Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

Az országgyűlés képviselőházának segédeszközök következtében mellőzhetetlen is. Nem lelhet tehát ezt a kérdést a szimpátia szempontjából kezelni. A nagytétényi hizlaló az ország gazdaközönségéneik fog rendelkezésére állani. Itt kölcsönt kaphatnak, a vásárpénztár lebonyolítja az egész hízlalási akciót és meg vagyok róla győződve, hogyha a sertéshízlalás a nagytétényi'telepre fog koncentrálódni és Budapest székesfőváros segítőeszközei mind ennek az ügynek

1 szolgálatában állanak, a mezőgazdasági kivitel szempontjából messzemenő eredményekre számíthatunk. Ezek a konkrétumok. Budapest, mint piac a maga 375 milliós fogyasztásával szintén egyedülálló tényező és lehetetlen a magyar mezőgazdaságnak mellőznie azt a körülményt, hogy a budapesti fogyasztást meg kell szervezni olyan értelemben, hogy lehetőleg kapcsolják ki a fölösleges közvetítőket (Elénk helyeslés.) és a termelő kisgazdákat és a gazdatársadalmat hozzák közvetlen kapcsolatba Budapest székesfővárossal. (Helyeslés.) Arra a közbeszólásra, hogy az élelmiszerüzem egyszer külföldről vett néhány métermázsa burgonyát, megjegyzem, hogy ezt a kérdést ugyancsak nem lehet a szimpátia és az antipátia szempontjából kezelni, mert például a budapesti új vásárcsarnokot ma olyan dimenziókkal tervezik, hogy egyszerre 450 vagont lehet majd kirakni benne. Ilyen segédeszköz nincs egyetlen egy városnak sem. Münchennek van ilyen nagy piaca és vásárcsarnoka, de ott három helyen rakják ki a terményeket, 450 vagont tehát egy helyen nem tud München kirakni, Budapest székesfőváros új vásárcsarnoka pedig egyszerre fog tudni kirakni és raktározni 450 vagont. Ez a körülmény is predesztinálja azt, hogy a !

