Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-302
Àz országgyűlés képviselőházának 3Ô2, ülése 19Î29 június 3-án, hètfon. 2Ô3 menyek nem hüntethetők éö rendben van,. (Rassay Károly: Az angol esküdtszék kodifikálva van.) Ha majd az esküdtszékről részletes vitába fogunk) bocsátkozni, akkor nagyon ! szívesen kifejteni a nézetemet (Rassay Károly: ; Én is!) arról, (hogy mi a különbség az angol esküdtszék és a kontinentális esküdtszék kö- ; zött, amelyet a francia forradalom hozott be | egészen elcsavart értelemben, meghamisított | szellemben, eltérően az angol esküdtszéktől, i Nálunk ez a francia esküdtszék hozatott \ be. (Rassay Károly: Nekünk jó az angol es- i küdtszék, szavazzuk meg!) Lehet róla beszélni, ' de akkor méltóztassanak előbb itt angol társadalmi viszonyokat teremteni és én rögtön ; elfogadom. (Fábián Béla: Angol kormányt!) Én egyszerűen leszögezni kívántam azt az igazságot, hogy egyáltalában nem egyhangú az a kívánság, amely a sajtóban is elhangzott és amelyet a Ház túlsó oldaláról állandóan és sűrűn hangoztatnak azzal a célzattal, hogy az Ismételt kijelentések igazságokként fogadtassanak el. Igenis, nem általános óhaj az esküdtszék behozatala, először tudományos szempontból, másodszor jogpolitikai szempontból, harmadszor pénzügyi szempontból és negyedik sorban az általános közérdekből, az igazság érdekéből és végül legutoljára a közönség érdekéből. (Rassay Károly: Pártpolitikai érdekből, hatalmi szempontból!) Az esküdtszéket az ország óriási többsége nem kívánja és a szakbíróságok döntésében sokkal jobban megnyugszik. (Élénk ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Titkos szavazás útján megnyilatkozott' önnek az ország közvéleménye?) Ezek után az igazságügyi kormány programmjával kívánok egészen röviden foglalkozni. T. Képviselőház! Az igazságügyi korniánynak egyik legfontosabb progranxmpontja a kodifikálás és a kodifikálás terén különös súlyt kíván helyezni a magánjogi törvénykönyv kodifikációjára. Ezzel szemben felhangzott Wolff Károly t. képviselőtársunk ajkáról az a kívánság, hogy a magánjogi törvénykönyv törvénybeiktatása, illetőleg a javaslat törvényerőre emelése, esetleg ennek parlamenti tárgyalása is halasztassék el. ', Én ellenkező nézeten vagyok. Magánjogi törvénykönyvünket minél előbb tető alá kell hoznunk. A «minél előbb» azonban ebben az esetben legalább is egy évi szünetet jelent. Nevezetesen módot kell adni egyrészt az irodalomnak, másrészt önmagunknak is arra, hogy a polgári törvénykönyvtervezetnek előttünk lévő szövegével teljesen tisztában legyünk. Én, aki Kálmán Jenő t. képviselőtársammal együtt szerencsés vagyok a dologjogi rész előadója lenni, mondhatom, ennek az egy^ résznelk áttanulmányozása is hosszú időt igényel. Szükségesnek tartanám, hogy a törvényjavaslat indokolása is minél előbb közzététessék és kezünkben legyen, mert vannak a tervezetben egyes rendelkezések, amelyeknek indokaira is kíváncsiak volnánk, amelyek az eddigi szövegektől eltérnek, ellenben nem tudjuk, hogy mi volt az eltérés indoka a törvényelőkészítő osztályban. Egy évi idő alatt azt hiszem bőségesen lesz alkalma az elméletnek foglalkozni ezzel a tervezettel, kivált abban az esetben, ha az.indokolást is megkapjuk s jövő ősszel nyugodtan hozzáfoghatunk a javaslat letárgyalásához. Erre pedig annál inkább hivatva lesz ez az országgyűlés, mert további halasztásoknak az Lesz az eredménye, hogy megint évekre, talán évtizedekre