Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-302

Az országgyűlés képviselőházának XXXI. törvénycikket. Az igazi okot nem szűntette meg, hogy kimondjam magyarán, a bűnös feleséget nem rúgta ki, hanem csak egy másik szobába helyezte át, hogy ott bűnös életet törvényes védelem alatt fokozottabb mértékben folytassa. Azt mondották annakidején az 1907 : XVII. törvénycikk indokolásánál, hogy a válóperek száma a m. kir. Kúriánál oly nagy, hogy az alsó bíróságok hatáskörét ki kell terjeszteni és a Kúriát mentesíteni kell. Ez volt az egyik indító ok. Az akkori igazságügyminiszter, Polónyi szerint módosítani kellett az 1893 : XVIII. törvénycikket. Es ebből a módosításból született meg az 1907 : XVII. törvénycikk, amely a fellebbvitelt szabályozta az értékhatárok, illetőleg a kereset tárgyának értéke tekintetében. Polónyi akkori igazságügyminiszter úr az 1907 : XVII. törvénycikk tervezetében indokolásul azt hozta fel, hogy a kir. Kúriánál az 1903. év végén 6143, az 1904. év végén 7624 és az 1905. év végén 8751 elintézetlen ügy maradt, és azt mondta Polónyi, hogyha ez így megy tovább, akkor a kir. Kúria igazságszolgáltatása megakad. Szükségesnek találta tehát a túlterhelést megszűntetni. Az indokolás azt is mondotta, hogy a kir. Kúrián 1903-ban 3669, 1904-ben 4441 és 1905-ben 4563 volt a házassági perek száma. Ennek okát Polónyi annakidején abban látta, hogy a házassági pereket felülvizsgálatra akkor is félterjesztették a másod

