a gazdatársadalomnak a racionalizálás tekintetében, akkor a versenyképesség és a kvalitás tekintetében nem állnánk ott, ahol ma állunk. Elismerem, hogy földmívelésügyi miniszter nem volt még nehezebb helyzetben, mint amilyenben ma a miniszter van. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) 304. ülése 1929 június 5-én, szerdán. 389 Mert szörnyűséges elgondolni is, hogy agrárország vagyunk, agrárállam akarunk lenni és maradni és akkor minden agrárius joggal panaszkodik, hogy mindenre, amit termel, ráfizet. Ez a trianoni katasztrófának olyan hatványozott kiadása, amire Magyarország történetében példa még nem volt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Meg kell tehát fogni a racionalizálást. Ezért, t. miniszter úr. tessék áldozatot hozni, először tessék a gazda hóna alá nyúlni, tessék lehetővé tenni, hogy a gazda versenyképesen termelhessen. (Kun Béla: A pénzügyminiszter úr adjon pénzt!) Meg vagyok róla győződve, ha ez bekövetkezik, akkor egy-két év múlva érezhető lesz a hatás és a haladás. De ne tessék továbbra is ilyen aprólékos intézkedésekkel operálni. Nagy bizalommal és nagy megértéssel láttam például a t. miniszter úr fáradozását, hogy vidéken járt és igyekezett a fagy károsultakon segíteni. (Ügy van! a jobboldalon.) Helyes, ez az ő hivatása, de mégsem a miniszter úrnak való ez a mostani súlyos időkben. Miniszter úr, ma önre néz az egész ország: és felteszi a kérdést, hogy mi lesz? Tudom nagyon jól, hogy nem a t. miniszter úr és nem a kormány felelős a búza árának eséséért, de nem elég az, hogy valamennyien egyek vagyunk abban, hogy erről nem tehet a kormány. Viszont azt a kormánynak meg kell mondania, hogy mit csináljunk. Ez pedig olyan kérdés, amelyre kell tudni felelni. A földlmívelésügyi tárca keretében elvárjuk a t. miniszter úrtól, hogy megmondja, hogy ez az agrárország mit tegyen a legközelebbi esztendőben. A t. miniszter úrtól várna az agrártársadalom legnagyobb része, hogy mit vessen, mert ha az irodalomnak igaza van és a búzakrach tovább tart, ha nekünk továbbra is dumping-árakkal és dumpinig-konkurrenciával kell számolnunk, akkor nem elég az olyan teoretikus megállapítás, hogy át kell szervezni a termelést, hanem^ jönnie kell a következő mondatnak is. Tudjuk valamennyien, hogy át kell szervezni a termelést, hát üljenek össze az ország legokosabbjai és mondják meg a gazdának, hogyan kell átszervezni. Itt tartunk ennél a kérdésnél, itt nem választhat el minket a kormánypártiság! és az ellenzékiség. (Halljuk! Halljuk!) Az előbb Szaibóky Jenő t. képviselőtársam nagyon érdekes beszédet tartott a paprikakérdésről Elismerem, hogy ez rendkívül fontos szakkérdés. Kimutatta, hogy 10—20 millióval lehetne emelni az exportot a paprika terén. Miért? Azért, mert a paprikatermelés racionalizálva van. Mi papikát azért tudunk exportálni, mert versenyképes. De hogyan tudjunk exportálni, hlogyan tudjon Bud János miniszter úr, hogyan tudjon a földmívelésügyi miniszter úr exportpiacokat biztosítani, ha nem vagyunk versenyképesek? (Beck Lajos: Ez igaz!) Furcsa, de szinte a kormányt támogatom. Nehezemre esik. (Derültség.) Hogyan tudjon a külügyminiszter úr és a kereskedelemügyi miniszter úr reális külpolitikai és kereskedelempolitikai szerződéseket kötni, ha ez az ország az újjáépítés tizedik esztendejében nem tudott még a racionalizálás alapkérdésével boldogulni? Erre méltóztassék koncentrálni minden figyelmet. Emlékszem, két évvel ezelőtt a kereskedelemügyi miniszter úr itt a Házban és úgy emlékszem a t. földmívelésügyi miniszter úr is bejelentette, hogy racionalizálási tanács létesül. Én azt akkor egy cikkben megfelelően meg is piszkáltam, megtámadtam a minisz-