Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-302

306 Az országgyűlés "képviselőházának melyik esküdt ellen aggálya, mert azt be sem hívja és sorsolás alá sem bocsátja. (Wolff Károly: Ott a bírót nem köti annyira az eljárási szabály!) Egyben azonban köti az eljárási szabály és az úri felfogás, abban, hogy a vádlottal szemben, amíg az ítélet nincs jogerősen kimondva, ne bánjon úgy, mint egy elítélt emberrel, ne támadja őt becsületében, legszentebb családi és hazafias érzésében. (Wolff Károly: Ez az eljárás köainyebbítés, amit a képviselő úr mondott!) En arra hoztam fel példát, hogy Angliában, amikor a király jelenik meg főmagánvádló gyanánt, — aki bizonyára kisebb személy, az ottani viszonyok között, mintha nálunk egy miniszter jelenik meg, mint főmagánvádló — a bíró akkor sem veszti el hidegségét, objektivitását és kötelező udvariasságát, hanem úgy bánik a vádlottal, ahogyan bánnia kell, ahogyan azt egy bírótól és művelt embertől jogosan el lehet várni. Az igazságügyminiszter úr beszédében több olyan vonatkozást mondott, amely engem megnyugtatott abban a tekintetben, hogy a miniszter úr a gazdasági szempontokat is figyelemmel kíséri. Nekünk lehetetlen ma bármit tárgyalni úgy, hogy ezeket a szempontokat félretegyük és mellőzzük. Tárcája összeállításánál a jövőre vonatkozólag, amikor azt mondotta a miniszter úr, hogy a megtakarításokból akarja reformterveit keres ztülvini, — így az ügyvédek gazdasági és szociális helyzetének^ kérdésében — a miniszter úr ezeket a gazdasági szempontokat nem hagyja figyelmen kívül. Engedje meg, hogy én most két ilyen gazdasági szempontra hívjam fel a figyelmét. Az egyik a bíróságoknál lévő tömegnapokon való sürgős r segítés. Lehetetlenség, hogy egy bíró kitűz tárgyalásra 15—20 ügyet, beidéz lOCh-120 tanút, és a mai viszonyok között,, amikor a kenyeret megkeresni a legnehezebb problémák közé .tartozik, ott kell állnia a tanúnak, mert a bíró ő felsége a magyar állam nevében beidézte. Ez az egyik. De van egy másik szempont is. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjét beszédét befejezni, mert beszédideje lejárt. (Ma la sit s Géza: Jó házszabály!) Rassay Károly: A másik szempont a büntetések halasztásának kérdése. A mai viszonyok között általam eléggé el nem ítélhető módon még mindig nagyon sok a rövidtartamú szabadságvesztés-büntetés, amelynek büntetőjogi értéke iránt nagyon megoszlanak a vélemények. De méltóztassanak elképzelni, hogy mivé alakulhat 2—3 heti szabadságvesztés-büntetés, (ha az illetőt behívják akkor, amikor talán a legnehezebb időkben munkához tudott jutni, kenyeret tudott volna keresni és nincs apelláta; az illető a minisztériumhoz folyamodik, de amíg a minisztérium ügyét elintézi, be kell mennie, le kell ülnie a büntetést és esetleg egy fél évig ki van dobva a partra, az utcára és kenyerét nem tudja megkeresni

v A házszabályok nevében befejezem beszédemet. A költségvetést sajnálatomra nem fogadhatom el annak ellenére, hogy a költségvetés struktúrája az igazságügyi tárca tekintetében felfogásom szerint is helyes, és annak ellenére, hogy az igazságügyminiszter úr programmja nagymértékben megnyugtat, kielégít és reménnyel tölt el. Minthogy azonban sajnálatomra a miniszter úr annak a kormánynak a tagja, amely iránt bizalommal nem viseltetem, azért kénytelen vagyok a költségvetést ebben a részében is megtagadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon:) Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) 