Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-302
: Az országgyűlés képviselőházának közjegyzők maguk sem gondolnak arra, hogy ez az állaim támogatásából létesüljön, hanem ők ezt a saját erejűikből fogják megalkotni. T. Uraim! Én a tÖWbi igazságügyi szervezettel, tényezővel, kategóriával^ nem akarok foglalkozni, mert azt hiszem, túlságosan igénybevenném a t. Ház figyelmét, áttérek inkább a törvényelőkészítés kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatik tudni, hogy az igazságügyminisztérium igen kiváló törvényelőkészítő osztályában igen serény munka folyik, amely munkájához szükségesnek és helyesnek tartom magam részéről nyilvános ankétek bölcs tanácsait is igénybevenni. Ezt követtem eddig miniszterségem rövid ideje alatt és követni kívánom a jövőben is, mert azt tartom, hogy sem a büróbau, sem magában az életben egyedül nem születik meg a jó törvény, össze kell hozni a tudóst az élet emberével, és ezek gondolatainak szerencsés házasításából születik meg az életrevaló és nagy irányelveket is figyelembe vevő reform. . Előtérben áll a magánjogi kódex megalkotása. Valamennyi jogász illetődötten gondol arra, hogy 400 esztendő után végre' ott vagyunk, hogy tető alá hozhatjuk a magánjogi kódexet. Nékem semmi érdemem nincs ebben és azok között, akik itt ülünk, alig van talán valaki olyan, aki résztvett volna ennek a törvényjavaslatnak előkészítő munkájában és én mégis azt mondom, hogyha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, sőt akkor is, ha nem emelkedik törvényerőre, — mert ebben az esetben a szokásjog erőre fog emelkedni, ahogy tapasztaltuk ugyanezt Werbőczy Hármaskönyyével — ez valamennyiünknek együttes alkotása és a magyar jogászi közszellem alkotása csak úgy, mint ahogy Werbőczy Hármaskönyve volt, amely az élő jognak írásbafoglalása lévén, a nélkül, hogy a törvényhozás szentesítette volna, idővel valóságos írott szokásjoggá avanzsált elő. Éppígy tartom azt, hogy a ; ma előttünk fekvő magánjogi kódex sem más. mint a bíróságok előtt kialakult joggyakorlatnak helyes, kellő íráJsbafoglalása, amely él akkor is, ha törvényhozási szankcióval el nem láttatik, de amelynek törvényhozási szankcióval való ellátása annál kívánatosabb, mert hiszen az összes egyéb igazságügyi törvényalkotásoknak ehhez kell alkalmazkodniuk. ' : ! Annak a kérdésnek, amelyet Wolff Károly t. barátom felvetett, hogy tudniillik helyes-e éppen most új magánjogi kódexet alkotni, nem akarok politikai oldalával foglalkozni, csak annyit vagyok bátor mondani, hogy az életbeléptetés kérdése^ más,, mint a törvény megalkotásának kérdése, (Úgy van!) A törvényt alkossuk meg, mert a törvényben vannak olyan dolgok is, ahol a- bíró nem kezdeményezhetett, mert írott törvénnyel állott szemben, ennek következtében az új tervezet ezeken a pontokon nem lépne életbe szokásjogilag, már pedig ezeken a pontokon vannak annyira fontos kérdések, amelyekre nézve az életbeléotetés tovább el nem kerülhető. Idekapcsolódik a hitbizományok reformjának a kérdése.^ (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Ennél a kérdésnél nem megyek bele a részletekbe azért, mert a közeljövőben a t. Háznak alkalma lesz ezzel részletesen foglalkozni. Csak annyit kívánok mondani, hogy amikor a minisztérium vezetését átvettem, adatgyűjtést találtam, amely azóta befejezés nyert; egy nyers tervezet készült és én rajta leszek, határozottan szándékom az, hogy az őszi ülésszakon az idevonatkozó terve302. ülése 1929 június • 3-án, hétfőn. 