belföldi fogyasztás kérdésében a kisgazdatarsadalom.es a termelő gazdaközönség, — erre is majd rátérek — ne a bizalmatlanság jegyében kezelje ezt a kérdést, — mint ezt felszólalásokban látom — hanem fogjunk össze és vegyék igénybe azt a nagy gazdasági és erkölcsi erőt, amely immár a székesfővárosnak rendelkezésére áll, értem a vásárcsarnokot, a nagytétényi hizlalótelepet és a vásárpénztárt, amelyeket be akarunk állítani a termelés szolgálatába. (Élénk helyeslés.) Azt sem szabad elfelejteni, hogy a Vásárpénztár állandóan 3000 kisembert foglalkoztat, 3000 kisembernek ad 100—500 pengőig terjedő kölcsönöket, amellyel ők árut vásárolnak és azután visszafizetik azt a kölcsönt. Egyes kisemberek ugyanis fél és negyed disznót vásárolnak. 3000 ilyen adóalanyt foglalkoztat a Vásárpénztár és teszi lehetővé, hogy ezek éljenek és szolgálják a főváros élelmezésének ügyét. Mindezeket az adatokat a felvilágosítás jegyében hoztam ide a Ház elé. Kétségtelen dolog, hogy a mezőgazdasági krízis nagy problémáját ezzel magával nem lehet megoldani. Értem itt elsősorban a gabona kérdését. Én ezzel az üggyel mélyebben és lelkiismeretesebben foglalkoztam és megállapíthatom, hogy a gabona árának mai ingadozása egy bizonyos vonatkozásban függ a tőzsdei manőverektől. A múltban is állandóan figyeltem ezt és azt tapasztaltam, hogy körülbelül 12 vagon gabona felhozatala Budapestre döntötte el az egész országban a gabona áralakulását, vagyis egy relative roppant kicsi mennyiség. Sőt ez a 12 vagon is sokszor csak papiroson szerepelt. Nagyon kicsi kvantum ez ahhoz, hogy az ármegállapítás alapjául szolgáljon. De a tőzsde feltétlenül szerepet játszik ebben és ezért nagy örömmel üdvözölném, ha a gazdatársadalom befolyását megorganizálnák a terménytőzsde 304.. ülése 1929 június 5-én, szerdán. 385 áralakulásánál is. Tudom, hogy van bizonyos új irányzat, amennyiben tíz gazdát fog választani a tőzsdetanács harmincból, de ezt én kevésnek tartom ahhoz, hogy a gazdatársadalom befolyását biztosítsuk a terménytőzsde áralakulásaira. Végre is a gazdák bőréről van szó; lehetetlen, hogy nem érdekelt fezőrök és spekulánsok nyúljanak bele a magyar búza árának alakulása. Itt a gazdatársadalomnak domináló szerepet kívánok biztosítani. De hozzá kell tennem, hogy a búza árának alakulásánál nemcsak ez a körülmény játszik szerepet. Egy nagyon érdekes megjegyzést hallottam egyik képviselőtársamtól, azt, hogy szerepet játszik itt a genfi Nemzetközi Munkaügyi Hivatal rendelkezése is a pékmunka megkezdése szempontjából. Ma már ugyanis az a liszt fontos, amely nagyon gyorsan kel, tekintettel arra, hogy a pékek csak később tudnak sütni. Bármilyen gazdag sikértartalmú lehet tehát a magyar liszt, ha kelése nem olyan gyors, mint ahogy szükséges ahhoz, hogy félórával hamarább tudjon megjelenni a pék a piacon, a külföldi pékek nem fogják vásárolni. Megállapíthatom azt is, hogy a magyar malmok szintén helytelen taktikát követnek akkor, amikor ők típusaikat egyszerűen ráerőltetik a fogyasztóközönségre, mert végeredményben a fogyasztóközönség igényei szerint kellene a liszttípusokat me gállap ítaniok, nem pedig az ő diktátumuk alapján. Például a bécsi piac készséggelfelvené újra a magyar lisztet, ha ez a kelési hátrány nem volna a magyar lisztnél. így kénytelenek az amerikai búzát bizonyos százalékban keverni magyar búzával s ezért esett vissza a magyar búza fogyasztása Bécsben is, ahol pedig mindig nagy súlyt fektettek a magyar búzára. De elmaradt a magyar mezőgazdaság az önköltségek leszorítása tekintetében is. Ne feledjük azt az óriási konkurrenciát, amely abban áll, hogy a háború alatt Amerika az ő technikai előnyével emelte a minőséget és fokozta a mennyiséget is, úgyhogy most óriási nagy versennyel áll szemben a magyar mezőgazdaság a világpiacon. Ahogy a szakemberek informáltak, körülbelül 12 pengővel is fel fogja vehetni a versenyt az amerikai búza A magyar mezőgazdaságnak tehát el kell készülnie további olyan alakulásokra, amelyek minket katasztrofálisan érinthetnek^ Ezért nagyon fontosnak tartanám a búza minőségének befolyásolását. Itt nemcsak a Székács-búzára gondolok, hanem a Bánkútibúzára is, s azt hiszem, vidékek szerint kellene megállapítani, hogy milyen nemesített búzafaj alkalmas azon területen. Nem szabad általánosítani, aminthogy perhorreszkálok szuperfoszfáttal való minden visszaélést is. A szuperfoszfáton^ kívül, amelyet egy gyár hirdet, van más műtrágya is. A szuperfoszfát a kémikusok véleménye szerint nem mindenütt alkalmas, hanem vannak talajok, ahol egészen más műtrágyát kellene alkalmazni, mégis minden egyes könyvecske, amelyet hivatalosan kiadnak a termelés fokozása érdekében, szuperfoszfátról beszél, mintha más műtrágya nem is lenne a világon. Nem ennek az egy gyárnak érdekeit kell tekinteni, hanem a magyar mezőgazdaság érdekeit. örömmel látom, hogy a költségvetésben laboratóriumok felállítására is van fedezet. Amerika ezekkel a laboratóriumokkal nemesítette a maga búzáját. De természetesen nagyon sok laboratóriumot állítson fel, hogy a gazdaközönség az orsaág minden részében nagyon gyorsan megállapíthassa például, hogy földjének milyen trágyázás felel meg; majdnem azt mondhat57*