Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-302

Âz országgyűlés képviselőházának nem teljesen megfelelő bíráskodás a bíróságnál kivétel. (Ügy van! a középen.) T. Ház! Rámutathatnék azokra a külföldi példákra, amelyeket idevonatkozólag mindenkinek vian alkalma olvasni, amidőn a külföldi bírósági eljárásoknál, különösen büntető eljárásoknál a büntető bírósági elnöskök nem zárkóznak el olyan mereven véleményük nyilván ítáeától sem, sőt bizonyos tekintetben a jogkereső közönség és az ítéletet szolgáltató bíróság között bizonyos közvetlen kontaktus kívánatos és szükséges is. Különösen ha az angol és az amerikai bírói eljárásokra mutatnék rá, akkor azt hiszem, Rassay igen t. képviselőtársamnak is be kellene látnia azt, hogy az idevonatkozó kritikája a magyar bíróságokat illetőleg ^általában igazságtalan volt. (Úgy van! half elől.) T. Képviselőház! Az igen t. igazságügyminiszter úr költségvetési beszéde után, melyet ma hallottunk, sok mondanivalóm tulajdonképpen nincs, mert ez a költségvetési beszéd az igazságügyi reformoknak, és pedig — elégtétellel teszem hozzá — a megvalósítható igazságügyi reformoknak, sőt mondhatnám a közeljövőben megvalósítható igazságügyi reformoknak oly csokrát hozta ide a magyar parlament elé, hogy azt hiszem, nekünk, akik egyébként őt politikailag is támogatjuk, sok mondanivalónk alig-alig van. Elég, ha rámutatok arra, hogy az ellenzék szónokai, köztük az ellenzék egyik vezére, Rassay Károly t. képviselőtársunk is, sajnálattal nem tudta megszavazni az igazságügyi költségvetést, s ezzel is evidenter bizonyította, hogy az igazságügyminiszter úr programmja egyébként minden tekintetben annyira szolgálja az igazságügyi közvetlen célokat és annyira reális, annyira az életből van merítve, hogy azt hiszem, e tekintetben nagyon kevés mondanivalónk lehet. (Kuna P. András: Nem lehetett belekötni semmi módon!) Méltóztassanak megengedni s kérem engedje meg az igazságügyminiszter úr is, hogy ne menjek bele az igazságügyi általános, nagyobb /vonatkozású és nagyobb vonalú kérdések taglalásába. Ezt nem teszem, ez felesleges is. Most méltóztassék csak azt megengedni, hogy idevonatkozóan mintegy odafűzzek egy pár olyan kis, apró-cseprő dolgot, amelyeken — azt hiszem — az igazságügyminiszter úr tud és fog is segíteni, amelyeket azonban mégsem tekinthetünk és semmi körülmények között sem tekinthetek teljesen mellékeseknek. Igaza van Széchenyinek abban a tekintetben, hogy tulajdonképpen a politikához és a mindennapi politikához tartozik az apró dolgokon való segítés is. Éppen ez a reálpolitikának egyik ága, hogy az apróságok azok, amelyek a közönségnek és az országnak gyakran legjobban fájnak, mert hiszen ezeket az apróságokat észleljük napról-napra és hiába, a legkiválóbb, legnagyszerűbb, legérdekesebb kérdéseket taglalhatjuk, a legpompásabb problémákra vonatkozóan terjeszthetünk elő javaslatokat, indítványokat a legnagyobb elvi kérdésekben, ha azonban nem tudjuk megoldani azokat az apró mindennapi bajokat, amelyek miatt, — hogy úgy fejezzem ki magam'— szinte napról-napra a tyúkszemünkre hágnak; akkor, amikor napról-napra érintkezésbe jutunk ezekkel a kérdésekkel, talán nem lesz teljesen mellékes ezekre az apróságokra is felhívni az igen t. igazságügyminiszter úr figyelmét, (Halljuk, Halljuk!) akinek figyelmét egyébként egy-két ilyen kérdésre már az igazságügyi bizottságban is bátor voltam ráirányítani. Ezek mind olyanok, amelyekben felügyeleti hatásköréből - kifolyólag in)2. illése 1929 június 3-án, hétfőn. 