Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-302

$12 Âz országgyűlés képviselőházának rettegteti a békés családos házasfeleket, a holtig tartó hűséget megingatja, aggályt kelt és gyanút és az alsófokú bíróságot fokozott mértélcben foglalkoztatja és túlhalmozza. Közismert dolog, erre nem is kell visszatérni, hogy 1907 óta, vagyis mióta a házassági kötelék gátja teljesen átszakadt, milyen földuzzadó módon nagyobbodott meg a házassági perek száma. De nem ver az Isten bottal t. Ház. Nemcsak a kir. Kúria teendője nem keyesbedett, hanem felgyülemlett hatványozott módon az alsóbíróságok teendője és ügyforgalma is. Elijesztő a statisztika e tekintetben. Üjra nem állnak ugyan rendelkezésemre az 1907. évi összes perek statisztikai adatai, amelyekből az akkori összes perek számát kivehetnem, de hivatkozom arra, hogy Nagy-Magyarországban az 1913. évben az összbírói létszám 1493 volt és ez az 1493 bíró 244.703 ügyben hozott ítéletet, Csonka-Magyarországon pedig az 1928. évi 1542-t kitevő bírói létszám 283.417 ügyet végzett el ítélettel, de hátralékban hagyott 1928-ban 1,532.688 pert, amely számban az 1,404.810 iktatott telekkönyvi ügy azonban nincsen benne. Hol van itt az olcsóbbodás, hol itt a gyorsabb jogszolgáltatás és hol itt a mentesítés és könnyebbítés. , Valami nagyon nagy baj van itt - hiszen az igazságügyminiszter úr ma ki is fejtette — talán a perrendtartás körül, de azt hiszem, hogy nem nagyon esem messze az igazságtól, ha azt a megállapítást teszem, hogy a házassági pereknek folyományai — bár a felsőbb bíróságot most már nem foglalkoztatják, a Kúriát igenis megterhelik. Egyetlen szerény megállapítást teszek azt, hogy az ószövetségben is nem munkájukban zavarta meg a torony építőit és nem a tornyot rombolta le az Isten annak idején, hanem megzavarta őket nyelvükben. Farizeus módon el akartuk tüntetni a házasági pereket a kir. Kúriáról az 1907 : XVII. tcikket, azonban szembekerültünk az erkölcsi igazsággal és bekövetkezett más oldalon a figyelmeztető jel. Az igazságszolgáltatás nem lett gyorsabb, nem lett olcsóbb, személyzet tekintetében sem tudtuk redukálni a létszámot, hanem inkább fel kellett emelni. Megállapítom tehát, hogy nem lehet sem a természeti, sem az erkölcsi törvényeket büntetlenül áthágni. Állítom azt, hogy ámbár a királyi Kúria nem is terheltetett meg azzal a 6188 házassági perrel, amely 1921-ben és azzal a 7419 házassági perrel, amely 1922-ben és azzal a 13.613 válóperrel, amely 1926-ban tétetett folyamatba, és nagyrészt most már, mint ahogy Herczegh t. képviselőtársam mondotta, nyolc ^nap alatt, de én azt mondom két hónap alatt véglegeztett ugyan, a királyi Kúria azonban más csomagolásban ezeket a pereket igenis ízelítőkép megkapta. Mert ne tessék azt gondolni, hogy a házassági per azzal el van intézve, hogy a bíróság az ítéletet meghozza. Nagyon, nagyon sok folyománya, appendixe van egy ilyen házassági pernek, itt van a sok vagyonjogi per, a nőtartás, a gyerektartás, itt van a sok örökösödési per és egyéb polgári perek, amelyek folyományai egy ilyen válásnak. Itt van azután a gyűlölködés, a gyűlölködésből esetleg a testisértés, a becsületsértés, a rágalmazás, ezek azok a más csomagolások, amelyeket a királyi Kúria, bár házassági perekkel most már nem foglalkozik, mégis ízelítŐkép megkap. Érdekes^ volna a gondolatot egészen addig legombolyítani és addig fűzni, mígnem megtudnók azt, hogy az árvaszékek •mennyire vannak túlhalmozva az 1894 : XXXI. és az"1907 : XVIL