Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-303

Az országgyűlés képviselőházának képzés útjára kellene engedniük, hogy művelődjék, fejlődjék, haladjon, és tanuljon a maga által járt úton, az önképzés útján, hogy legyen felelősségérzete, mert e nélkül hiába minden. Ha ezt az utat nem biztosítják számára, semmivel sem tudják önök elejét venni annak, hogy ezek az emberek elégedetlenek ne legyenek és ne legyenek idegenek azoktól a szempontoktól, amelyeket pedig az ország érdekében figyelembe kellene venniök. Bizonyos az, hogy látunk olyan jelenségeket, amelyek szinte megdöbbentik az embert. Az előadó úr például beszélt a szakoktatásról. A szakoktatás kérdéséről, amelyről mióta itt vagyunk ebben a Házban, mi is sokat beszéltünk, a kormány több rendeletet adott,ki, s mégis alig történik valami. Most pedig arról van szó, hogy a nyoleosztályú elemi népoktatást meg kell csinálni. Es erre mit látunk? Azt látjuk, hogy a t. gazda urak ellene szegülnek. (Reischl Richárd: Bizony, ellene vagyunk!) Ellene szegülnek, mert a 12 éves gyermeket be akarják fogni és ki akarják zsákmányolni. (Ellenmondások jobbfelőL — Reischl Richárd: A falunak mondja, hogy ezt meg kell csinálni!) Igen, a falunak kell mondani, hiszen ez a falu népességének az érdeke. (Esztergályos János: Az egyik oldalon ellene vannak a tanulásnak, a másik oldalon pedig azt mondják, hogy nem elég érett a magyar nép! — Zaj.) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. (Györki Imre: Félnek, hogy megokosodik a falusi nép! — Zaj.) Csendet kérek. Farkas István: Az egész világ mezőgazdasága, az összes nyugati államok (mezőgazdasága kibírja és rátért a nyolcosztályos elemi népoktatásra, csak Magyarország nem tért rá, Magyar ország nem bírja ki. megint agrár szempontból. Bocsánatot kérek, ilyen körülmények között az urak ne beszéljenek többtermelésről, í tökéletesebb termelésről, ne beszéljenek az urak arról, hogy azt akarják, hogy ez a népesség boldogan éüem, mert e nélkül nem tudják boldoggá tenni. Beszéltek itt a mezőgazdasággal kapcsolatban a technika fejlődéséről. Minden okos kapitalista elismerte már azt, hogy képzett, intelligens munkás a gépet is jobban tudja használni, és annak a mezőgazdasági munkásnak is. ha értelmesebb, intelligensebb, magasabb kuiltúrnívóira emelkedik, ha magasabb kulltúrnívóra emelkedik, a szakképzettsége fokozódik, s éneikül nem lehet szakképzettségről beszélni. Az előadó úr beszélt a kis törpebirtokosokról is és arról, hogy ezeknek a számát nöivelni kellene. Ebben az ügyben önöknek kellene felállani itt és azt mondani, amit én mondok, hogy igenis új földreform kell. (Ellenmonéások a jobboldalon és a középen. — Forster Elek: Parcellázási törvény kell!) Olyan új földreform kell, amely lehetővé tesz új termelési formákat, mert — amint az előadó úr is és a felszólalók is kimutatták — az a régi mezőgazdasági metódus, amelyet a nagybirtokosok alkalmaznak, nem jó. Ezek a nagybirtokosok mem művelük modernül a : földjeiket, nem változtattak a termelési formákon, nem alakulnak hozzá az általános európai, sőt világviszonylatokhoz, elleniben, az a kisbirtokos, ha van megfelelő népnevelés, ha az képezve van erre és megfelelő iskolákat kap, az a maga erős, szívós és kitartó munkájával ezt a modern művelési módszert bevezeti, bevezet új termelési ágakat is és ezzel Magyarország mezőgazdaságát értékesebbé teszi. Igenis, új földreform kell, ém azt mondom, 303. ülése 1929 június 4-én, kedden. 