Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

380 Az országgyűlés képviselőházának egyéb jelentős vizeknek halakkal való benépesítésére, pontyivadékoknak és ikrák elhelyezésére, a halak fejlődésének és életviszonyainak tanulmányozására, a Halászati Egyesületnek és szakoktatásnak támogatására, sőt tógazdasági kísérletekre, külföldi halfajták meghonosítására és külföldi kapcsolatok létesítésére fordítják. TKérdem miniszter úr, honnan veszi azt a tudós embert, aki megfelelően tudja ezt a 20.000 pengőt úgy felosztani, hogy ezeknek az akcióknak eredményét is lássuk. (Herczegh Béla: Igaza van! — Egy hang jobbfelől: Varázslatos ész!) Igaza van képviselőtársamnak, ehhez egy varázslatos ész kell, mert a mi véges eszünkkel ezt felfogni nem tudjuk. Ha én a miniszter úr helyében lennék, egyetlenegy kis pontot vennék csak fel az indokolásban, de azt azután végrehajtanám. Mert ha elaprózzuk ezt a csekély 20.000 pengőt, akkor minderre alig pár száz pengő jut, ami állami akciónak nem nevezhető, (Jánossy Gábor: A többit pótolja az ügyszeretet!) pedis

1 a halászattal, mint a mezőgazdasági termelés egyik fontos ágazatával valóban érdemes foglalkozni két szempontból. Az egyik szempont az, hogy a halászat olyan területeken dívik, amelyeket valóban más célra, más mezőgazdasági célra felhasználni nem lehet; a második szempont pedig az, hogy a mezőgazdasági termelés emez ágának jelentékeny termése külföldre vándorol és külföldi valutát hoz be hozzánk. (Jánossy Gábor közbeszól.) A békebeli kormányok felismerték a halászat nagy fontosságát és ha megnézzük a békebeli költségvetéseket, az 1914/15. költségvetési évben 120.000 aranykorona volt erre a célra felvéve. Ezzel a pénzzel az akkori kormányzat nagy eredményeket tudott elérni, mert kihelyezett évente 70,000.000 süllőikrát, 500.000 pisztrángikrát, 75.000 pontyivadékot és 42.000 darab rákot. A háború után jóidéig, egészen az 1927-es költségvetésig még a keretet sem találjuk meg. Halászat címén semmi, egyetlenegy fillér sem szerepelt a költségvetésben. Csak az 1927/28. költségvetés vett fel erre a célra igen csekély összeget, 10.000 pengőt s a múlt évi és idei költségvetés 20—20.000 pengőt. (Simon András: Majd kinövi magát!) Ezenkívül ennél a kérdésnél nem szabad figyelmenkívül hagyni azt sem, hogy Magyarországnak halállománya veszedelmesen csökkent. Különösen csökkent természetes vizeink halállománya a régi viszonyokhoz képest; ugyanis a^ modern vízgazdálkodás, az ármentesítések, az átmetszések, különösen a régi elhagyott medrek eliszaposodása hátrányosan befolyásolja halaink fejlődését, úgyhogy ma szinte meseszerű az, amit régi krónikákban olvastunk, hogy a Tiszában valamikor több volt a hal, mint a víz, s hogy egyes árterekben az összegyülemlett halak tömege állítólag dögleletessé tette a levegőt. .Ezek már a mese világába tartoznak. Ma az a helyzet, hogy halászati társulataink száma lényegesen csökkent. Míg békeidőben 105 volt a halászati társulatok száma, 305 ezer katasztrális hold területtel, addig ma csak 39 halászati társulat működik 208.000 katasztrális hold területen. Ma a természetes halászatú nyilt vizek évi termelése 25—30.000 métermázsára tehető, amelynek legnagyobb részét a vidék, a vizekmenti lakosság használja fel, csupán a finomabb halak, a süllő és harcsa kerül a fővárosba. Eme vizek, természetes nyilt vizek hozamának emelésére évenként 3—400 métermázsa nemes pontyivadék volna r szükséges és 200 fészek süllőikra, amely arányban áll a régi Nagy-Magyarország szükségletével, mert hiszen békeidőben 600 fészek