elhalasztódnék a javaslat törvényerőre emelkedése és akkor törvényes hatály nélkül menne át á gyakorlatba, mint ahogy a miniszter úr is rámutatott erre a lehetőségre; átmenne a gyakorlatba, mint ahogy átment Werbőczy törvénykönyve. Erre pedig szükség nincs, inkább legyen belőle normális törvény Az a legsúlyosabb érv* amelyet Wolff Károly igen i képviselőtársam felhozott, hogy -la/-. zulnak a magánjogi törvénykönyv megalkotás sával a megszállott területekkel való kapcsolataink, nem áll. Ez a törvény túlságosan sok újat nem hoz. Régi magánjogunkat kodifikálja Werbőczy tői kezdve úgy, amint kialakult 1918-^ Körülbelül ez van benne, egynéhány szükséges módosítással. En ellenkezőt remélek, mint aim> tol Wolff Károly tart. Azt remélem, hogy mivel a magánjogi törvénykönyv tervezeté szerves kapcsolatban van a régi magvar magánjoggal, a magánjogi törvénykönyv tervezeté fog behatolni a megszállott területekre, úgymint ahogy például a német polgári törvénvkönyv áthatolt Ausztriába, sőt bizonyos tekintetben áthatott hozzánk is. Ez a mi magánjogi törvénykönyvünk ebben a tervezetében is, amint most van, még inkább, ha ezt az újabb elmélet és az újabb megvitatás alapján átdolgozzuk, olyan magas nívón álló törvénykönyve lesz a világnak, amelvnek^a mi szomszédainkra való kiha* tásától én csak jót várok és az előkészítését várom magánjogi szempontbóla visszacsatolható területek magánjogi egységesítésének CsonkaMagyarországgal. De nem lehet elzárkózni attól sem, hogy az élet bizonyos körülményeivel számoljunk. Sok mindenben eltértünk már az 1918-iki magánjogtól. Hogy csak a nekem kiosztott részt érintsem, felhozom a társasháztulajdonról szóló 1924. évi XII. tcikket, a helyettesíthető ingóságokra vonatkozó jelzálogjog bekebelezéséről szóló 1923 : XXXVIII. te.-et és az 1927 : XXXy, te.-et a jelzálogjogról, amely egy egész csomó új jogelvet hozott be éppen a dologi jogi részbe, amely pedig éppen leginkább a régi ina^ar jog tradicionális alapjaiból fejlődött ki. Ha már eddig ennyit kellett rajta változtatni, akkor később még többet fog majd kelleni változtatni rajta, az idők folyamán bizonyos elszakadást elkerülni nem lehet, az idők folyamán nem kövesedhétünk meg. Ellenben ezek a változások feltétlenül ki fognak hatni a megszállott területen lévő jogéletre is, ha csak el nem zárkóznak előle, mint ahogyan például a valorizáció kérdése elől élzárkóztak annak ellenére, hogy Magyarország, Németország és más kultúrállamok mind meghonosították a valorizációt. Méltóztassanak azután figyelembe venni azt is, hogy ha ezek a visszacsatolandó területek visszakerülnek, bizonyos egységesítésre, ígyis, úgyis szükség lesz, már csak abból kifolyólag is, hogy eltérő irányban halad a jogfejlődés. Hogy egyebet ne említsek, a földbirtokreform terén feltétlenül szükség lesz a magyar magánjogot érintő egységesítésre, is. Egyéb tereken tehát úgyis szükség lesz egységesítésre és ne felejtsük el: sokkal könnyebb egy kódexet életbeléptetni és egy kódex alapján egységesíteni, mint szokásjog alapján. Hogy a kódexnek micsoda nagy ereje van a szokásjog felett, azt mutatja az, hogy 1861-ben az osztrák polgári törvénykönyvet még nem bírtuk hatályon kívül helyezni Erdélyben és a határőrvidéken annak ellenére, hogy az elv az volt, hogy a magyar magánjog, a magyar állam területén, Horvát-Szlavonországot kivéve, ; helyreállíttássék. Ennek ellenére szinté érezve azt; à. nyomasztó súlyt, amelyet' a kódex,, -az