Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-302

292 Az országgyűlés képviselőházának tóztatnak emlékezni az ógörög lampadodromion-ra, amikor az elgyengült futók kezéből a fáklyát és a paizsot a friss erő, az ifjú erő veszi át. A mai nemzedék elbukhat, lerongyolódhatik, de a fáklyának és a paizsnak, a magyar géniusz fáklyájának, a magyar nemzet címerpaizsának célhoz kell jutnia. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik

1

? Fitz Arthur jegyző: Krüger Aladár! Krüger Aladár: T. Képviselőház! Azután az igen értékes programm után, amelyet nemcsak most hallottunk az igazságügyminiszter úrtól, hanem amelyet hallottunk eddigi megnyilatkozásai során is, elsősorban azt tartanám kötelességemnek, hogy ehhez a programúihoz szóljak hozzá, hogy ezt igyekezzem mint gyakorlati ember néhány gyakorlati észrevétellel lehetőleg megvilágítani, alátámasztani s ahogy szerény erőmtől telik, talán elősegíteni. Miután azonban Baracs igen t. képviselőtársam egy olyan kérdést vetett fel, amelyet a miniszteri programm nem említett, amelyben azonban szerencsés yavagyok Baracs képviselőtársammal szemben éppen ellenkező álláspontot elfoglalni, — ez az esküdtszék kérdése — méltóztassanak megengedni, hogy erre térjek rá. Osak^ egészen röviden kívánok az esküdtszék kérdésével foglalkozni, inert hiszen csak incidentaliter vettetett fel, ellenben a legnagyobb készséggel látnám, ha a mostani immár nyugodt hangulatiban az esküdtszék kérdését vialathol tudományos alapon higgadtan, egészen részletesen vita tárgyáivá tehetnők. és tisztáznák a részleteket. Csodálom, hogy az esküdtszék kérdését jogász vetetté fel és az esküdtszéket jogász sürgeti ugyanakkor, amikor ma az igazságügyminiszter űr és Baracs igen t. képviselőtársam egyaránt a laikusok jogászkodása ellen szólt. Amikor a zúgírászat ellen szól, amikor a zúgírászat üldözését követeli (Felkiáltások balfelŐl: Teljesen igaza van!) s, amikor a laikusoknak jogügyletekkel való foglalkozását az előkészítés stádiumában is, mikor tehát még nem olyan ve szedélmes. kifogásolja, ugyanakkor ugyanazokat a laikusokat, ugyanazokat a zugírászokat, ugyanazokat a kontárodat beleültetné a bírói szekbé a legfontosabb bírói funkció végzésére, étet és íhalál fölött, becsület és becstelenség fölött ítélkezni, esetleg a becstelenség bélyegét rásütni valakinek a homlokára vagy becsületessé avatni olyasvalakit, aki becstelenséget követett el. Amikor általánosságban mindenütt a szakismereteket sürgetjük, miért akarnak éppen az igazságszolgáltatásban kontárokat szabadítani a közönségre, ezt nem tudom megérteni. (Kuna P. András: Politikából!) A második igen súlyos érv az esküdtszék ellen az eljárás lassúsága, a harmadik súlyos érv vele szemben — csak távirati stílusban kívánok beszélni, mert hiszen az idő rövid és egyéb mondanivalóm is van — a költségesség. Éppen ima a tanudíjak leszállításáról is beszélt az igazságügyminiszter úr, s akkor a horribilis költségeikkel járó esküdtszéket akarjuk bevezetni? A negyedik súlyos érv az, hogy az embereket a mai nehéz gazdasági helyzetben nem szabad munkájuktól elvonni. Én voltam esküdtszéki védő elégszer és tudom, hogy aki szorgalmas ember, akinek dolga volt, aki gazdaember volt, aki ügyvéd, orvos, kereskedő yoLt, mind könyörgött: uram, legyen szíves kihagyni az esküdtek közül. (Forster Elek: Ügy van!) Ki maradt bent? Aki arra a napidíjra, hogy úgy mondjam, utazott. Azí ötödiksúlyos érv áz, hogy semmiféle esküdtszéket nem lehet mentesíteni a politikai 302. ülése 1929 június 3-án, hétfőn. befolyásoktól. Mondom, voltam elégszer esküdtszéki védő, voltam magánvádló képviselője is. Ekkor az ügyésszel tárgyalva, amikor pedig védő voltam, mint védő, igyekeztem a magam ügyfeléhez hasonló gondolkozású embereket bennhagyni az esküdtszékben, remélve, hogy azoknál inkább megfelelő hangulatot fogok találni és ennek nyomán fogok kapni felmentő vagy marasztaló ítéletet. Az egész esküdtszék tehát tisztára a politikára van felépítve. Vagy igazságszolgáltatás, vagy politika: a kettőt öszszezavarni nem lehet ! Most jön azután a tisztelt ellenzék álláspontjának egyik legérdekesebb oldala, amikor azt mondja, hogy az esküdtszéket csak politikai bűncselekményekre kívánja fentartani. Nekem már az gyanús, hogy csak egyes bűncselekményekre, politikai bűncselekményekre kívánják korlátozni az esküdtszéket. Miért csak a politikai bűncselekményekre? Azért, mert azok, akik a politikai bűncselekményekben az esküdtszéket sürgetik, nem a bűncselekmények megtorlását, hanem a politikai szempontok érvényesülését kívánják és remélik. A politikai bűncselekmény tulajdonképpen eontradictio in adjecto; vagy bűncselekmény valami és akkor büntetendő, vagy pedig nem bűncselekmény. Hogy egy bűncselekmény politikai bűncselekmény, az még nem teszi azt a bűncselekményt nem bűncselekménnyé; azért az még mindig bűncselekmény és az ítélkezésnél az a fontos dolog, hogy a bíró a bűncselekményt a politikából is ki tudja hámozni és kizárólag mint bűncselekményt bírálja el. Azt a finom műveletet, iiogy politikai bűncselekményben a bűncselekményt a politikától megszabadítsa, laikustól nem várhatom, kontártól nem várom, egyesegyedül a bírótól és még a bírák közül is csak a legkiválóbbaktól. Amikor politikai bűncselekményről beszélünk, akkor egyesek előtt talán a 48-as törvényhozás lebeg, amely kizárólag a sajtóügyekre, tehát a politikai bűncselekmények közül is annak egy alosztályára írta elő az esküdtszéket. Ennek akkor megvolt egy egészen sajátos magyarázata és oka, amely fennállott egészen a háborúig, illetőleg a háború befejezéséig: az Ausztriával való kapcsolat. Szükséges volt az Ausztriával való kapcsolattal összefüggő kérdésekben a nemzeti érzületre tekintettel a

