Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-302

318 Az országgyűlés képviselőházának a határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház a határozati javaslatot nem fogadta el. Következik Láng János képviselő úr határozati javaslata, amelyben utasítani kívánja az igazságügyi kormányt arra, hogy a házassági kötelék keresztény erkölcsi értelmezése és felemelése érdekében megoldást keressen. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A határozati javaslatot elfogadom. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a határozati javaslatot elfogadta és azt tárgyalás és hozzájárulás végett a Felsőházhoz teszi át. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 1. címet felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa az 1. címet): Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! Az igazságügyminiszter úr ma délelőtt széleskörű programmot fejtett ki, amelyben vázolta azokat a feladatokat, amelyeket ő mint igazságügyminiszter a közel jövőben meg akar valósítani. Az a programm azonban, amelyet az igen t. miniszter úrtól hallottuk, olyan nagy és széleskörű, hogy annak megvalósítása hosszú időt fog igénybe venni, akkor is, ha a miniszter úr tényleg felszólítja a törvényelőkészítő osztályt ezeknek a programmoknak megvalósítására. Ha pedig azt látjuk, hogy egy olyan reformnál is, amelynek megvalósítása nagyon időszerű lenne, — ahogyan a miniszter úr állítja, például a fegyházi rendtartás, vagy a letartóztatási intézetek szabályzatának módosítása kérdésével kapcsolatban — már évek óta foglalkoznak az igazságügyminisztériumban az előkészítéssel, és még mindig nem érett megr a kérdés a döntésre, és ha ugyanezt a tempót látjuk azoknál a törvényeknél és javaslatoknál is, amelyeket a miniszter úr ma délelőtti felszólalásában érintett, akkor azt kell mondanom, hogy belátható időn belül ezeknek a reformoknak megvalósítására sor nem fog kerülni. De akármilyen széleskörű is volt az a programm, amelyet a miniszter úr kifejtett, azt bizonyos mértékben mégis hiányosnak kell tekintenem. Hiányosnak kell tekintenem azért, mert a törvények szerkesztésénél és előkészítésénél nem szólt a miniszter úr arról, hogy programmjáha felvette, — amit pedig fél kellene vennie, — hogy a háború alatt teremtett kivételes uralomnak az igazságszolgáltatásra^ vonatkozó rendelkezéseit hatálytalanítani kívánja. Ez nem igényel nagy előkészítői munkát, legfeljebb egy felhatalmazásnak a visszavonását célozza csak, úgyhogy egy egyszakaszos vagy kétszakaszos törvényjavaslatnak idehozatalával ezt a kérdést meg lehetne oldani; mert úgy érzem, hogy 10—11 évvel a háború befejezése után itt lenne már az ideje annak, hogy ma már ne kivételes hatalomra felépített rendelkezésekkel és törvényes intézke dés ékkel k ormány ozzan ak. Ugyancsak sajnálattal hallottam azt, hogy az igazságügyminiszter úr neim tartja szükségesnek az 1921 : III. tc.-nek, ha nem is teljes eltörlését és hatályon kívül helyezését, hanem a megváltozott viszonyoknak és az eltelt idő alatt szerzett gyakorlati eredtményéknek megfelelő módosítást sem, holott ennek a törvénynek meghozatala a háborús idők következménye voit s ma már, amikor a törvény fenntartására szükség nincs, annak hatályon kívül helyezésével is bátran foglalkozhatnéik a miniszter úr. Engem nem nyugtat meg az igen t. igaz302, ülése 1929 június 3-án, hétfőn. ságügyminiszter úrnak az a nyilatkozata,-, mely az általam beadott 1. számú határozati javaslat elvetésével kapcsolatban hangzott el és amelyben mereven elzárkózik még ma is az amnesztia megadása elől és ma is arra az álláspontra helyezkedik, hogy tíz évvel a forradalmak lezajlása után még nem érkezett el ennek az ideje és nem érkeztünk el a konszolidációnak olyan pontjához, hogy ma már a megbocsátás és feledés fátyolát kellene ezekre az ügyekre borítani; mert hiszen tíz év elégséges idő lehetett a kormányzatnak és a kormánynak a bosszúállásra és ma már elérkezett az ideje annak, hogy, akik ellentétes politikai pártállást foglaltak el a múltban a kormánnyal szemben, ezekre vonatkozóan is ne a bosszúállás politikájának, hanem a megértés és a megbocsátás politikájának álláspontjára helyezkedjék. (Kuna P. András: Ott folytatnák, ahol elhagyták, az a baj!) T. Képviselőház! Az igazságügyminiszter úr ma, amikor az egyes felszólalásokra reflektált, pótolta azt, ami délelőtti beszédéből kimaradt, az esküdtbíráskodás kérdésében valói állásfoglalást. Abban tökéletesen igaza van a miniszter úrnak, hogy az egész kontinensen vitatkoznak az esküdtbíráskodás kérdése felett. Elfelejti azonban az igen t. igazságügyminiszter úr azt, hogy azokban az országokban, amelyekben vitát folytatnak kiváló jogászok az esküdtbíráskodás rendszere kérdésében, mindegyikben megvan az esküdtbíráskodás. Tessék tehát nálunk is visszaállítani az esküdtbíráskodást és akkor beszélgessünk és vitatkozzunk arról (Mozgás), hogy az a módja, az a rendszere, amelyet nálunk a Balogh-fele törvénnyel már bizonyos mértékig módosítottak, megfelel-e a mai követelményeknek vagy pedig nem. Nem áll, igen tisztelt igazságügyminiszter úr, az a felfogás, amelynek hangot adott mostani felszólalásában, hogy Dési Géza képviselőtársunknak is az volt az álláspontja a jogászgyűlésen, hogyha megkérdeznék, hogy az, es küdtbíráskodás visszaállítását ma időszerűnek tartaná-e vagy nem, arra az álláspontra helyezkednék, hogy ma nem tartaná időszerűnek. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Csak a kérdés felvetését nem tartaná időszerűnek!) Ez talán lehetett egyéni állásfoglalás, de én nem féltem az igazságszolgáltatást az esküdtbíráskodás visszaállításától, mert — tessék elhinni, igen t. miniszter úr — a szakbíróságnak legalább annyi téves, helytelen, politikai szempontból elfogult ítélete van, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mint amennyi elfogult ítéletet ihoznának akkor, ha az esküdtbíráskodásnál különféle pártállású, különféle fajú vagy felekezetű esküdtek foglalnának helyet az esküdtek sorában. Igen t. miniszter úr, amikor ezt az álláspontomat lerögzitem, még élénken áll előttem az-, amit néhány évvel ezelőtt egy kiváló

1 író írt meg, aki ellen irása miatt sajtópert egyáltalában nem indítottak. Ez a kiváló író azt írta, hogy a magyar bírói kar egy része, — nem általánosítok, hanem a bírói kar egy részéről van szó — titkos társulatokba van beszervezve és e titkos társulatokba való beszervezése alkalmával titkos esküt tett. Kérdem én a t. mi; niszter urat, kiben bízzék vádlott, aki odakerül egy ítélőbíró elé, abban az r esküdtben-e, aki esetleg politikai szempontból talán más álláspontot foglal el, mint a vádlott, vagy aki talán fajilag vagy felekezetileg különbözik a Vádlottól, vagy abban a bíróban-e, s az előtt a bíró előtt álljon-e nyugodtan, aki titkos társulat tagja és aki titkos esküt tett, amelyet fö-