Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-302
Az országgyűlés képviselőházának Elnök: A képviselő úr nincs itt. Töröltetik. Ki következik? Szabó Zoltán jegyző: Lingauer Albin! (Nincs jelen.) Elnök: A képviselő úr nincs itt. Töröltetik. Ki a következő szónok? Szabó Zoltán jegyző: Mátéffy Viktor! Mátéffy Viktor: Elállók a szótól! Elnök: A képviselő úr elállott a szótól. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazság ügy miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt hálás köszönetet mondok képviselőtársaimnak azért a megértésért, amellyel pártállásra való tekintet nélkül foglalkoztak az igaziságügyi tárcával. (Esztergályos János: És mert elálltak a szótól!) Nem, én hálásan köszönöm az ellenzék élén álló Rassay Károly t. képviselőtársamnak azt a megértését elsősorban, amellyel kijelentette, hogy az igazságügyminiszter prograuimját elfogadhatónak és olyannak találja, amelynek támogatására az ellenzék is kész. Hálásan köszönöm és rajta leszek, hogy a t. ellenzéknek alkalma legyen arra, hogy ©zt az ígéretét be is válthassa. T. Ház! Sorra véve az egyes felszólalásokat, méltóztassék megengedni, hogy nem az összes felhozottakra, hanem csak egy-két kérdésre tegyem meg észrevételeimet.' (Halljuk! Halljuk!) Gál Jenő t. képviselőtársam kifogásolta azt, hogy nálunk a kir. bírákat kinevezik és nem a bírói testületek választják, vagyis nem önmagukat egészítik ki. Ezzel hasonló, bár nem azonos felfogást vall Káinoki Bedő Sándor t. képviselőtársam és barátom, aki azt mondja, Ihogy ő ugyan nem ellensége, a kinevezésnek, hanem azt kívánja, hogy csak olyanok legyenek tbírákul kinevezhetek, akiket a bírói testület kandidációba hoz. Én egyik képviselőtársam álláspontjával sem tudtok egyetérteni. A bíráskodás joga királyi felségjog, a bíró kinevezési joga ezer esztendő óta, illetőleg — leszámítva azt az egyszáz esztendőt, — kilencszáz év óta királyi jog. Kétségtelen dolog, hogy ezzel jönnénk ellentétbe, ha ezen változtatást eszközölnénk, de ellentétbe jönnénk az alkotmány os felfogássál, fa parlamentáris kormányrendszerrel is, ha átvinnők egy testület kezébe a bíróküldés jogát, ímert ebben az esetben az alkotmányos miniszter nem nyújthatna felelősséget a parlamenttel szemben. (Ügy van! a jobboldalon.) Ebben az esetben egy külön kaszt fejlődnék ki, amely a demokratikus szempontokkal és felfogással össze nem egyeztethető, úgyhogy én ezt abszolúte nem tartom valami olyannak, amit egy modern országban meg lehetne valósítani! Egy zárt testületet méltóztassék elképzelni, amelynek számára a nemzeti szuverenitás egy része ki van szakítva, és amelyhez többé hozzányúlni nem lehet, amely külön életet élhet a nemzettől és amelyért semmiféle felelősséget senki sem a nemzet, sem a világ előtt többé nem vállalhat. A másik oldalon pedig megnyugtathatom Kalnoki Bedő t. barátomat, hogy nem ismerek esetet, amikor politikai szempontból történt volna magasabb bírói állásra kinevezés, és alig ismerek esetet, amikor mellőzték volna a magasabb bírói fórum kandidálását. Ha azonban kizárólag csak így^ lehetne gyakorolni a kinevezést és a kinevezésre 302. ülése 1929 június 3-án, hétfőn. 