Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-304
Az országgyűlés képviselőházának vényeket betartani, nem gondolja, hogy érdemes volna kissé körülnéznie az állami birtokokokon, a kincstári birtokokon és főképpen a volt királyi család birtokain, az úgynevezett koronauradalmakon ... (Mayer János f ölmívelésügyi miniszter: Hol vannak?) Káczkevén! (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Ahhoz nekem semmi közöm!) Bocsánatot kérek, ezt a törvényt mégis csak a miniszter úr van hivatva végrehajtani. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Jelentse fel hozzám!) Az a cseléd nem mer feljelentéssel élni. (Br. Podmaniczky Endre: Be kell jelenteni ott, ahol nincs végrehajtva!) Emberséges lakásokat a kincstári birtokon, a közalapítványi birtokokon, nemkülönben az egyházi birtokok egynémelyikén kellene megteremteni, mert ezeken vannak a legszörnyűbb állapotok. De nemcsak a lakások tekintetében nincs végrehajtva a törvény, hanem az 1907 : XLV. te, amely a gazda és a 'gazdasági cseléd közötti jogviszonyt szabályozza is, hiányos, amennyiben, ami a cselédség^ javára szolgál, abból kap a legkevesebbet. így történhetik meg azután, hogy (olvassa): «a tessenyei uradalomban, Pécsett 566, Nádudvaron 632, Battonyán 527 pengőt kapnak egy évre a mezőgazdasági cselédek. Ezzel szemben szerződésben kötelezik magukat arra, hogy hozzátartozóik 30 fillér napszámbérért bármikor az uradalom rendelkezésére álljanak. Az egri érseki uradalomban a mezőgazdasági cselédeknek munkabér fejiében juttatott egész évi termény értéke mindössze 483 pengő. A kalocsai érsekségnél 581 pengő az az összeg, amit az egy évi munkabérben kapott termény napi értéke jelent.» Ha már 1907-ben a törvényhozás jónak látta az úgynevezett cselédtörvényt meghozni és szabályozni a viszonyt a gazda és a gazdasági cseléd között . . . Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Malasits Géza:... akkor e törvény rendelkezéseinek nemcsak a kis- és középgazdákkal szemben kell érvényt szerezni. Kérem is a miniszter urat, hogy az 1907 : XLV. te. rendelkezéseinek ne csak a kis- és középbirtokosokkal szemben méltóztassék; érvényt szerezni, hanem egyformán úgy a koronauradalmakban, az egyházi és az állami birtokokon és a közalapítványi birtokokon is, mert ezeken találhatók a leghajmeresztőbb állapotok. T. Képviselőház! Én szocialista szempontból egyetlen kivezetőutat találok az agrárkrízisből, azt, hogy az ország népe erőíhöz jutván, tudjon magának magasabb munkabéreket, magasalbb fizetéseket kivívni, aminek következtében emelkednék a fogyasztás, a : fogyasztás emelkedése természetesen magával hozná az agrárproduktumoknak magyoblb tömegben való fogyasztását. Minthogy úgy látom, hogy a kormány éppen ezt az egészséges folyamatot akadályozza, másfelől, mivel nem látóik garanciát a kormányban — sem összetételében, sem tagjaiban — arra, hogy azoknak a súlyos panaszoknak, amelyeik a me~ zősrazdasági munkások és cselédek részéről felhangzanak, elejét venné, és ezéken segíteni akarna a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következük 1 ? Fitz Arthur iegyző: Szabóky Jenő! Szabóky Jenő : T. Képviselőház ! Előttem szólott t. képviselőtársam agrárkrízisről beszélt. Az egész beszéden keresztülvonul az a fonál, hogy az agrárkrízisnek a mai kormányzat az 304. ülése 1929 június 5-én, szerdán. 