Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-302

286 Az országgyűlés képviselőházának 302. ülése 1929 június 3-án, hétfőn. bele. Ez inkább csak függvénye a részvényjog reformjának. (Szabó Sándor közbeszól.) Ebben a tekintetben könnyen egyetérthetek képviselőtársammal, mert hiszen a szövetkezeti jog alaptermészetével ellenkezik az, hogy ne a szövetkezeti tagok pénzzébŐl éljen és működjék, hanem idegen adományokból és egyéb dolgokból. (Ügy van! a jobboldalon.) De ne méltóztassék t. képviselőtársam elfelejteni, hogy ez is egy nehéz időszak velejárója volt, és hiszem, hogy a jövőben már nem fogják meghamisítani a szövetkezeti jog természetét ilyen segítségekkel. (Erdélyi Aladár: Csakhogy a nehézség mi rajtunk volt!) Itt van a kartellkérdés. (Halljuk! Halljuk!) Ez a kérdés elég nagy vihart vert, elég nagy lármát keltett. A magam részéről egészen világosan kifejeztem eddig is és állom most is azt az álláspontomat, hogy a kartellkérdés a megoldásra megérett. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A kartellkérdéssel foglalkoznunk kell. Ki kell jelentenem, hogy soha nem gondoltam arra, hogy én más tárca cirkulusába belekeveredjem, soha nem gondoltam arra sem, hogy a magam részéről újból valami kötött gazdasági rendszerre való átmenetről álmodozzam. (Helyeslés.) Isten ments ettől t. uraim! (Ügy van! a jobboldalon.) Semmi másra nem gondoltam, mint arra, hogy először nyilvántartásba, másodszor ellenőrzésbe kell venni ezeket az intézményeket^ amelyek ma világhatalmak, s amelyek ma államok az államokban világszerte. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ennek következtében az államot fel kell fegyverezni szankciókkal is, de meggondolatlanságnak és dőreségnek tartanám, ha ne ismernők fel ugyanakkor, hogy a kartelleknek vannak a gazdasági életben előnyös jelenségei is- (Ügy van! a jobboldalon.) a termelés racionalizálása szempontjából. Nyugodjék meg tehát mindenki: aki egyenes úton valóban a termelés érdekeit szolgálja a maga kartelljével, azt nem fogja az államhatalom üldözni, hanem inkább a vámvédelem előnyeivel fogja szolgálatait honorálni, ellenben annak, 'i&fei. a fogyasztás érdekeit, a köz érdiekét, a szegény emberek érdekeit semmibe véve, tisztán és egyedül az aranyborjú oltárán áldoz, meg kell éreznie az állam erkölcsi erejéből fakadó r törvényes szankciókat. (Hosszantartó helyeslés es tœps a jobb- és baloldalon) A biztosítási jog reformjára nem akarok részletesen kiterjeszkedni, ez nem máról-holnapra aktuális kérdés, csak rá akarok mutatni, nehogy úgy lássék, mintha ezzel a kérdéssel nem foglalkoznék az igazságügyi törvény előkészítés. Meg kell említenem, — és ez is arra mutat, hogy helyes az az álláspontom, hogy ilyen vonatkozásokban az igazságügyminiszter reszortjához tartozik a törvények képviselete — 'hogy legközelebb három nemzetközi tengerjogi egyezmény becikkelyezését fogom kérni a t. Háztól. A tengeri hajóslevél, a tengeri fuvarozói felelő'sség és egyéb

1 tengerjogi kérdések szabályozásáról r szóló egyezmények becikkelyezését. Itt említem még meg azt, hogy komolyan foglalkozom a karaatkérdés szabályozásával, amelynek részleteibe most nem bocsátkozom bele. A büntetőjog és a büntetőeljárás terén számos probléma merült fel. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) En legelsősorban mégsem a törvémyelőkészítóst, hanem azt a tényt kívánom megjelölni, hogy a büntető igazságszolgáltatás terén első feladatomat a meglévő törvények végrehajtásában látom. Az 1913 : XXI. létesítette a dologházat a csavargók és prostituáltak elleni védelem és a bűnözés megelőzése céljából; és konstatálom, hogy ez a törvény még nincs végrehajtva. A magam részéről tehát minden erővel igyekezni fogok azon, ihogy ezt a meglévő, az 1913. évben meghozott törvényt végrehajtsam. Az 1913. évi VII. te. a fiatalkorúak intézményével foglalkozik, amely sajnosán nincs minden vonatkozásban végrehajtva. Az átmeneti otthonok, a fiú- és leányotthonok intézménye jóformán a nullával egyenlő. Amikor én a fiatalkorúak intézményével foglalkozom, megállapítom, hogy egyrészt a fiatalkorúak védelme elsősorban népjóléti feladat, (Ügy van! Úgy van!) úgyhogy én az átmeneti otthonok, pl. az iparostanonc-otthonok kérdését, amikor a fiatalkorúaknak a bűnözési alkalmaktól való megóvására gondolok, szintén nem igazságügyi feladatnak tartom, hanem azt inkább az illetékes tárcáknál sürgetem. A magam részéről azonban rajta leszek, hogy amennyiben erre mód és alkalom kínálkozik, "a fiatalkorúaknak reformom átment átmeneti otthonait mégis az igazságügyi intézmények keretében valósítsam meg. Hogy azonban ezt meg tudjam tenni, ismét egy másik törvény végrehajtására van szükségem. amely másik törvény Végrehajtása, azonban nem kizárólag rám, hanem a pénzügyminiszter úrra is tartozik. Gondolok itt az 1892 : XXVII. t tcikkre, amely a büntetéspénzek hovafordításáról szól. Ez a törvénycikk világosan megmondja, hogy a büntetéspénzeket elsősorban letartóztatási intézeteknek mem fenntartására, hanem építésére, másodsorban a fiatalkorú bűnözők intézményélnek fejlesztésére, harmadsorban rabsegalyezési célokra kell fordítani. (Ügy van! Ügy van!) Jól méltóztatnak tudni, hogy a szanálással kapcsolatban és azt megelőzőleg valamivel az összeomlás után a törvényhozás úgy intézkedett, hogy ezeknek a büntetéspénzeknek alapszerű kezelését megszüntette. Ennek az intézkedésnek mindenesetre megvolt a komoly oka, én azonban azon a jogi felfogáson vagyok, hogy az alapszerű kezelés megszüntetése nein jelenti egyszersmind a cél megszüntetését; én tehát rajta leszek, hogy a büntetéspénzek viszszaadassanak eredeti céljuknak, ha nem is alapszerű kezelés formájában, amire én egyáltalában súlyt nem helyezek, s ezzel meg tudjam valósítani azoknak a büntetőtörvényeknek a végrehajtását, amelyekre az, előbb rámutattam és amelyekhez a köznek rendkívül fontos ér dekei fűződnek, amilyenek a dologházak es az átmeneti fiú- és leányotthonok intézményei. Az 1921 : XXIX. tcikkben igen helyes elv van lefektetve, amikor a büntetőeljárásnak egy hiányát pótolja s a kir. ügyészségnek és a m. kir. Államrendőrségnek lehetőleg egy épületben való elhelyezésére ad utasítást. Itt említem meg, hogy én foglalkozom a bűnvádi eljárás reformjával is. Ne méltóztassanak erre azt mondani, ihogy aki sokat markol, keveset fog, mert én nem szándékozom ezzel a kérdés sel máról-holnapra idejönni a t. Ház elé, csak az elveimet akarom^ hangsúlyozni. De a bűnvádi eljárás reformjában a legfontosabbnak tartom annak az angol elvnek az érvényesítését, hogy a vádlott, a gyanúsított, a terheit minél előbb bíró elé kerüljön. (Élénk helyeslés.) Ezt a célt szolgálja az 1921 : XXIX. tcikkben már lefektetett az az elv, hogy a rendőrség lehetőleg egy épületben legyen elhelyezve a kir. ügyészséggel, mert így a rendőrség voltaképpen a kir. ügyészségnek közvetlen fel ügyelete és intézkedése alatt állván, ha tudniillik lehetőleg a bírósággal van egy épületben, végre lesz hajtható az, hogy ugyanazon a na-