Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-302

Àz országgyűlés képviselőházának rendezésnek, hogy a bírói letétek kérdése értékpapírral oldatnék meg, bár ennek is helye van bizonyos körülmények között, mert különösen kisebb ügyekben, főleg olyan ügyekben, amelyekben kevésbbé tehetős felek érdekeltek, akiknek azonban ez a kis ügy éppen olyan fontosságú, mint a gazdagabb embernek a nagyobb ügy, ennek a kérdésnek értékpapirokkal való megoldása nem volna teljesen kielégítő. Legyen szabad az igen t. igazságügyminiszter úrnak figyelmébe ajánlanom, hogy méltóztassék valahogyan betétkönyveknek formájában vagy egyébként megoldani ezt a kérdést. Kétségtelen azonban, hosry a mai állapot nemcsak eltér az előbbi állapottól, hanem egyébként is minden tekintetben igazságtalan. Most, amikor csupán ezeket az apróságokat soroltam fel, ezeket az apró, kis igazságügyi mizériákat, amelyek azonban mégis fontosak a mindennapi életben, kegyeskedjék nekem megengedni a t. Ház, hogy befejezésül Fábián igen t. képviselőtársamnak válaszoljak, ö ugyan sainos, nincs itt, de remélhetőleg azért tudomásul veszi a választ. A mostani igazságügyi vitában az ellenzék részéről csakis ő említette az esküdtszéket és az esküdtszék visszaállítását sürgette. Két olyan indokolással sürgette, amelyet nem hagyhatok szó nélkül, és pedig azért nem, mert nem szeretném, ha idevonatkozólag ez a téves megállapítás, amelyet igen tisztelt képviselőtársam tett az esküdtszékre vonakozólag, a köztudatba átmenne, vagy^ pedig egyáltalán szó nélkül maradna. T. képviselőtársam nevezetesen az esküdtszékek visszaállítását két pillérre helyezte. Az egyik pillér az, hogy az esküdtszék a magyar hagyományokban gyökerezik, a másik pillér pedig az, hogy az esküdtszék Nyugaton mindenhol működik s ennek folytán az esküdtszékek visszaállításától nekünk sem lehet elzárkóznunk. Az elsőre vonatkozólag kell, hogy Fábián t. képviselőtársamat megfelelően kikorrigáljam. Igen, az esküdtszék bizonyos tekintetben magyar hagyományokban gyökerezik, de csak egyetlenegy ponton, nevezetesen csakis a sajtóra vonatkozólag és ott is csak az 1848-iki törvényhozásban — az 1848 : XVIII. tcikkben — gyökerezik. Ez tény. Ezzel az igazságügyi költségvetés tavalyi tárgyalása alkalmával tartott beszédemben részletesebben foglalkoztam, most azonban részletesebben foglalkozni nem kívánok. Akkor kifejtettem idevonatkozólag, hogy igen: kérem az esküdtszékek visszaállítását sajtóügyekben, nem kérem azonban az idevonatkozó novella kedvezményezésével, hanem úgy, amint az eredetileg volt egészen a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséig; ebben az értelemben részemről akkor is pártoltam s most is magamévá teszem. Minden egyéb tekintetben ki kell jelenteni és alá kell húzni, hogy különösen köztörvényi ügyekre vonatkozólag téves megállapítás az, hogy az esküdtszék magyar hagyományokban gyökerezik, amennyiben a kir. bíróságok v.oltak mindig azok, — az egyéb megyei bíróságokkal együtt, amelyekről különben most nem akarok szólani ^— amelyek az igazságszolgáltatást gyakorolták. Ez az első, amit meg kell cáfolnom, és kell, hogy ennek a törvényhozás termében Fábián t. képviselőtársunkkal szemben hang adassék. A másik az, hogy Európában a nyugati államokban, amelyeket ő felsorolt, az esküdtszék idevonatkozólag be van hozva és ott az esküdtszékek közmegelégedésre működnek. Ez olyan merész állítás, hogy csak csodálkozom azon, hogy Fábián t. képviselőtársam ezt az állítást minden korrektivum nélkül 3Ó2. ülésé 1929 június 3-án, hétfőn. 