379 oka és éppen ezért a költségvetést nem fogadja el. Igen sajnálom, hogy nem oszthatom t. képviselőtársam felfogását, mert hiszen akkor az agrárkrízis problémája igen egyszerű volna: ezt a kormányt minden becsületes embernek el kellene bocsátania és az agrárkrízis őszerinte egyszerűen mep- lenne oldva. Sajnos azonban szerény véleményem szerint az agrárkrízis sokkal súlyosabb probléma, (Ügy van! Ügy van a jobboldalon.) semhogy a kormányzatot okolhatnék e miatt. A magyarországi és az európai agrárkrízist tudvalevőleg a szerencsétlen békekötések okozták. Azok a vonalak, amelyeket a nagyhatalmak Európa térképén meghúztak, gazdasági szempontból most mutatják ki legnagyobb hátrányukat. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Igen t képviselőtársam emlegetett egypár lehetetlen dolgot, lehetetlen állapotot, például azt, hogy bizonyos törvények a mezőgazdasági cselédek lakásaira vonatkozólag nincsenek végrehajtva; említette az egyházi birtokokat és többek között a kalocsai érsekség birtokát. En igen örülnék, ha t. képviselőtársam lefáradna Kalocsára, mert így láthatná azokat az utcákat, amelyekben a cselédség lakik, ahol igen-igen sok cseléd egészségesebben lakik, mint számos tisztviselő és akkor teljesen tárgytalannak és feleslegesnek tartaná mai beszédének ezt a részét. (Simon András: Azért mondta el, mert nem látta!) Ha mi olyan adatokat sorolunk fel, amelyek a valóságnak nem felelnek meg, akkor semmiféle pártnak érdekeit nem szolgáljuk, mert a pártnak a hitele vész el akkor, ha mi valótlan adatokat sorolunk fel. (Simon András: Nem törődnek vele, fontos, hogy beszéljen!) Abban azonban egyetértek más képviselőtársaimmal, hogyha mi arról beszélünk, hogy agrárállam vagyunk, ha mi népies agrárpolitikáról beszélünk, akkor kell, hogy ennek f konzekvenciáját az egész vonalon levonjuk és^ levonjuk ennek a költségvetésnek tárgyalásánál is. Magam is azok közé tartozom, akik sajnálattal állapítják meg azt, hogy ez a költségvetés igen-igen vékonyan van dotálva, (Ügy van! Ügv van! a jobboldalon.) -pedig azt hiszem, hogy a külügyi tárcán kívül manapság ez volna a legfontosabb tárcánk, (Ügy van! Ügy van!) mert amiből élünk, arra kell a legtöbb gondot fordítani. (Jánossy Gábor: Ez az alapja az öszszesnek!) Ez a költségvetés nem simul a szükséglethez; nem simul még olyan esetekben sem, a mezőgazdaság olyan ágazatainál sem, amelyekben aránylag csekély pénzzel igen sokat lehetne csinálni és amely ágazatokban aránylag csekély pénzzel a mi sokat emlegetett külkereskedelmi passzivitásunkon enyhíteni lehetne. (Ügy van! Ügy van!) Az idő^ rövidsége nem engedi, hogy nagy általánosságban és a részletekre kiterjedően is beszéljek és rámutassak azokra a kívánalmakra, amelyek a költségvetés tüzetes átvizsgálása alkalmával mindenki előtt mutatkoznak. En csupán olyan kérdésekről akarok itt szólani, amelyekben aránylag igen csekély összeggel nagy eredményeket lehet produkálni, amelyekben igen is befektetéssel aránylag nagy exportot lehet elérni. Az egyik ilyen mezőgazdasági ág a halászat. Ha a költségvetés 7. címének 7. rovatát felütjük, azt találjuk, hogy a halászat fejlesztésére a miniszter úr 20.000 pengőt vett fel és csodálkozva olvassuk, hogy mi mindenre kell ez a 20.000 pengő. Azt olvassuk az indokolásban, hogy a fenti összeget a Duna, a Tisza, a Balaton és