302. ülése 1929 június 3-án, kßtfön. \ (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Pakots József jegyző: Östör József! Östör József: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Rassay t. képviselőtársam az összeférhetlenségi törvényről beszélve, személyesen aposztrofált, ennek folytán, minthogy ő volt az utolsó szónok, legyen szabad ezzel a kérdéssel röviden foglalkoznom, teljesen röviden, és pedig azért, mert hiszen kizárólagosan erről a kérdésről az általános költségvetési vita folyamán úgyis beszéltem és az Összeférhetlenségi kérdésnek minden egyes részletét kifejtettem. T. képviselőtársam, Rassay Károly nehezményezte egyrészt azt, hogy az ö s széf érh étlenségj ügyekben a jury nem áll hivatása magaslatán, másrészt nedig annak a véleményének adott kifejezést, hogy az összeférhetlenségi kérdésben a tulajdonképpen közszellem az, amely eldönti ennek a kérdésnek magvát. Megengedem, hogy a közszellem is, azonban van bizonyos következetlenség e két megállapítása közt, amidőn az összeférhetlenségi ügyekben semmiféle javulást sem vár addig, míg a juryre vonatkozólag más eljárás nem fog bevezettetni, másrészt pedig ugyanebben a pillanatban az öesszeférhetlenségre vonatkozólag a jurynek hatáskörét teljesen lekicsinyeli. Sajnálom, hogy Rassay t. képviselőtársam idevonatkozólag egy másik következetlenségbe is beleesett. Amidőn tudniillik a 33-as bizottság a házszabályrevíziót tárgyalta, idevonatfeozólag az összeférhetleniségi eljárásra nézve r indítványt terjsztettem elő, — méltóztatnak talán erre emlékezni, akik itt vannak, a 33-as bizottság előadójának is, — amely indítványnak éppen az volt a célja többek között, — többféle indítvány volt, — hogy az összeférhetlenségi eljárásiba jury előtt megreformálja, hogy az ítélkezést idevonatkozólag helyesebbé és johibá tegye. Wolff Károly igen t. képviselőtársam és többen támogatták ezt a bizottságban, — fájdlalom, kisebbségiben maradt — azonban azok közt, akik nem támogatták, volt ©assay Károly t. képviselőtársam. Ennek folytán neki is kell tulajdonítanom a leszavaatatáist és így azt a szemrehányást, amelyet ma tett a Ház plenáris ülésén, nem értem. Mindenesetre sokkal jobban szolgálta voána ennek a fontos kérdésnek érdemét, ha már akkor, a 33-as bizottságban a mellé az indítvány mellé állt volna, amelynek célja az összeférhietleniségi eljárásnak, többek közt a jury-eljárásnak megreformálása volt. Rassay Károly t. képviselőtársunk mást is mondott. Nevezetesen kitért a bíróságnak, felfogásom szerint, szigorú és igazságtalan kritikájára. Szigorú volt ez a kritika, amely szigorúságot egyébként a bírósággal szemben mindenki vindikálhat magának akkor, ha kritika egyúttal igazságos is, Ö azonban egyes kivételes és részünkről is teljesen elítélendő esetekből kifolyólag, amely esetek különben sem vonatkoznak az ügy érdemére, általánosított, generalizált, úgyhogy ilyen körülmények között párhuzamot vonni a sajtó és a bíróság kön y tiyelmű vádemelése és könnyelmű eljárása között, olyan eljárás, amelyet, azt hiszem, magunkévá nem tehetünk és nem tehet magáévá senki sem, aki a bíróságok eljárását az egész vonalon f igy elemim el Jkíséri és az egész eljárásról igazságos véleményt és igazságos ítéletet akar mondani. Jól jegyezte meg valaki idevonatkozólag közbeszólás formájában, hogy a könnyelmű vádemelés a sajtónál talán szabály, ellenben könnyelmű vádemelés, vagy pedig