Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-302
308 Az országgyűlés képviselőházának igazságszolgáltatás komolyságához. Nagyon jól tudjuk, hogy a magyar bírói kar idevonatkozólag milyen küzdelmet folytatott, azonban e tekintetben bizonyos visszaesés van. Felhívom az igen t. igazságügyminiszter úr figyelmét a legfelsőbb bíróság bizonyos tanácsaiban követett arra a régi jó elvre, hogy e tanácsok tagjai mindenkor sötét ruhában jelentek meg és ennek folytán így jelentek meg természetesen az ügyvédek is. Ezt a minimumnak tartom, amelyet meg kell kívánnunk. Azt hiszem, nem lesz teljesen közömbös, ha az igazságügyminiszter úr figyelmét ráirányítjuk erre. Hogy az egyesbírósági intézmény kiterjesztése az első folyamodású bíróságoknál, a bírói komolyság rovására megy, ezt sajnálattal kell tudomásul vennünk, mert hiszen ez folvamánya az egyesbírósági intézménynek. Látjuk, hogy mikép, milyen modorban és milyen tempóban, azonkívül milyen körülmények között történik az egyesbíróságoknál az ítéletmondás, amely különösen közjogi jellegű perekben, például válóperekben vagy egyéb perekben a legkevésbbé sem válik az igazságszolgáltatás komolyságának előnyére. (Herczegh Béla: Különösen nem, amikor nyolc nap alatt választják el a feleket!) Idevonatkozólag arra kérném az igazságügyminiszter urat, hogy méltóztassék a bírói jogszolgáltatás körül lehetőség szerint külsőleg is keresztülvinni azt, ami szükséges ahhoz, hogy különösen a jogkereső felek, amikor ott megjelennek, érezzék azt, — amint érzik külföldön is, ahol sokkal nagyobb ünnepélyességgel és sokkal több ceremóniával történik az ítélethozatal — hogy a bíróság előtt, egy felsőbb fórum előtt állanak, amelynek már megjelenése is tekintélyt jelent. Akkor azt hiszem, a vádlottak és gyakran az ügyvédek is a legkevésbbé sem fognak úgy viselkedni a bírósággal szemben, ahogy viselkednek, nagyon szerettem volna, ha Rassay Károly t. képviselőtársam ezt a viselkedést éppúgy megbélyegezte volna, mint ahogy elítélte ma egyes kivételes esetekben talán egyik-másik bírónak azt a tárgyalási modorát, amelyet magam sem tudok helyeselni és elismerni. T. Képviselőház! Az igazságügyminiszter úr — azt hiszem — mai beszédében is, de az igazságügyi bizottságban mindenesetre, említette már, hogy törekszik az igazságügyi intézmény éknek, a bíróságoknak írógépekkel való ellátására. Legyen szabad itt egy gondolatot adnom az igazságügy miniszter úrnak, nevezetesen azt, hogy bár a bírósági termeknek és a bíráknak írógépekkel való ellátása mindenesetre és kétségtelenül jelentékenyen javítani fogja a mai helyzetet és a szükséges is feltétlenül, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Gyorsírás!) méltóztassék azt is meggondolás tárgyává tenni, vájjon nem volna-e szükséges az is, hogy a jövőben bizonyos! technikai munkát végző bírósági egyénektől, a bírósági személyzettől — értem a bírósági írnoki és díjnoki kart — (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Gyorsírás!) megkövetelné, hogy a gy orsirászátot teljesen bírják, mert csak a gyorsírásizattal együtt lesz a gépírás teljesen kihasználható. Az utóbbi időkben megtartott ankéteken igen t. igazságügy miniszter úr, az értesítő lapokra vonatkozólag teljesen bő információ hangzott el és azonkívül a miniszter úr a különbözői panaszok igen nagy anyagát kapta meg. Idevonatkozólag csak az a kérésünk, —- azt hiszem, ebben