Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-302

304 Az országgyűlés képviselőházának ráskodós ósaz ítélkezés terén is. Én, t. Ház, teljes mértékben aláírom azokat a szép elismerő szavakat, amely éket a miniszter úr a magyar igazságszolgáltatás szervei, a bírák, az ügyvédek, az ügyészek, stb. iránt itt a Házban elmondott, de nem vagyok hajlandó odáig elmenni, ihogy ne lássam meg a tényleges hibákat, amelyek ezen a téren is jelentkeznek. Nagyon jól tudjuk, t. Ház, hogy a magyar igazságszolgáltatásnak egyik rákfenéje az, hogy ügyek éveikig feküsznek elintézetlenül. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nagy hiba!) Nagyon nagy hiba ez, t. Ház! (Friedrich István: A Tisza-per hamis tanúi még mai napig sincsenek elővéve, miniszter úr! Kilenc éve várom! Egy hamis tanúnak sem érintik a fülebotját!) Elnök: Friedrich képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóian közbeszólni. (Friedrich István: Csak eszébe juttattam a miniszter úrnak a hamis tanúkat!) Rassay Károly: Sokszor hivatkoztak itt az angol igazságszolgáltatás példáira. Angliában átlag maximum három hónap alatt minden ügy ítélet alá kerül. Most méltóztassék összehasonlítani az ottani állapotokat a nálunk divatozó állapotokkal. (Zsitvay Tibor igazságügymirtiszter : Magam is rámutattam.) T. Ház, nekünk e tekintetben kegyetlenül és sürgősen intézkednünk 'kell, és ide nemcsak az szükséges, hogy bizonyos szervezeti intézkedéseket tegyünk, hanem át kell formálnunk az ügyészség és bíróság szellemét. Csak egy példára mutatóik rá, az előzetes letartóztatás kérdésére. Nálunk az előzetes) letartóztatás kérdését már sem! az ügyészség, sem a. bíróság nem kezeli úgy, mint ahogy az bűnvádi perrendtartásunkban le van fektetve. Ma már az előzetes letartóztatás nálunk a büntetés egyik eszközévé vált. (XJQU. van! a szélsőbaloldalon.) A bíró ma ítéletet hoz már az ügyre vonatkozólag is, nem azokra a körülményekre, amelyek perrendtartásunkban az előzetes letartóztatás előfeltételeiképpen fel vannak sorolva. Hogy csak egy példára utaljak, előfordul az az eset is, — nemrégiben ez is megtörtént — hogy az elsőfokú bíróság ítéletet hoz és azonnali előzetes letartóztatást rendel el, az illető felajánl kauciót, a királyi ügyész, a vád ura. hozzájárul ahhoz, hogy az ! illető szabadlábra helyeztessék, és erre a, bíró- ! ság a szabadlábrahelyezési kérelmet mégis elutasítja. Engedelmet kérek, a legenyhébben fejezem ki magamat, mégis azt kell mondanom, hogy a bíróság nem érti meg a perrendtartásnak az előzetes letartóztatásra vonatkozó intézkedéseit. (Egy hang jöbbfelŐl: Joga van elutasítani!) Joga van, de mégis azt kell mondanom, — nem akarok erősebb kifejezést használni — hogy esetleg szubjektív érzései homályosítják el talán a helyes törvénymagyarázást, s hogy nem érti meg a perrendtartás helyes szellemét az idevonatkozó rendelkezéseket illetőleg. (Gál Jenő: Azelőtt kivétel volt a letartóztatás, most meg szabály. — Zaj.) Azt mondottam, hogy: könnyelmű vádemelés. Azt hiszem, ezt sem kell bővebben indokolni. Egy másik tárca tárgyalásánál már bátor voltam rámutatni olyan ügyre, ahol a királyi ügyészség súlyos bűncselekmények miatt vádat emel, kiadatást kér és azután hat héten belül oda fejlődik az ügy, hogy az ügyész megszünteti az eljárást. (Friedrich István: Légiforgalmi!) De más ilyen ügyek is vannak. Méltóztatnak emlékezni például a klinikai üanamaügyre. Azt hiszem, 39 vádlott volt 302. ülése 1929 június 