1- és harmadfokú bírósághoz, ha azokat senki sem fellebbezte meg. Polónyi az új törvénnyel tehát egyszerűen megszüntette az ügyek felülvizsgálását a királyi Kúrián. Amikor az egyik képviselő, Tálos István, rámutatott arra, hogy az új törvény nyomán gombamódra fognak szaporodni a válások, akkor az előadó, Csizmazia Endre azt válaszolta Tálosiiak, hogy a törvény célja nem is az, hogy a válásokat megnehezítse, hanem, hogy a királyi Kúriát mentesítse. Tulajdonképpen most térek át ezeknek az indokolásoknak cáfolatára, mégpedig számszerű adatokkal való megcáfolására. Az előadónak, Csizmazia Endrének annyiban igaza volt, hogy a válásokat a törvény valóban nem nehezítette meg, hanem igazán megkönnyítette. Nézzük azonban mennyiben tehermentesítette a királyi Kúriát? Korábbi adatok, sajnos, nem állanak rendelkezésemre, legyen szabad tehát csupán az újabbakra hivatkoznom. Ezek szerint most már Csonka-Magyarország királyi Kúriáján 1924ben iktatásra került 7302 ügydarab; ebből kiosztatott 3034 polgári- és 3439 bűnügy. A kiosztott 6473 ügyből csupán 2898 ügyet intézett el a Kúria érdemlegesen. Maradt tehát el nem intézett, de kiosztott per 3755, amely a kiosztásra nem került 829 ügydarabbal együtt 1924. év végén 4404 hátralékos ügyet jelentett. Nézzük meg a helyzetet 1928-ban. 1928-ban az iktatott összes ügydarabqk száma 8720 volt. Ugyaneben az évben kiosztásra került 3587 polgári- és 3986 bűnügy, összesen 7573. Kiosztásra nem került 1147 ügy. A kiosztott ügyekben érdemleges ítélet 3143 esetben hozatott, amely számban természetesen az elŐzo években kiosztott, de hátralékban maradt ügyek egy része szintén benne szerepel. Ezeknek az utóbbiaknak a szamát nem ismerem ugyan, de végeredményben az iktatott, de kiosztásra nem került 1147 ügyet hozzáadiva azokhoz az ügyekhez, amelyek kiosztás ellenére ítélettel be nem fejeződtek, az 1928. év végén újból 5577 ügy maradt hátralékban a Csonka-Magyarország királyi Kúriáján. Amint méltóztatik látni, 1924. év végén 4404, 1928. végén pedig 5577 ügy maradt a Kúrián **befejezetlenül, pedig most már á házassági peKÉFHSELŐHÁZI NAPLÓ. XXI. 302. ülése 1929 június 3-án, hétfőn. 311 rek a Kúriát nem terhelték; és mégis ekkora a hátralék. Megállapítom tehát, hogy a Kúria a terhek alól egyáltalában nem mentesült. Az Isten malma lassan jár, de biztosan. Nem tulajdona a végtelen bölcseségnek, hogy bosszút álljon vagy éppen erőszakos módon nyúljon bele az emberek munkáiba és terveibe, hanem hagyja, hogy az embereket saját bűneik figyelmeztessék arra, hogy nem helyes úton járnak. (Zaj. — Elnök csen ff et.) Az 1907 : XVII. te. javaslatának az indokolása a nagy ügyforgalmon, mint indokon kívül kiemelte azt is, hogy a nagy adathalmaz és a peres ügyek elintézésén 1907-ben a Kúria elnöke, másodelnöke, 8 tanácselnök és 64 ítélőkúriai bíró fáradott a királyi Kúrián. A személyzet összlétszáma 74 volt és ezt az úgylátszik kis személyzetet kellett Polónyi szerint mentesíteni, hogy ezzel a létszámmal zavartalanul lehessen az ügyeket lebonyolítani. Ám lássuk most a személyzeti létszámot az utalsó békeévben, 1913-ban és most legutóbb 1928-ban. Annyira nem sikerült a 74-es létszámmal az ügyeket elintézni, hogy most már a NagyMagyarországoin 1913-ban a létszám a királyi Kúrián az elnökön, a másodelnökön kívül, 84 ítélő kúriai bíróból és 10 elnöki tanácsosból és tanács jegyzőből állott; összesen tehát 96 volt 1913-ban a házassági perektől mentesített kidályi kúriai létszám; 22-vel tehát cöbb, mint 1907-ben. A csonkaországban 1928ban pedig a létszám 90, tehát 16-fcal több, mint volt 1907-ben. A személyzeti létszám, amint látszik, az 1907 : XVII. te. intézkedései nyomán nemcsak nem csappant meg, nemcsak változatlan nem maradt, hanem, mint mondottam, 1913-ban Nagy-Magyarországban 22-vel emelkedett, a Csonka-Magyarországban az egyharmad Magyarországon pedig csak hattal kevesebb, mint volt 1907-ben Nagy-Magyarországon. ^ Ugyebár azt várta volna az ember, hogy a királyi Kúria személyzete a fele vagy az egyharmad létszámmal isi el fogja látni a teendőket, hiszen most már a 3000, meg 5000 házassági per nem terhelte a királyi Kúriát. Az 1913. évi ügyforgalom, sajnos, nem áll rendelkezésemre, pedig érdekes volna látni, hogy menynyiben duzzadt meg a porok száma házassági pörök nélkül is a királyi Kúrián. Vagy ha megcsappant, vájjon ugyan miért kellett akkor a bírói létszámot 1913-ban 22-vel szaporítani és ezzel többletkiadást okozni és miért keli a csonkaországban az egészben,

1 csak hat kúriai bíróval kevesebbet tartani, mint 1907-ben a Na gy-Magy arországon. Az 1907. évi XVII. te. egyik indokolása az is volt, hogy a törvényes intézkedéstől — attól az intézkedéstől tudniillik, hogy a házassági perekben a hivatalból való felülvizsgálat megszűnik — az igazságszolgáltatás olcsóbbodása is várható. Sajnos» ez sem következett be, mert csak nem fogják nekem azt mondani, hogy 74 kúriai bírónak fizetése több, mint 96-é, vagy 90-é és hogy az éveken át felhalmozódott hátralékos perek a gazdasági életben olcsóbbodást jelentenek vagy pedig gyorsabb jogszolgáltatást. Az 1894: XXXI. te. bűnös véréből született az 1907 : XVII. te. és az 1907 : XVII. te. nemcsak nem irtotta ki a közéletből a bajok okát, nem selejtezte ki magát az okot, hanem áthelyezte a kir. Kúriától az alsó bírósághoz, hogy ott a maga romboló munkáját tovább folytassa most már szentesített törvénynek védelme alatt ott tombolja ki magát és törvényes poligámiával 46