Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-303
Az országgyűlés hépvisélÖházának Farkas István: T. Képviselőház! Ellőttem szólott képviselőtársam beszédének utolsó részében a földmunkásságról emlékezett meg. Én csak azért nem kezldem ezzel felszólalásomat, mert beszédem folyamán amúgyis rá akarok térni a mezőgazdiasági munkásság helyzetére és sanyarú viszonyaira. Az előadó úrnak nagyon érdekes beszéde kétségtelenül olyan vádbeszéd volt a kormány politikája ellen, amelyet el lehetett volna mondani akármilyen r ellenzéki oldalról is. Nemcsak a földmívelésügyi kormányzat ellen hangoztatott súlyos vádakat és állított be anyagot, hanem a kormány egész gazdaságpolitikája ellen, mert hiszen kimutatta nyilvánvalóan azt, hogy a kormánynak az a gazdaságpolitikája, amelyet követ, nemcsak az egész ország közgazdaságát hozta lehetetlen helyzetbe, hanem a mindig dédelgetett nagybirtoikososztályt is kedvezőtlen helyzetbe hozta és a magyar mezőgazdasági terményeket egyenesen bezárta ebbe az országba. Ügy elzárta a külvilágtól, hogy semminemű ellenség jobban el nem zárhatta volna, mint a magyar kormány politikája elzárta. Ezért ismétlem, ez egyenesen vádbeszéd volt nemcsak a földmívelésügyi kormány politikája ellen, hanem a kormány általános politikája ellen is. Ha az előadó állapítja meg, hogy Magyarországon egy esztendő leforgása alatt az öszszes mezőgazdasági termények kivitele óriási arányokban csökkent és Magyarországra nem kevesebb, mint 20 millió pengő értékű gyümölcsöt hoztak be, ha agrárállam vagyunk és azt hangoztatják, hogy nekünk az agrárszempontokat kell előtérbe tolnunk, az agrárérdekeket kell védelemben részesítenünk és évtizedeken keresztül itt az volt a politika alapja, hogy feudális, agrárius politikát csináljunk és most is az agrárérdekekkel jönnek elő, de viszont Magyarország agrárérdekei nemzetközi viszonylatban mindig szűkebb körre szorulnak, mondom, ha ezt a tényt az előadó állapítja meg, akkor utalni kell arra, hogy ez a kormány rettenetesen rossz közgazdasági politikát csinál, amely megfojtja az ország közgazdaságát, mert hiszen az ország lakosságlának legnagyobb részét a mezőgazdasági népesség teszi és sem a dolgozó mezőgazdasági népességnek, sem a gazdálkodó mezőgazdasági népességnek nincs meg a lehetősége arra, hogy terményeit értékesítse, hogy tehát munkaalkalma kellő mennyiségben legyen. És ott van az a másik megállapítás, hogy azt mondta az előadó úr: nyakló nélkül folytatjuk a műtrágyázást a nélkül, hogy a talaj kémiai minőségével tisztában volnánk. Bocsánatot kérek, t. agrárius urak, t. agrárius kormány és t. agrárius többség, hát ez a földmíveilésügyi kormányzat évtizedeken keresztül nem jutott el odáig, hogy megállapítsa vidékenként a földnek kémiai összetételét és azt, hogy hol milyen műtrágyát alkalmazzanak'? Az előadói székből kell megállapítani, hogy nyakló nélkül történik a műtrágya felhasználása, tehát nem tervszerűen, nem céltudatosan, nem a termelés okos fejlesztéséhez és a talajviszonyokhoz mért rendszer szerint, hanem csak nyakló nélkül? T. uraim, akkor itt borzasztó nagy bajok vannak, ha ez lehetséges. Olyan rettenetes bajok, amelyek szinte elképzelhetetlenek és megtaláljuk az okát egész gazdasági életünk nyomorúságának, pangásiának, egész szegénységünknek, ha a kormányzat még most is tapogatózik olyan kérdésekben, amelyekről azt hittük, hogy azokat már évtizedekkel ezelőtt elintézték. Ügy látKÉPVISELŐHAZI NAPLÓ. XXI. 303. ülése 1929 június 4-én, kedden. 