Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-302
Az országgyűlés képviselőházának léje helyeznek a bírói eskünek 1 ? (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ezt elhiszi a képviselő úr?) Kéreim igen t. miniszter úr, ezt a kérdést annak idején, amikor nem a miniszter úr iilt az igazságügyminiszteri székben, erről a helyről ismételten és ismételten szóvátettük. Állandóan rámutattunk erre és valósággal követeltük, hoigy tessék megindítani a sajtópert és tisztázni ezt a kérdést. Hangoztattuk, hogy nem leihet a nélkül, hogy a felelősségrevonás el ne következzék, nyilvánosan megírni, hogy a hírák egy része titkos társulatba lépett be és titkos esküt tett, de — bár több mint három év eltelt ennek megírása óta — semmiféle intézkedés nem történt és semmiféle sajtóper ebben a kéirdésibén nem indult meg. Amikor az ország színe előtt ezt a kérdést ismételtem felvetettük és nem indítottak sajtópert, ebből jogszerűen csak arra tudok következtetni, hogy az az állítás, amely abban a lapközleményben megjelent, a való tényeknek megfelel. (Kuna P. András: Gyanúsítani lehet mindig!) Ezeket tehát méltóztassék figyelembe venni, igen t. igazságügymimszter úr és ha ezt figyelembe vesszük, akkor megint csak vissza kell térnünk ahhoz, hogy elérkezett az idő nálunk is arra, hogy az esküdtbíráskodást visszaállítsuk. Politikai perekben, sajtóperekben elég megszorító intézkedést tartalmaz már az a törvényünk, amely legutóbb életbelépett, s amelyet tulajdonképpen a gyakorlatban ki sem próbáltak még; nem próbáltak ki azért, mert alig, hogy életbelépett, már is itt,volt a háború kitörése; akkor a kivételes intézkedéssel felfüggesztették az esküdtbíráskodás hatályát és ennélfogva tulajdonképpen itt állunk egy nagy talány előtt, nem tudjuk mennyire vált volna, vagy válna be a gyakorlati életben az esküdtbíráskodásnak az a formája, amelyet a gyakorlati életben megvalósítottak. Amíg azt látom, hogy nálunk fejletteblb, nálunk kulturáltabb, nálunk gazdagabb ,es műveltebb államokban mindenütt bevezették és fenntartják az esküdtbíráskodást, addig nálunk is elengedhetetlen követelmény, hogy visszatérjünk arra az alapra, amely megvolt a háborút megelőzőleg. Ma, amikor a kormány mindenütt azt hirdeti, hogy a konszolidációt megteremtette és amikor egy fényiképet látok majdnem minden miniszteri hivatali szobában, amely az újjáépítő kormánynak arcképcsarnokát tartalmazza, amikor az újjáépítést már megünnepeltük és így befejeztük, én időszerűnek tartanám, hogy ebben a kérdésben is rendet teremtsünk és visszaállítsuk a békebeli állapotot, visszaállítsuk az esküdtbíróság intézményét. Végtelenül sajnálom, hogy engem nem elégített ki a mélyen t. igazságügyminiszter úr programmja, bármilyen gazdag volt is; nem elégített ki azért, mert láttam azt, hogy hiányos, különösen abban a tekintetben, hogy sem az esküdtbíráskodás viszszaállítására nem tartalmaz intézkedést, sem a kivételes hatalomnak megszüntetésére. sem az 1921 ; III. te. hatályon kívül helyezésére, de hiányosnak tartom azért is, mert a megbocsátás terére még mindig nem lépett az igazságügyminiszter úr, az amnesztia és az emigráció kérdésében még nem lépett arra az útra, amelyre pedig feltétlenül rá kell lépni. Még csak egy kérdéssel akarok foglalkozni, amelyet az igen t. igazságügyminiszter úr érintett az én felszólalásommal kapcsolatosan, nevezetesen arra célozva, hogy azt mondottam, hogy a büntető pereknek tömegét indítja meg az ügyészség és jó lenne, ha a miniszter úr talán korlátozná a megindítandó perek számát. Ugyanezt a felfogást vallotta délelőtti felszólaKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXI. 302. ülése 1929 június 3-án, hétfőn. 