Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

Az országgyűlés képviselőházának í len istállótrágyának is, de a mezőgazdasági ter­melés szépen fejlődő eredményei is csökkeni fog­nak. Az ország állatállománya nemcsak ma, de békében is alacsonyabb volt a szükségesnél és ez az egvik oka annak, ho^y a gazdatársadalom a földet megfelelő trágyázással nem tudta el­látni. A mezőgazdaság helyzetének ez a komoly, veszélyeztetett állapota megfontolásra int min­den tényezőt, ezen tehát sürgősen segíteni kell. A legegyszerűbb megoldás volna, ha jobb és ol­csóbb piacokat teremtenénk, a fődolog pedig az, hop*v a termelési költségeket csökkentsük. Néze­tem szerint különösen Németország volna az az állam, ahová állatainkat leginkább tudnók ki­szállítani sajnos azonban a Németországgal való kereskedelmi szerződést nélkülözzük és azt hiszem, erre egyelőre kilátás sincs. Tudomásom szerint az állattenyésztési és az értékesítési lehe­tőségek Németországban a mieinknél magasab­ban állanak. Naivon helyes és fontos intézkedés történt az 1927 : XXV. tc.-ben, mely az apaállatok vizs­gálatának elrendeléséről szól és a végrehajtási utasítással kapcsolatban kiadott 33.000/928. sz. rendeletben. En e rendelet két pontjára hívom fel a figyelmet. Az apaállatok vizsgálata az­előtt mindig tavasszal történt, ami nézetem sze­rint helyesebb volt. Most ugyanis minden év szeptember 25-éig kell bejelenteni azokat az apa­állatokat, amelyek megvizsgálásra kerülnek és a vizsgálatnak december 31-éig kell megtör­ténnie. , A helyzet tehát most az, hogy mivel a gaz­datársadalom az apaállatokat rendesen kora tavasszal szerzi be, kétszer van évenként vizs­gálat, ami a közigazgatási hatóságok és a gazda­sági felügyelőségek munkáját megkétszerezi. Ha visszaállítjuk a régi állapotot és tavaszra tesszük át a vizsgálatot, akkor csak elvétve for­dulna elő az az eset, hogy évközben kétszer kel­lene az apaállatokat megvizsgáltatni. Másik megjegyzésem az adminisztráció egyszerűsíté­sére vonatkozik. Eddig ugyanis elegendő volt egy kimutatást készíteni az apaállatokról, ez a miniszteri rendelet azonban elrendeli, hogy há­rom-három példányban kell a kimutatást kiállí­tani, egyet a községi elöljáróságon kell kifüg­geszteni, egyet az alispáni hivatalban, egyet a gazdasági felügyelő visz magával és még egy összesített kimutatást is kell csinálni. Ez az ad­minisztráció munkáját megháromszorozza, any­nyira, hogy a községekben külön Írnokot kell alkalmazni. A másik fontos kérdés, amelyről szólani kí­vánok, a nem szabályozott folyók szabályozásá­nak ügye. (Jánossy Gábor: A javaslat készen van!) A természet a legtöbb esetben maga adja meg a többtermelés lehetőségeit, vannak azon­ban nagyon gyakori esetek, különösen folyó­vizek mentén, ahol a többtermelés a folyók' sza­bályozásával van kapcsolatban. Amikor én a folyók sürgős szabályozását siettetem, elsősor­ban a Rába-folyó kártevéseire hívom fel a figyelmet. Ez a folyó Szentgotthárdnál jön be az országba és Győrnél ömlik a Dunába. Sár­vártól Győrig terjedő szakasza a múlt század vége óta szabályozva van, és a győri Kábaszabá­lyozó Társulat kezelésében vissza van szorítva medrébe. Ezen a szakaszon láthatjuk is a szabá­lyozás eredményeit. Azonban a Rába-folyó Szentgotthárdnál Sárvárig terjedő 97 kilométe­res szakaszán ma is eredeti ősállapotában folyik, szakgatja a partokat, minden évben ki­önt, nagy területeket áraszt el, a learatott ter­mést elmossa, beiszapolja a réteket, úgyhogy mérhetetlen károkat okoz a gazdáknak és mind­ezeken felül a mételykór súlyos csapását zúdítja tói ülése 1929 június 5-én, szerdán. 