Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-302

280 Az országgyűlés képviselőházának mulasztást, ugyanakkor a másik oldalon meg kell állapítanunk azt is, hogy csak annál nagyobb lehet a tiszteletünk a magyar királyi bírák iránt, akiknek kabátja kifényesedett, de még jobban kifényesedett a jellemük és én csak azt mondhatom, hogy a bíróság példája lehet a kötelességteljesítésnek minden köztisztviselő előtt. (Ügy van! Ügy van!) Ez a bírósás konzervatív a maga jellemében, konzervatív a keresztény erkölcsökhöz való ragaszkodásában és abban a felfogásában, ahogyan a közélet tisztaságát a maga részéről megítéli. Liberális azonban a törvények alkalmazásában és szociálisan megértő ia gyengébb fiéHlel szemben. (Ügy van! jobb felől.) Szikla az, amelyen a különböző politikai áramlatok és hullámok mindig megtörtek és valóban az igazságszolgáltatás csarnokából tizenöt éven át egyaránt az a szellem áradt ki, amely megállást parancsolt annak a szellemnek, a Balkán szellemének, amelynek határait Trianon feljebb tolhatta, de amelynek erkölcseit ide közibénk át nem plántálhatta. (Ügy van! Ügy van!) Nagy jogászi feladatok előtt állott á királyi bíróság annak ellenére, hogy korszakalkotó törvényhozási alkotások az igazságszolgáltatás terén e tizenöt év alatt nem történtek. Először is tizenöt évre visszanézve, beleesik ebbe, az időszakba az új polgári perrendtartás életbeléptetése, azután számos folyton változó gazdasági kérdés, amely mind visszatükröződött az ítéleteken, a jogviszonyok megbírálásán. Üj problémák merültek fel. Itt van a gazdasági lehetetlenülés, a valorizáció és a devalorizáció kérdése. Nem akarom a t. Házat ezzel untatni, hanem úgylátom, nagyobb számmal éppen a jogászképviselő urak voltak szívesek eljönni expozémat meghallgatni. Nagyon jól tudjuk, hogy valóban a törvényhozás munkáját kellett pótolnia ennek a bírói karnak, amely ezzel nemhogy valami újat produkált volna, csak folytatta azt, amit a magyar jogászvilág Werbőczy óta folytat: önmagából, lelkiismeretéből, jogi tudásából, ősmagyar temperamentumából termeli ki a változó időkhöz nélkülözhetetlenül szükséges új jogi formákat és találja meg mindig azt az igazságot, amely jogászok és laikusok előtt egyaránt megnyugvást kelt. Végezte a királyi bíróság ezt a fokozottabb, nehéz munkát 1924 óta változatlan, sőt bizonyos fokig csökkent létszámmal ugyanakkor, amikor 1924 óta a bírósági peres ügyek száma 90%-kai emelkedett. Készletes statisztikára nem térek ki, — az előadó úr volt szíves ezt helyettem elvégezni — csak hozzáteszem, hogy végezte ezt akkor, amikor a telekkönyvi ügyek száma pedig 170%-kal emelkedett. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Mulasztást követnék el, ha akkor, amikor megemlékeztem a bírói kar munkájáról és tevékenységéről,- meg nem emlékezném vele együtt a kir. ügyészi karról, amelynek ugyan az újabb időkben csökkent már a munkaterhe, ellenben bizonyos időszakban az volt a legfokozottabban, a legnagyobb mérvben igénybevévé. Az 1920 : XX. tc.