307 tézkedhetik, vagy pedig a másik felügyeleti hatóság figyelmét ráirányíthatja. Ezek közé tartozik például: a várakozások a bíróságnál. Ezt nem kell itt sokat taglalnom, mert hiszen azok közül, akik jogkeresés miatt a bíróságoknál megjelennek, sokan a mindennapi kenyérrel vannak abba belekapcsolódva, 5—6000 ügyvéd és naponként ezrei és ezrei a jogkereső közönségnek. Abszolúte nem akarom azt állítani, mintha e tekintetben nem volnának megértő bírák, azonban tény, s azt letagadni nem lehet, hogy e tekintetben egyik-másik bíróságnál, vagy bírónál bizonyos indolencia mutatkozik meg, vagy pedig a nem teljes érzék, az idő ökonómiája tekintetében. Azt hiszem, hogyha az igazságügyminiszter úr, mint a_ bíróságok legfőbb felügyeleti hatósága a bíróságok figyelmét erre különösen felhívja, s felhívja őket arra, hogy az idő ökomiájával megfelelően éljenek, ezért a jogkereső közönség hálás lesz a miniszter úrnak. Egy másik ilyen apróság többek között az, hogy bizonyos bírósági intézményekben, épületekben — értem különösen a budapesti központi járásbíróságot, a Budapest I—III. ker. kir. Járásbíróságot és a budapesti kir. törvényszéket is — a bírósági épületben való közlekedés bizonyos kívánnivalót hagy hátra. Itt van például a budapesti törvényszéknél a lifthiány. Azok a pesti ügyvédek és az a pesti jogkereső közönség, amely oda napról-napra elmegy, különböző helyeken lévén dolga, kénytelen a III. emeletre gyalog felmenni (Herczegh Béla: Tízszer megjárni egy nap!) és ezt kétszer-háromszor megtenni. Ez olyan időpazarlást jelent az ügyvédekre nézve, hogy azt hiszem, itt van a 12-dik órája annak, hogy a miniszter úr ezen segítsen. Az igazságügyi bizottságban szóvátettem, hogy a pesti járásbíróságoknál, — a pestvidékit néni ismerem — a központi és az I—III. ker. kir. járásbíróságoknál, ezenkívül a törvényszéki épületeknél bizonyos kívánnivalót hagy hátra a tisztaság. Itt ismét kizárólag a bírósá"- ügyvezető elnökének személyétől függ, hogy idevonatkozólag a megfelelő intézkedéseket megtegye. Nagy elégtételemre szolgál, hogy a politikai államtitkár úr az igazságügyi bizottságban történt felszólalásom után már eljárt; meggyőződtem róla és örömmel konstatálom, hoPT egy ilyen látogatásnak is jó hatása volt. Még sem lehet teljesen közömbös, — én nem nézném közömbösen, ha a járásbírósági épület legfelső felügyeletével volnék megbízva s azt hiszem, az igazságügyminiszter úr sem nézi közömbösen — hogy miképpen vannak ott például a drága majolikák és csempék össze-visszaragasztva, mikép vannak a drága tölgyfaajtók különböző hirdetményekkel összerongálva, össze-yisszaszegezve. Akármennyire apró dolognak tűrik is fel, mégis hozzátartozik az igazságszolgáltatáshoz, hogy az e célra szolgáló épületek megfelelő karban legyenek, a bíróság azokkal úgy bánjon és azokra olyan gondot fordítson, hogy az méltó legyen az igazságszolgáltatás komolyságához. Talán idetartozik az is, amit, azt hiszem, Neubauer Ferenc képviselőtársam az igazságügyi bizottságban szóvátett és indítványozott, aki a bírósági talár behozatalának álláspontján állott. En részemről — és az igazságügyi bizottság is — ezt mellőzendőnek tartom, azonban ha van valami, amiről itten szólhatunk, — azt hiszem mindenki, aki különösen a legfelső bíróságnál megfordult, gondot fordított erre, mert ez hozzátartozik a komoly igazságszolgáltatáshoz — akkor ez az, hogy a bíróság tagjai is megfelelő sötét öltözetben jelenjenek meg, amit elvárunk a bíróságtól, mert hozzátartozik az