süllőikra helyezte304. ülése 1929 június 5-én, szerdán. tett el. Ennek évi költsége 40—50.000 pengőt tenni ki a mai 20.000 pengő helyett. Tógazdaságunkról meg kell említenem. hogy a háború óta jelentékeny mértékben fejlődött. A tógazdaságok által elfoglalt terület 16000 katasztrális holdat teszi ki, amelynek évi termése 25.000 métermázsára rúg. Ebből a statisztika szerint 8000 métermázsát fogyaszt el a főváros, 3000 métermázsát fogyaszt el a vidék, 14.000 métermázsa pedig a külföldre megy, 2,300.000 pengő értékben. A tógazdaság és a nyiltvizek termelésének fokozása szerintem egyenesen nemzeti érdek. A tógazdaság nem egyéb, mint a mezőgazdasági termelés egyik ágazata, amelynek hozamát műtrágyaakcióval, meszezéssel, szuperfoszfátnak kedvezményes áron való rendelkezésre bocsátásával emelni lehet és statisztikusok kiszámították azt, hogy igenis, a tógazdaságoknak és a nyilt vizeknek termelését állami akcióval, ikrák elhelyezésével, ivadékok rendelkezésre bocsátásával és egyéb praktikus módon éppen a duplájára lehetne emelni, ami külkereskedelmi mérlegünket több mint kétmillió pengővel javítaná meg. Ehhez azonban még egy szükséges és pedig az, ami külföldön már megvan, de nálunk nincs, hogy állítson fel a földmívelésügyi minisztérium egy halászati szakiskolát, állítson fel egy halászati mintagazdaságot, ahol tógazdasági, trágyázási és etetési tanulmányokat lehessen folytatni. Az itt elérhető tapasztalatok azután közkinccsé válnak, mert a szolgai átvétele a külföldi tapasztalatoknak, eredményre egyáltalán nem vezet, mert hiszen nálunk mások a talajviszonyok, mások a halivadékok, mások a halfajták és más a klíma. Ez az összeg szakértők számítása szerint egyszeri befektetést igényel csak és körülbelül 200.000 pengőt tenne ki. Felteszem a kérdést, vájjon érdemes-e egyszer 200.000 pengőt befektetni, az azután következő években pedig ezt a rovatot 20.000 pengő helyett 80.000 pengővel preliminálni akkor, amikor kereskedelmi mérlegünk ezzel kétmillió pengővel javul? Ez üzletnek is kitűnő és én nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, legyen kegyes gondolkodni ezen a témán, legyen kegyes a jövő évi költségvetésbe megfelelő Öszszesret beállítani, mert higyje el, az egész ország hálája fogja kísérni az igen t. miniszter úr cselekedetét. Ez az állami költségvetés szempontjából oly csekély összeg, hogy említést sem érdemel. Hiába siránkozunk azon, hogy passzív a mi külkereskedelmi mérlegünk, ha meg nem ragadjuk azokat az alkalmakat, ahol csekély összeggel sokat lehet produkálni. (Ügy van! Ügy van!) Egy másik ilyen téma a vadászat. Nincs szándékom a vadászat részleteiről beszélni, csak egyetlenegy szempontot akarok kiemelni és pedig azt, hogy a vadászatot is fel lehet állítani, mint a mezőgazdasági termelés egyik ágazatát, a vadászat is lehet alkalmas arra, hogy külkereskedelmi mérlegünket javítsa. Nem akarok beszélni a nagyvadakról, azok jó kezekben vannak, kitűnő kezelés alatt, de az export tekintetében nem jöhetnek számításba, azonban beszélek az apró vadakról, ahol egyes uradalmakat, egyes^ vadászati társulatokat kivéve, nagy általánosságban okszerű vadászatról Magyarországon beszélni nem lehet. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez igaz!) Lehetséges, hogy ennek oka az, hogy nálunk hiányzik egy olyan vadászati törvény, amely a tág lelkiismeretű embereket arra szoktatná, hogy ne bántsák a másét és megfelelő szigorú kautélákkal arra szorítaná, hogy mások vagyonában rongálást ne vigyenek véghez, mert ezzel nem csupán felebarátjukat károsítják