te. folyományaként. Nem beszélek én arról, hogy az elhagyott és gondo302. ülése 1929 június 3-án, hétfon. zásra szoruló kiskorúak száma mind ezekből a házasságokból kerülnek ki, de hogy az 1894-es ésl907-es törvény hozzájárult ehhez, abba talán mégsem kételkedik senki. Csak szerényen kívánom megjegyezni, hogy az elhagyott és az államilag segélyezett gyermekek száma békeidőben 10.000, ma 70.000. Mindez miért? Nagyrészt azért, mert leszállították törvényi erővel a házassági kötelékeket, helyesebben a házassági szentség értékét arról a magaslatról, amelyen 1894. előtt állt. Nem volt elég, hogy ezt a hibát elkövettük az 1894 : XXXI. tc.-kel, hanem tetéztük azt egy újabb, sokkal súlyosabb törvénnyel, az 1907. évi XVII. tc.-kel. Elkövettük azt a hibát, hogy a házassági kötelék értékét, a házassági szentség értékét a res-nek, a pecusnak, a pecuniának értékével, dologi értékkel mérlegeltük és mértük, leszállítottuk ezt az ideális értéket a pecusnak, a jószágnak, a marhának értékére. Amikor 1925-ben határozati javaslatot nyújtottam be a polgári házasság eltörlésére vonatkozólag és ezt azelőtt is és azóta is minden évben más-más formában megismételtem, akkor 1925-ben az igazságügyminiszter úr szórói-szóra ezt a választ adta nekem (olvassa): «A határozati javaslatban felmerült kérdés a kérdéseknek olyan komplexumát vetné a közéletbe, hogy azt ezidőszerint nem tartom opportunusnak és ezért kérem a határozati javaslat elutasítását.» Ha én igazságügyminiszter vagyok, éppen az ellenkező konzekvenciát vonnám le belőle, mint ahogy én az ellenkezőjét is vonom le, mert annyi kérdést old meg az 1894 : XXXI. te, de főképpen az 1907 : XVII. te. megszüntetése, olyan sok keserűségnek és olyan sok komplikációnak veszi elejét, hogy megérdemelte volna, hogy érdemlegesen foglalkozzunk a kettős törvénnyel és annak következményeivel. Amikor pedig más alkalommal az elválások megnehezítése tekintetében tett javaslatomat a miniszter úr elvetni kérte, ezt azzal indokolta meg, hogy ezzel a kérdéssel kül- és belpolitikai szempontból is foglalkozni kell és ha a helyzet megérett, akkor törvényes úton nyúlnak majd bele a kérdés rendezésébe. Azóta elmúlt egy vagy másfél év és nem történt semmi, mint ahogy tudtam, hogy nem is fog történni semmi. Ezekután még csak egy kérdés marad felderítetlenül. (Elnök csenget.) Egy perc alatt kész vagyok. Az a kérdés: olcsóbb lett-e általában az igazságszolgáltatás, vagy drágább. En csak konstatálni kívánom, hogy mennyi pénzbe kerül az igazságügyi tárca ellátása. 1895-ben, tehát békében 34 millió aranykoronába, 1900-ban 43 millióba, 1905-ben 49'5 millióba, 1914-ben 76 millióba került, 1929-ben pedig a csonka igazságügyi költségvetés 49 millióba került, tehát éppen annyiba, mint 1905-ben. Beszédidőm lejárt. Kénytelen vagyok beszédemet befejezni, bár rengeteg mondani valóm volna erről a témáról. (Esztergályos János: Meghosszabbítjuk, tessék csak nyugodtan beszélni!) Éppen ezért azt a határozati javaslatot terjesztem telő, hogy (olvassa): «A Képviselőház utasítsa az igazságügyi kormányt, hogy az összes érdekelt tényezőkkel való érintkezés és beható megtanácskozás után keressen megoldást arra nézve, hogy a házassági kötelék a nemzet vitális érdeke szempontjából a keresztény erkölcs értelmezése szerint való piedesztálra újból felemeltessék és újból méltó megbecsülést nyerjen.» Az igazságügyi költségvetést elfogadom. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Haller István! (Nincs jelen!)