315 való javaslatbaJhozatalt, akkor lehetetlen volna megvalósítani éppen azt, amit Káinoki Bedő t. képviselőtársam kíván, hogy az ügyvédi karból is nevezzünk ki jeles embereket, mert megvallom őszintén, számos az ügyvédli karból a bírói testületbe való olyan kinevezés történt, amelyet utólag nagyon helyeselt a bíróság, de a kinevezés pillanatában kivétel nélkül mindig ellenezte. (Ügy van! Úgy van!) Ezzel a kérdéssel nem kívánok tovább foglalkozni. Erődi-Harrach Tihamér t. barátom és Rassay Károly képviselőtársunk említették a büntetések végrehajtásának elhalasztását. Idevonatkozólag liberálisan szokta az igazságügyminiszter kezelni ezt a kérdést. Valóban, a rövid tartamú fogházibüntetéseknek én sem vagyok barátja, hiszen ez célját téveszti, és a magam részéről nagyon örülök, hogy az 1928. évi X. tcikk módot ad a bíróságnak arra, hogy a lehetőség szerint mellőzze ezeket a rövidebb tartamú szabadságvesztés-büntetéseket. Kétségtelen dolog, hogy nemcsak azokban az esetekben, amelyekre Erődi-Harrach t. barátom utalt, amikor az agrárérdekeltség kér halasztást, hanem számos más esetben, ipari munkások, kisiparosok, kőművesek esetében, akiknek szezonmunkára van alkalmuk, igenis az igazságügyminisztérium gyakorolja a halasztásadás jogát és teljesíti azt a kötelességét, amelyet szociális vonatkozásban ezen a téren teljesíteni kell. (Élénk helyeslés.) Egyre utalni akarok, és pedig arra, hogy én nem akarom folytatni azt, ami szinte rendszerré vált, nem mondom, hogy az igazságügyminisztériumban, hanem a kérvényezők szempontjából, hogy a büntetés végrehajtását szinte a végletekig akarják halasztani. Mert nincs nagyobb igazságtalanság, mint egy ítéletnek évekkel később való végrehajtása, amikor esetleg egy egyébként megjavult s egészen más társadalmi, gazdasági és erkölcsi viszonyok között élő emberen hajtják végre azt a büntetést, amely célját akkor érte volna csak el, ha kellő időben, nyomban jelentkezett volna a megtorlás. Est modus in rebus; túlzásba a halasztás terén nem mehetek bele. (Helyeslés jobbfelől.) Györki t. képviselőtársam az ügyészséget vádolja tömegpereskedéssel. Engedelmet kérek, azt hiszem, a képviselőtársam ezzel inkább csak jó viccet akart mondani, (östör József: Rossz viccet!) Engedje meg képviselőtársam, én csak a jó viccen szoktam mosolyogni, és Györki t. képviselőtársamnak ez a mondása inkább mosolyra késztetett. A képviselőtársam ezt meg is indokolta, így könnyű a helyzetem, mert látom, hogy hol az ő tévedése. Azt mondja, hogy tiltott közlési pereket gyárt az ügyészség. Én megemlítettem már előbbi felszólalásom során, hogy a tiltott közlésre vonatkozó töirvényes jogszabályokat nem tartom tökéleteseknek, mert a bírói gyakorlat egészen eltérő módon értelmez egyes rendelkezéseket. Már pedig, ha a bírói gyakorlatban ilyen ellentétes álláspontok parallel huzamosan fennmaradhatnak, mit bizonyít ez? Nem azt, hogy a bíráknak különböző a mentalitásuk, hanem elsősorban azt, hogy ez a törvény nem .tökéletes. (Platthy György: Nem világos!) És ha ezt megállapítom, akkor ne az ügyészségbén, ne a bíróban méltóztassék keresni a hibát, amint hogy általában helytelen azt abban keresni. Véleményem szerint, ha akár a judikaturában, akár az igazságszolgáltatás más terén hibák vannak, nem az illető szervekben van a hiba, hanem többnyire a törvényben-van a hiba, abban, hogy a törvény elavult, vagy a törvény nem elég világos. Méltóztassék a törvényt támadni, ne a bírákat, akikben megvan a legjobb 46'