319 lásábán Raesay Károly t. képviselőtársam is és a miniszter úr ma a tiltott közlés;! perekre vonatkozólag nekem azt a választ adta, hogy ne az eljárást és ne a bírói gyakorlatot, vagy ne az ügyészség magatartását tegyem kritika tárgyává, hanem azt a törvényt, amelynek szövegezése talán olyan, hogy alkalmat ad arra, hogy kétféle értelmezést is adjanak és ezzel lehet magyarázni, hogy a tiltott közlési perek megindulnak. Ez talán igaz, ellenben, igen t. miniszter úr, méltóztatott a bírói gyakorlatot figyelembe venni és ha figyelembe veszi a miniszter úr a bírói gyakorlatot, akkor láthatja, hogy kétféle ítélkezés van ma már. Az egyik ítélkezés volna, amely a tiltott közlési perekben is a fokozatos felelősséget kívánja kiterjeszteni, a másik bírói álláspont pedig azt mondja, hogy a fokozatos felelősség kérdését nem lehet átvinni a tiltott közlési perekre, annak itt nincs helye és ennélfogva az ügyészség vagy elő tudja állítani a tettest, vagy pedig, ha nem tudja előállítani, akkor a további fokozatos felelősségrevonásnak helye nincs és a bírói eljárást be kell fejezni. Annak ellenére, hogy ez az eljárás és hogy vannak olyan ítélkezések, ahol elutasította a bíróság a fokozatos felelősség alapjára való helyezkedést, mégis az ügyészség állandóan a fokozatos felelősség álláspontjára helyezkedik és állandóan napról-napra olvashatjuk, hogy odaállítják a szerkesztőket a vádlottak padjára, kiteszik egy meglehetős hosszadalmas eljárásnak, ilyen ügyekkel a bíróságot foglalkoztatják, a költségeket szaporítják, amire pedig semmi szükség sincs, mert hiszen abban az esetben, amikor az ügyészség nem tudja a szerzőt, illetőleg a tettest kinyomozni, védve van a kir. ügyészség, a bírói gyakorlatnak, legalább is az egyik bírói felfogásnak álláspontja szerint. Ha ezt a felfogást magáévá teszi a kir. ügyészség, akkor mindenesetre lecsökkentheti az ítélkezés alá kerülő ügyek számát. Amikor tehát én igenis rámutatok arra, hogy a tiltott közlési perekkel mesterségesen szaporítják az ügyészségek a saját munkájukat és a bíróság munkáját, akkor erre céloztam, hogy feleslegesen a fokozatos felelősség elvi álláspontjára való helyezkedéssel igyekeznek ilyen perekkel foglalkoztatni a kir. bíróságot. T. Ház! En ennek az elgondolásnak alapján nem vagyok abban a helyzetben, hogy az 1. cím alatt a központi igazgatás céljaira felvett költségeket megszavazzam, azért nem, mert az én elgondolásom szerint a központi igazgatásban foglalkoztatott emberek mem azokat a teendőket látják el és nem azzal foglalkoztatják őket, amivel pedig érdem szerint foglalkoztatni kellene. Elnök: Szólásra feliratkozva senki sincs. Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Nem kívánok a részletekbe menően válaszolni t. képviselőtársamnak, csupán egy kijelentést kívánok tenni. Nincs tudomásom róla, nem is hiszem, hogy a bíróságok tagjai közt volnának olyanok, akik akár titkos társaság tagjai legyenek, akár titkos esküt letettek volna. Nem tartom ezt összeférhetőnek a bírói tekintéllyel, a bírói tisztséggel, és teljesen távol áll tőlem annak feltételezése, hogy ilyen bírák lennének. (Igaz! Ügy van! a joboldalon és a középen.) Elnök: Az 1. cím meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Következik a IL cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a II. címet felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a II. és III. cí47