3-án, hétfőn. ebben az ügyben. (Friedrich István: Mi van ezzel az üggyel?) T. képviselőtársam most azt kérdezi, mi van az üggyel"? Világosan mutatja ez, hogy már ki is esik az emberek emlékezetéből egy-egy ilyen ügy, amelyekkel annakidején hetekig foglalkozott a sajtó. Ebben az ügyben az emberek egész sorát tartóztatták le évekkel ezelőtt, előkelő egyéneket tartóztattak le. azután elalszik az ügy, nem beszél tovább róla senki sem, esetleg irat- vagy levélváltások folynak az ügyben, s egyszeresak azt halljuk, és elterjed a hír az egész ügyészségen és bíróságon, hogy az összes vádlottak ellen megszüntették az eljárást, sőt már értesítették is az illetékes szakminisztert. Akkor iön egy igazságügyminiszteri változás, és kiderül, hogy a 39 ember közül, azt hiszem, 18 ellen szüntették meg az eljárást. Nem lehet ezt az igazságszolgáltatás komolyságával Összeegyeztetni. Es így van a debreceni klinikai panamával, így van a szénapanamával is. (Zaj.) Ami a szénapanamákat illeti, volt egy idő, amikor hasábokat írtak róla (Frieriçh István: Itt is sokat foglalkoztak vele!) s itt is sokat foglalkoztak vele. A szénapanama-ügyben a katonai bíróság lefolytatta az eljárást. (Friedrich István: Részben!) Igen. részben. Az ilyen katonai bíráskodási ügyek általában kiesnek a közérdeklődés és — mondhatnám — az ellenőrzés területéről, de azt látjuk, hogy a polgári vádlottak még ma sem jutottak oda, hogy a bíróság elé álljanak, az annak idején olyan súlyosnak minősített bűncselekmény miatt, hogy sorra tartóztatták le őket. Nemrégiben volt annak a bírónak az ügye, akinek az ügyet szintén hónapokon keresztül tárgyalták. Amikor ez az ügy megindult, egy egész sereg fővárosi ügyvédet tartóztattak le, azután a letartóztatás után szabadlábra helyezték őket, és a bíróság egy tekintélyes részüket felmentette. De hiszen van itt még egy egész csomó ilyen ügy, ha visszanézek az elmúlt időkre. Itt volt a Wiener Commerzial-Bank ügye, ahol megint letartóztattak egy egész csomó előkelő vagy kevésbbé előkelő bankárt. (Györki Imre: A fecskeutcai robbanás hét évvel ezelőtt volt, még sem történt semmi. Hét áldozat volt, és még mindig nem bántottak senkit. — Zaj.) Ezekben az ügyekben csodálatosképpen megakadt az egész eljárás, nem hallunk főtárgyalásról, nem látunk ítéletet, valahogy csendes elsorvadásba esnek ezek az ügyek. (Wolff Károly: Visszavonták a magánvádat!) Vannak magárvádas ügyek, de ezek amelyeket elmondottam, nem mind olyanok. (Wolff Károly közbeszól.) E pillanatban nem tudom, hogy a Wiener Commerzial-Bank ügyében hogyan volt, úgy emlékszem azonban, hogy hűtlen kezelés bűntette miatt hivatalból emeltek vádat. (Fábián Béla: Ezeket felmentette a törvényszék! — Zaj a, szélsőbaloldalon) De van itt más hasonló jelenség is az igazságszolgáltatás terén. A legcsodálatosabb at most az elmúlt hónapokban láttuk. Itt volt a Blumenstein-ügy, ahol a magyar kormány az ő párizsi követe útján jelentkezett, mint sértett és feljelentő. Megindult az eljárás, egyszerre csak azt olvastuk az újságban, hogy a magyar kormány és Blumenstein között megegyezés jött létre, amely nagyon emlékeztette az embert azokra a jogvitákra, amelyek úgy a börzén kívül az utcán keletkeztek^ s amelyekből rendőrségi ügyek és feljelentések lettek, és azután a végén a bíróság előtt mindkét fél meggondolva a dolgot, csendes kiegyezést csinált. Ennek az ügynek azonban van egy mellékhajtása, amely mellett nagyon nehéz mosoly nélkül elmenni, A magyar