309 megtette. Mivel éppen itt volt nálam az igazságügyi költségvetésre vonatkozó iratok egy része és ezeket éppen itt találtam a dossziémban, szabad legyen idevonatkozólag a t. Képviselőház és ennek folytán az ország előtt is csak néhány példát felhoznom, amelyekből egészen világos, hogy külföldön az összes nyugati államokban és pedig Ausztriáiban, Németországban, Franciaországbani, -— Angliáról nem beszélek, mert az egy egészen más fajta esküdtbíróság, hanetm az úgynevezett franciarendszerű bíróságról, — olyan óriási elégedetlenség van az esküdtszéki ítélkezésekkel szemben, — tehát éppen ezekben az úgynevezett demokratikus vagy radikális kormányú államokban, — hogy azt hiszem, ezt Fábián t. képviselőtársunknak is kellene, illetőleg kellett volna ismernie. Az eklatáns esetek közül szabad legyem csak néhá,nyat; felemlítenem; azt hiszem, hogy erre még van időm. Itt van, egy osztrák eset, amelyet szóvátettek és felemlítettek mindazok a lapok, amely lápok Fábián t. képviselőtársunk politikai felfogásához abszolúte közelállanak, vagy azzal teljesen azonosak. Itt volt egy rettenetes S ítélet, amelyet egy falusi esküdtekből összeállított esküdtbíróság mondott ki egy gyujtogatásból kifolyólag, amikor egy vádlottat, egy asszonyt gyújtogatás miatt 12 évi fegy! házra ítéltek. Közfelháborodás követte az osztrák esküdtbíróiságnak ezt az ítéletét, mert hiszen ez olyan rettenetesen súlyos ítélet volt. De az esküdtek, akik kizárólag falusi gazdák voltak, nem tudtak felülemelkedni azon a szűk gondolatkörön, amelybe egyébként ők magukat belehelyezve látták s azt hitték, hogyha ezt nem torolják meg erősen ... Elnök (csenget): A képviselő úr beszédideje lejárt. Östör József: Ennek folytán • a példák : felsorolását aibba kell hagynom, nem ', találnám azonban nemcsak helyesnek, hanem időszerűnek sem az esküdtszék visszaállítását. Állíthatom, hogy Fábián t. képviselőtársamnak az esküdtszékekre való hivatkozása ima, amidőn az esküdtszékek reformja napirenden van, a néimet igazságügyminisztertől kezdve végig, egészen Kramarz-ig, akiknek nyilatkozatai mind itt vannak és amelyeket szívesen ismertettem volna,, teljesen anakronizmus. Az igazságügyi költségvetést különbem elfogadom. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Homonnay Tivadar! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Szólásra következik? Pakots József jegyző: Láng János! Láng János: T. Képviselőház! Minthogy az a téma, amelyet választottam, kimeríti felszólalásom idejét, nagyon sajnálom, nem követhetem t. képviselőtársamat gondolatmenetében és nem tudok egyik-másik dolognál hosszabban rámutatni arra, hogy helyeslem-e vagy nem felfogását. Nagyjában és egészében természetesen csatlakozom a képviselő úr feLszólalásához és megállapításaihoz egyik-másik megállapítására mégis nagyon rövid megjegyzést kívánok tenni. Ami a bírói talárt illeti, természetesen igen kívánatos, hogy a bíró ünnepélyes öltözékben jelenjék meg, amikor tárgyal és főképpen amikor az ítéletet kimondja, de azt hiszem, ez csak pénzkérdés. Ennél sokkal kívánatosabbnak tartom egyelőre rendbehozni a bírósági szobákat, a tárgyalási termeket, rendes asztalokkal ellátni, stb. Ez, is mind csak pénzkérdés. Ha az igazságügyminiszter úrnak ebben a tekintet-