mindnyájan egyetértünk — hogy méltóztassék intézkedni, hogy a mai 302. ülése 1929 június B-án, hétfon. rendszer mielőbb megváltoztatható legyen, és egységesen szabáíyoztassék, hogy milyen időben kaphatnak a felek és az ügyvédek felvilágosítást. A budapesti ügyvédi karban ugyanis — amelyhez én különben nem tartozom, azonban tudom a panaszokat — panasz tárgya az is, hogy a különböző bíróságoknál és ügyészségeknél satöbbi, az értesítésadás olyan különböző órákra van limitálva, hogy ennek már számontartása is nehéz. Legyen szabad az igazságügyminiszter úrnak az apróságok közül —! mert csakis azokkal kívánok foglalkozni, de talán ez több is, mint apróság — figyelmébe ajánlani a következőket. Nálunk az, úgynevezett blanketta-ítéletek indokolása még most is a bíróságokra tartozik. Én blanketta-í tél étnek nevezem a sablonszerű ügyekben hozott ítéleteket, akár a büntetőéi járásbain, akár a eivilis-eljárasban. Kétségtelen, hogy blanketta-ügyek vannak a legnagyobb számban, kétségtelen, hogy ezek a blanketta-ügyek azok, amelyek a legjobban igénybeveszik a bíróságok idejét. Most már azt bátorkodom itt kérdezni, vájjon nem lehetne-e idevonatkozóan kiterjeszteni azt a rendelkezést, amelyet az indokolás bizonyos rövidségét illetően, a perrendtartás novellájába felvettünk? Külföldön például az ilyen bagatell büntető ügyekre vonatkozólag a bíró csupán egy egyszerű lajstromot tartozik vezetni. Ebbe bele van írva a vádlott neve, az, hogy mire ítélték és miért. Ez elég. Nem annyit jelent ez, hogy a bíró adott kivételes eestekben nem indokolhatná ezt az ítéletet, mert indokolhatja különös kétséges esetekben, azonban ezzel óriási munkától tudnánk megszabadítani azt a büntetőbírót, akinek naponként 15—20—30 ilyen apró büntetőügyben kell ítélnie és azután, hogy ezt elvégezte, összeroskad ilyen teljesen sablonos ítéletek indokolása alatt. A mélyen t. igazságügyminiszter úrnak legyen szabad figyelmébe ajánlanom, — és kérném, hogy az igen t. pénzügyminiszter úrnál e tekintetben érdeklődni szíveskedjék és szíveskedjék ezt az ügyet előbbre vinni — hogy végre egyszer megkapjuk az illetékeknek hivatalos összeállítását. Ez vonatkozik úgy a bélyegmint a jogi illetékekre, valamint az átruházási illetékekre. (Helyeslés a középen.) A pénzügyminisztérium részéről, nagyon helyesen, megjelentek az adókra vonatkozó hivatalos összeállítások és ezek óriási szolgálatot tesznek. Ezt sajnálattal nélkülözzük az illetékeknél. Egy kicsit is nehezebb illetékkérdésben magának a jogszabálynak felkutatása annyi időt^ vesz igénybe, — de ez tulajdonképpen a bíróság hatáskörébe is tartozik, mert ez hivatalból köteles ellenőrizni — hogy az ilyen összeállítás kibocsátása rendkívül nagy mértékben szükséges. (örffy Imre: A Felsőházban az ellenkezőt akarták.) Az igazságügyi bizottságban az igen t. igazságügyminiszter úr már volt szíves kérésemre nyilatkozni. 4 hogy a bírói letétek^ kérdését rendezni kívánja. Nagyon kérem, méltóztassék ezt minél előbb megtenni, annál is inkább, mert hiszen lehetetlen helyzet az, hogy ma felek, akik egymással megállapodni nem tudnak, hónapokon és éveken keresztül nagyobb összegeket is kénytelenek kamatmentesen bírói letétben hevertetni és ebből sem a félnek, sem a kincstárnak haszna nincs, minthogy az idevonatkozó szanálási törvény folytán a kincstár sem kap kamatokat, a Nemzeti Banknál elhelyezett tőkék után. Nem tartanám elégséges