387 a lakosságra. A Eába-folyó egyik legszeszélye­sebb folyója Csonka-Magyarországnak. Az 1908. évben eszközölt felmérések mutatják, hogy a Rába szabályozatlan szakaszán 20—200 méterig terjedő távolságban folyik régi medrétől, tehát 200 méteres sávon mosta el a termőföldet, vi­szont a másik oldalon szintén 200 méteres sávot tett terméketlenné, ahová a kavicsot és a fö­venyt hordta. Amióta hazánk megcsonkult és az úgynevezett Burgenland-ot elszakították tőlünk, a helyzet rosszabbodott. Az osztrákok ugyanis mederrendezést végeztek és így a Rába vize sok­kal nagyobb erővel zúdul a nem szabályozott szakaszra, mint azelőtt. Kilátásunk van arra is, hogy az osztrákok a Rába osztrák szakaszán végre fogják hajtani a szabályozást, aminek következménye az lesz, hogy a Rábának Burger­landban folyó mellékfolyói még nagyobb víz­mennyiséget fognak a Rába szabályozatlan ma­p^ar szakszára zúdítani. Alkalmam volt erre vonatkozólag néhány adatot beszerezni. A régi Ausztria területén szabályozott Rába-mederben másodpercenként 500 köbméter víz emésztődik meg, míg a magyar területen folyó Rába-meder szabályozatlan alsó szakaszán másodpercenként mindössze 250—300 köbméter víz emésztődik meg, pedig ezen a magyar szakaszon árvíz esetén 1000 köbméter víz folyik le másodpercenként, így tehát a tény­leges vízmennyiségnek még a negyede sem fér el a Rába medrében. Elképzelhető, milyen pusz­tításokat vihet véghez a megáradó Rába a leg­jobban művelt mezőgazdasági területeken.^ Itt tehát sürgős segítségre van szükség. Ezt kérem is a t. földmívelésügyi miniszter úrtól, annál is inkább, mert tudomásom szerint a folyók sza­bályozásáról szóló törvényjavaslat már készen is van. Tisztelettel kérem, méltóztassék oda­hatni, hogy ez a javaslat minél előbb törvény­erőre emelkedjék, és ha nem r is egyszerre, de több évre felosztva megtörténjen a Rába sza­bályozása, hogy ezeken a vidékeken segíteni le­hessen. Erre annál nagyobb szükség van, mert ezeknek a vidékeknek munkaalkalmat kell te­remteni. Sárvárott tudvalevően három év előtt megszűnt a műselyemgyár, amely belga tulaj­don és azóta igen nagy a munkanélküliség. Ez a munkanélküliség állandóan fokozódik és való­ban szomorú az emberekkel beszélni, rettenetes nyomorúságban élnek immár három éve, ami­nek következménye, hogy épp a holnapi napon 450 munkáscsalád — nem személy — távozik el Sárvárról Lyonba az ottani selyemgyárba. Ha ott nem lesz alkalom munkát és kereseti lehetőséget nyújtani, az állapot csak rosszab­bodni fog; rosszabbodni fog pedig azáltal, hogy ezek a kivándorló munkások meg fogják ta­lálni megélhetésüket a külföldön, ezzel szem­ben azonban a kereskedelem, az ipar, minden pangásnak indul, egyik csőd a másik után és egyik fizetésképtelenség a másik után támad. (Fábián Béla: De a gazdasági miniszter urak nagyon optimisták nálunk!) Szükségesnek tartom még megemlíteni és kérni a földmívelésügyi miniszter urat, hasson oda, hogy a mezőgazdasági kamarák és a vár­megyei gazdasági egyesületek összműködése intézményileg is biztosítassék. A gazdasági egyesületek voltak azok, amelyek a háború előtt és alatt a kamara életrehívása előtt a gazdákat egyesületekbe tömörítették és a gazdaközönség érdekeit képviselték. Ma helyzet, hogy a gazdasági egyesületek, amelyek a háború előtt nagy tőkével rendelkeztek és megfelelő befekte­téseket tudtak eszközölni, teljesen pénz nélkül állanak, miután vagyonuk legnagyobb része részint hadikölcsönökben, részint a taka-

Next

/
Thumbnails
Contents