371 mert ebben az országban igen nagy a szegény, nincstelen mezőgazdasági népesség száma. Az még el sem tud menni az országból, mert nincs hova, ide be van szorítva, körül van véve bilincsekkel, ide van zárva, drótsövény veszi körül ezt az országot, s ha az urak nem tudják terményeiket értékesíteni, s ha a kormány nem tud olyan politikát csinálni, amely ezt lehetővé teszi, akkor legalább adjanak megélhetést a magyar népességnek, a magyar földmunkásosztálynak, adjanak neki földet, hogy megélhessen és boldogulhasson. (Br. Podmaniczky Endre: Gerstlit neki!) Nem olyan egyszerű a kérdés, mint ahogy az urak elgondolják, mert ez a probléma itt lesz, megvan, ez a problem, nincs megoldva. Az a földreform ugyanis, amelyet végrehajtottak, nem oldotta meg a kérdést, nem adott földet. Itt van a nincsteleneknek rendkívül nagy száma. Ezek az emberek nem tudnak megélni, nem tudnak bo'lldogulni, s az a nagy nyomorúság, amely (ennek nyomában jár, nem helyes sem közgazdaságilag, sem állampolitikai szempontból, sem a társadalom biztonságának szempontjából. Legyenek tehát olyan okosak a kormány rúdja mellett ülők és a kormányt támogatók, mint az az egyszerű parasztember, aki a villámhárítót felvezeti a házára, hogy a mennydörgős mennykőt levezesse a földbe^ Önök is legyenek annyira okosak és előrelátóik, hogy ezt a nyomorúságot ne hagyják annyira fejlődni, hogy felgyújtsa az önök épületét, hanem szüntessék meg azzal, hogy adjanak a nincsteleneknek földet, juttassák őket földhöz, mert ha földhöz jutnak, akkor lesz megélhetésük is. (Zaj a jobboldalon.) T. Képviselőház! Szomorú dolog az, hogy amikor agrárérdekekerői, agrárnépességről beszélünk, akkor a földmunkások rétegei csak mellékesen vannak megemlítve. Az előadó úr is csak mellékesen emlékezett meg a földmunkásokról. Az előttem szóló Vértes képviselőtársam beszélt a kubikusokról. Valóban igaza van. Szégyen és gyalázat az, hogy ott a Teleki téren állnak és alszanak, esőben és fagyban, f télen és nyáron azok a szegény kubikosmunkasok, akik eljönnek az Alföldről, ahol nem találnak munkát, és mindennap várják, vájjon ki hívja őket. Még szomorúbb dolog az, hogy ezek a kubikosmunkások mennyire védtelenül állanak a vállalkozókkal szemben, s még szomorúbb dolog az, hogy azoknak a bizonyos munkaszövetkezeteknek egy része, amelyeket sürgetett itt Vértes képviselőtársam, egyenesen belehajtja ezeket a kubikosmunkásokat a vállalkozók karmaiba, és egyenesen kiszolgáltatja nekik ezeken a szövetkezeteken keresztül a munkások, a kubikosok nagy rétegét. (Szabóky Jenő: Tévedés, éppen az ellenkezője igaz!) Én magam is tudok esetet a csongrádi szövetkezettel és más szövetkezettel kapcsolatban, hogy ezek a szövetkezetek ezeket a munkásokat igenis alacsonyabb bérrel dolgoztatták, mint bármelyik magánvállalkozó, akinél munkát vállaltak. Tudom, hogy kényszerítették őket, holott ezek a szövetkezetek privilegizálva voltak, előnyt, támogatást élvezek, kedvezőbb feltételek mellett kapták a munkákat, mint a magánvállalkozók, ellenben a munkásoknak mégis kevesebbet fizettek, tehát kizsarolták, kizsákmányolták őket. (Kiss István: Ez tévedés!) Bocsánatot kérek, ez a módja a munkásvédelemnek, a szövetkezésnek nem az, amely népszerű lehetne, nem az, amellyel a kubikosmunkásokon segíteni lehetne. En tehát arra kérem a többséget, amikor beszélek a mezőgazdasági népesség helyzetéről, — amelyről önök is szoktak beszélni, s beszélnek a 54'