369 szik, hogy a balatoni halbiológia fejlettebb itt, mint a földkémia. Ügy látszik, hogy előbb megtudjuk azt, hogy a Balatonban milyen halat lehet tenyészteni, mint azt, hogy mondjuk Kiskunhalason milyen műtrágyát kell használni az ottani föld összetétele ; szerint. Ha így áll a helyzet, akkor az előadó úr beszédénél súlyosabb vádat a kormányzati rendszerrel szemben emelni alig lehet. A baj talán nem tisztán a földmívelésügyi kormányzatban van, hanem a kormány általános politikájában, amikor mi itt rámutatunk politikai vonatkozásokban, hogy a kormány helytelen külpolitikai szereplése és módszere azt idézi elő, hogy Magyarország kikapcsolódik a nemzetközi forgalomból éls Magyarország külpolitikája miatt kénytelen feláldozni az ország gazdasági érdekeit, mert a kormány nem tudta felöl vasztatni a kisentente gyűrűjét, nem tudja terményeit elhelyezni, nem tud tehát olyan berendezkedést csinálni, amely lehetővé tenné azt, hogy itt ebben az országban akármelyik termelési ág boldogulni tudjon, mert hiszen nagyon helyes az előadó úrnak az a megállapítása, hogy a válság nem abból származik, hogy túlprodukció van, hanem a fogyasztóképesség csökkenésélből származik. De találunk-e, keressük csak, a kormány intézkedései között egyetlen egyet is, amellyel a fogyaisztóképesség növelését elősegítené. Ilyen intézkedése a magyar kormánynak egy sincs. Mi követeltük, sokszor rámutattunk itt ebben a Házban, hogy az egyetlen orvoslási mód, ha a fogyasztóképességet növeljük, mert ezzel igenis ellenálló, éptestű embereket, ezzel egy cirkulációt hozunk a közgazdasági életbe. A kereslet nagyobbodása azt jelenti a nagy tömegeknél, hogy a közgazdasági életnek van alapja, van miből felszívódnia, mert a munkabér, a kereset az mindig elmegy a fogyasztói szükségletre, élelmiszerre, ruházatra és egyéb dolgokra. A kormánynak azonban egyetlen egy olyan rendelkezése és intézkedése nincs, amellyel ezt a fogyasztóképességet növelné, elősegítené, ellenkezőleg a kormány mindent megtesz arra, . hogy az a fogyasztóképesség még lejjebbszálljon, nem emeli, nem iparkodik élősegíteni, hanem ellenkezőleg még lenyomja a fogyasztóképességet. Nem kell másra utalni, mint arra, hogy a mezőgazdasági népesség, a dolgozó népesség, a mezőgazdasági munkásság olyan elnyomott helyzetben van, annyira le van nyűgözve, annyira nyomorúságban él, hogy megmozdulnia sem szabad. A mezőgazdasági népesség szociálpolitikai dolgait nem a földmívelésügyi miniszter, nem a népjóléti minisztérium, hanem a belügyminisztérium intézi, mert minden jajszaváért, minden sóhajtásért, minden panaszkodáisért üti-veri az embereket. (Mozgás. — Éri Márton: Hol ütik az embereket?) Aki beszélni mer, aki panaszkodni mer, aki el mer menni a megyei elöljáróhoz, vagy szolgabíróhoz és meri kérni annak a bizonyos ' munkabérmegállapító bizottságnak összehívását, azt egyszerűen elüldözik, azt egyszerűen kinevetik, azt egyszerűen nem engedik munkába, arra egyszerűen a hatóságok mindenfélét ráfognak, bolsevista és> # hasonló jókat, (Éri Márton: Saját szisztémájáról beszél!) ezeket az embereket lehetetlenné teszi. Az egész mezőgazdasági szociálpolitika addig egy fabatkát sem éir. Tisztára látszatkirakat, addig semmi gyakorlati értéke a mezőgazdasági népességre nincs és nem lesz. míg a mezőgazdasági népességnek nem adnak jogot arra, hogy úgy az ipari, mint a városi népesség szervezkedjék^ önerejéből, törekedjék saját érdekei védelmére. 54