285 zetet nyilvánosságra hozzam és a téli ülésszakban lehetőleg le is tárgyaltassam a magyar hitbizományi törvény reformját. (Helyeslés.) A polgári eljárási reformról már szólottam ugyancsak egészen röviden. Ezzel kapcsolatban csak azt akarom még megemlíteni, hogy ehhez csatlakozik a végrehajtási eljárás reformja, a csődeljárás reformja és a csődönkívüli kényszeregyeszségi eljárás reformja, amelyet az erdeit ségek és az ügyvédiek mindnyájan sürgősnek vélnek. A kereskedelmi jogalkotás terén elsősorban azzal a kérdéssel kell foglalkoznom» vájjon ez az igazságügyi resszorthoz tartozik-e. (Baracs Marcell: Ó igen! Csakis. — Ügy van! Ügy van!) T. uraim, én magam is azt tartom, hogy abuzus az, hogy eddig nem tartozott oda. Nagyon jól tudjuk azt, hogy ennek politikai oka volt, hogy a Szent Korona egész területén joghatósággal bíró miniszternek kellett képviselnie a kereskedelmi jog egységessége érdekében ezeket a kérdéseket, de minthogy ez az ok ma nem forog fenn, én azon az állásponton vagyok és nem engedhetnék ebből az álláspontból, (Helyeslés.) hogy elsősorban igazságügyminiszteri és igazságügyi feladat az hogy a kereskedelmi jogalkotás terén kezdeményezzen és a törvényjavaslatokat képviselje. Ez a legkevésbbé sem jelenti azt, hogy az igazságügymiiiiszter kizárólag a maga lábán járjon; természetesen a gazdasági miniszterekkel egyetértőleg kell olyan jelensé^ geket szabályoznia, amelyekhez a gazdasági élet ismerete szükséges, és amelyekhez gazdasági érdekek is fűződnek. A legutóbbi esztendőkben a törvényhozásnak is immár az az '.álláspontja, hogy elsősorban az igazságügyminiszter képviselje a kereskedelmi jogalkotás terén a törvényhozás előtt a kormányt és csak másodf orban az illetékes szakminiszter, mert hiszen korlátolt felelősségű társaság bevezetése iránt utasítást adó 1925 : IX. te. 12. §-a világosan elsősorban az igazságügyminisztert és másodsorban a kereskedelemügyi minisztert utasította. Ez a javaslat nagyrészt készen van és megemlítettem már, hogy a legközelebbi jövőben a törvényhozás elé fogjuk terjeszteni ezt a javaslatot, teljes egyetértésben a kereskedelemügyi miniszter úrral. A kereskedelmi jogalkotás terén az első feladat az, hogy a kereskedelmi törvényt is a magánjogi kódexhez idomítsuk. A kereskedelmi törvény reformjával kapcsolatban pedig előtérben a társasági jog reformja áll. Az első a korlátolt felelősségű társaságok létesítéséről szóló javaslat, azután mellőzhetetlennek tartom a részvényjog reformját is. (Helyeslés a jobboldalon.) T. uraim, amikor a tárcát átvettem, többfélé tervezetet találtam, és úgy láttam, hogy a tervezetek élén az a javaslat állott, amely egyedül a részvénykisebbségek védelmét célozta. Azt tartom, hogy itt nem állhatunk meg. Nem a részvénykisebbség az egyedüli, amely védelemre szorul, igen sokszor a részvénytöbbség, a részvényesek többsége is védelemre szorul az igazgatókkal, vagy az igazgatók egy-egy szindikátusával szemben, (Ügy van! a jobboldalon ) és igen sokszor kell az életben azt tapasztalnunk, hogy az igazgatói szindikátusok a versenytilalmat egyáltalában nem respektálják, ügy látom, hogy a, részyényjog reformja nem állhat meg egy kérdésnél, alaposnak,^ egészségesnek kell lennie és e tekintetben szándékozom majd a t. Háznak javaslatot előterjeszteni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) • A részvényjog reformjával kapcsolatos természetesen a szövetkezeti jog reformja is, amelynek részleteibe most nem bocsátkozom