: sajtót bizonyos esetekben mentesíteni a megtorlástól. A közös ügyekkel kapcsolatban volt szükség p^ra, hogy a sajtótör

7 vénybe üt' ö?ő cselekmények esküdtszék el" vitessenek és politikai szempontból bíráltassanak el. Ma azonban erre semmiféle szükség nincsen, ma semmiféle bűncselekményt politikai szempontból elbírálni nem szabad és nem lehet. En egy ijesztő esetre mutatok rá. Itt, ebben a Házban ma is üresen áll Tisza István helye és erre a helyre senki nem fog ülni. Ez ellen a Tisza István ellen merényletet követtek el és ennek a Tisza Istvánnak a merénylőjét az esküdtszék felmentette; politikai bűncselekménynek minősítették az esetet és a gyáva merénylőt az esküdtek felmentették. Méltóztassanak azután megnézni, hogy ma mindenütt a külföldön, — itt van a bécsi eset, a párizsi eset — egymásután mentik fel az esküdtek a bűnösöket, nemcsak politikai szempontból, sőt érzelmi szempontból is, meggondolatlanságból, legtöbb esetben pedig tudatlanságból. Akkor méltóztassanak azt mondani, —- ez sokkal egyszerűbb, becsületesebb és Őszintébb lesz — hogy politikai bűncselek-