-ben a törvényhozás állast foglalt már aziránt, hogy méltó elismerésé^ nyilvánítsa a bírói és ügyészi karral szemben, amikor külön bírói státus felállítását határozta el és egyúttal jelét adja annak, hogy megkívánja különböztetni a bírák függetlensége érdekében, különleges funkciójuk érdekében a bírákat és az ügyészeket és abból a szempontból is, hogy a királyi bíróság az állami főhatalom egyik fungáló szerve, létesítette a külç>n bírói státust. Tudjuk azonban, hogy a kü302. ülése 1929 június 3-án, hétfőn. lön bírói sátust a szanálási törvénnyel kapcsolatban létrejött, bár átmeneti természetű javaslatok visszafejlesztették, elsorvasztották. En elsőrendű kötelességemnek tartom, hogyha csak jelét is adom, de konkrét tettel is bizonyítsam azt a készségemet, — és kérem a t. Házat is, hogy ehhez hozzájáruljon — hogy a bírói státustörvényt, amelynek fokozatos visszaállítására a törvényhozás egyhangúan elfogadott határozati javaslattal a múlt esztendőben utasítást is adott a kormánynak, valóban fokozatosan hajtsuk is végre. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ennek első lépése bent van a mostani költségvetésben, még pedig a bírói képesítési pótléknak kisebb összegben való visszaállításával. Ezzel kapcsolatban akarom hangoztatni azt, —• aminek tekintetében kételyek merültek fel a nagy nyilvánosság előtt, — hogy ez a bírói képesítési pótlék megfelel az 1920 : XX. te. 2. §-ában magasabb összegben kontemplált bírói pótléknak, tehát ez a nyugdíjba is beszámít. A t. Ház tájékoztatására egyúttal közlöm, hogy amíg a bíráknak havi 50 pengőben, ilyen csekély öszszegben kell ezt a képesítési pótlékot megállapítanunk, a bírói fogalmazószemélyzetnek, titkároknak, jegyzőknek pedig ennek a felében, havi 25 pengőben, addig a magam részéről úgy szándékozom intézkedni, hogy a bíróság és á bírósági fogalmazószemélyzet félévenként e^y összegben kapja meg ezt a bírói képesítési pótlékot. Megnyugtathatom azonban azokat, az eddig már felszólalt képviselőtársaimat, akik az igazságügyi tárca tárgyalása során ezt a kérdést érintették, hogy én komolyan veszem at Háznak a múlt évben hozott azt a határozatát, hogy a bírói státustöryényt fokozatosan kell végrehajtania a kormánynak. En tehát törekedni fogok arra, hogy a fokozatokat be tudjam tartani és a magam részéről rajta leszek, hogy a jövő költségvetési évben egy lépéssel tovább tudjak menni. (Helyeslés.) Ide vonatkozólag Gál Jenő t. barátom és képviselőtársam egy propozicióval lépett elő» Azt mondotta, hogy mindjárt nem lesz koldustárca, hanem gazdag tárca az igazságügyi tárca, ha a törvénykezési illetékeket és általában az illetékeket visszakérem a pénzügyminiszter úrtól és mint igazság-ügyi bevételeket könyveitetem el és így kezeltetem. Megnéztem a törvénykezési illetékeket: hét, nyolc, ha nagyon jól megy, kilencmillió pengő a bevétel. A mi költségvetésünk pedig 60 millió pengő; ha hozzávenném mindazt, amit nehéz volna kibogozni a sok egyéb jogügyletből, amelyek igazságügyi természetűek és végignézném mindazt, ami jogügyleti illeték és vagyonátruházási illetékként bevétele a kincstárnak, akkor valami 30^40 milliót találnék, amelyből ki kellene keresni bizonyos kis százalékot, amely határozottan igazságügyi bevételt jelent. Már pedig egyik zsebből a másikba áttenni a pénzt, nem megoldás. (Ügy van! a jobboldalon.) Hiszen nyilvánvaló, hogy végeredményben ugyanannak az adózó közönségnek adófilléreiről és ugyanannak az államkincstárnak a terhéről van szó. Ezt tehát megfelelő megoldásnak nem tartom. Ez csak arra volna alkalmas, hogy vitatkozzunk egymással a pénzügyminiszter úrral, de ez a kérdés az országot nem érdekli. T. Ház! Megvallom egész őszintén: az igazságügyi tárcát nem találom jól dotált tárcának; (Ügy van! balfelől.) az igazságügyi tárca aránytalanul vissza van szorítva a többi tárcákkal szemben. Ezt nyiltan megmondom, nem csinálok titkot belőle. Az igazságügyi tárca ezen a téren . a többi tárcával szemben lekésett. Megállapítom