Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-301
âTt Àz országgyűlés képviselőházának a végrehajtást szenvedő, vagy a végrehajtató fizet; amikor tehát baj van, akkor a végrehajtó köztisztviselő, egyébként pedig nem számít köztisztviselőnek; annyira nem köztisztviselő, hogy neki még kedvezményes vasúti igazolványa sincs, hanem ő teljesen magánegyén-számba megy az állammal szemben. A végrehajtók helyzete az utóbbi időben borzasztó módon leromlott. En emlékszem rá, hogy a békében egy végrehajtói stallum igen jó állás volt; akit a budapesti bírósághoz végrehajtónak kineveztek, az azt hitte, hogy az Ő élete be van biztosítva, ő már teljesen el van látva az élete végéig, mert tényleg egészen szépen kerestek, emberséges életmódot tudtak maguknak biztosítani abból a jövedelemből, amelyet ők akkor kaptak. Ma azonban a helyzet megváltozott. Mindnyájan tudjuk azt, hogy a megszállt területekről mindenki igyekezett a megcsonkított hazába jönni és itt helyezkedni el és az igazságügyminiszter urak egész rohamnak voltak kitéve a végrehajtói kinevezések kérdésében. Nem egy ember jött ügyvédi diplomával, közjegyzői diplomával, sőt voltak katonatisztek is, akik el akartak helyezkedni a végrehajtói pályán és a miniszter urak nem tudtak ellentállani a nyomásnak. En ezt értem is, hiszen humánus szempontból akarták kezelni a kérdést és kineveztek végrehajtókat igen nagy számban az összes bíróságokhoz, de különösen a budapesti bíróságokhoz. Ma a helyzet az, hogy a budapesti bíróságok túl vannak tömve végrehajtókkal. A végrehajtók ma már nem tudják megkeresni azt az összeget, amely az ellátásukra, a fenntartásukra és ahhoz a rezsihez szükséges, amely ezzel a foglalkozással jár. Ezért nekem az igen t. miniszter úrhoz ezzel kapcsolatosan az a kérésem, hogy bármilyen nagy is a roham és bármennyire ismerem is az igazságügyminiszter úr jó szívét, hogy segíteni akar mindenkin, akin segíteni lehet: most az egyszer mégis legyen kemény és a budapesti bíróságokhoz több végrehajtót ne nevezzen ki. Éppen elegen vannak, el tudják látni ők azt a lecsökkentett ügykört, amelyet nekik ma el kell látniok. Ha még újabb végrehajtói kinevezések lennének, akkor egészen bizonyos, hogy ezek az emberek nem tudnának megélni, s akkor talán azok az esetek, amelyek ma még szórványosan fordulnak elő, — mint ahogyan előfordultak egyes esetek, amikor egy-egy végrehajtó megtévedt — még gyakoribbak lehetnek, mert élni akarnak ezek az emberek is és esetleg úgy szerzik meg a pénzt, amint tudják. Azt kérem tehát ismételten az igen t. miniszter úrtól, hogy a budapesti bíróságokhoz ne nevezzen ki új végrehajtókat. Ha kell, nevezzen ki vidékre, vannak még egyes vidéki helyek, ahol még el lehet végrehajtókat helyezni és csak örömmel tudom üdvözölni az igazságügyminiszter úrnak azt a tervét, hogy egyes ügyvédeket is ki akar nevezni végrehajtónak, mert tényleg az ügyvédkérdést részben talán olyan módon is meg lehetne oldani, hogy egypár ügyvédet végrehajtónak neveznének ki. Ma is van a végrehajtói karban egypár ügyvéd és nagyon jól ellátják azt a szolgálatot, mert tényleg a legnagyobb kvalifikációval rendelkeznek, amelyet csak meg lehet kívánni. A végrehajtókkal kapcsolatosan még egy kérdést vagyok bátor az igazságügyminiszter úrhoz előterjeszteni és ez az, hogy a végrehajtóhelyettesi állást szervezze meg. Tudniillik ha a végrehajtó beteg lesz, akkor vagy át kell adni ügykörét egy másik végrehajtónak, vagy pedig a bírósági segédszemélyzetnek kell ellátnia azt a teendőt, és akkor a végrehajtó jövedelmétől BOi. ülése 1929 -május 29-én, szerdán. teljes mértékben elesik, egyetlenegy fillér jövedelme sincsen. Tegyük fel, hogy két-három hónapig beteg lesz s akkor egész családía nélkülözésnek van kitéve. Ez a helyettesítési rendszer úgy volna megoldható, hogy a képesítésre vonatkozólag ugyanazokat a feltételeket kell megszabni, mint amelyek a végrehajtóra nézve meg vannak szabva. A helyettes a fegyelmi jogkör szempontjából tartozzék mindenképpen a bíróság, illetőleg a minisztérium alá, csak a minisztérium alkalmazásával lehessen alkalmazni. Itt semmiféle költség vagy kiadás az államot nem terheli, a végrehajtó fogja fizetni helyettesét és ha a végrehajtónak két-három hétig szabadságra kell mennie egészségi állapota miatt vagy egyéb családi ügyeiben, akkor mégis megvan adva az a lehetőség, hogy valami jövedelmet szerez állásából. Azt hiszem, hogy ezt a kérdést így meg lehet oldani s ez az államra nézve semmi megterhelést nem jelent. Az az egyén az államtól semmit sem kap, csak azt a hatalmat, hogy végrehajtó lehessen. Ezzel a megoldással talán megnyugvást tudunk teremteni ebben a karban, A becsüsök kérdését is el lehetne talán ezzel kapcsolatban intézni. Ma az a helyzet, hogy becsüs a végrehajtók jórésze mellett nincsen. Hallgatólagosan bár, a rendeletben nem kimondott elv az, hogy a végrehajtást szenvedőket nem terhelhetjük meg újabb költséggel. Az a költség, amely a becsüsnek jár, a legnagyobb Összegű végrehajtásnál két pengőig terjed, a végrehajtások tömegénél pedig egy pengő az az összeg, amelyet kapnak. Elismerem, hogy a végrehajtást szenvedőt védeni kell, mert az is magyar állampolgár, akit meg kell védenie a magyar államnak, azt hiszem azonban, hogy ez nem jelenti súlyos megterhelését a végrehajtást szenvedőnek, aki különben is okot adott rá, hogy végrehajtás útján kelljen azt a jogot érvényesíteni, amelyet az ítélet kimondott. Akkor viselje el ennek konzekvenciáit is, hiszen nem is jelent ez olyan borzasztó nagy megterheltetést. Ezzel két kérdést oldottunk meg. El lehetne helyezni körülbelül 300 embert, aki ma munkanélkül van. Ma erősen irányadó szempont kell, hogy legyen az, hogy 300 magyar állampolgárnak kenyeret lehessen adni. Másodszor a végrehajtó így nem volna kénytelen egyedül kimenni. En nem a budapesti helyzetre gondolok, hanem a vidéki állapotokra, ahol a végrehajtónak sokszor 20—30 kilométerre kell kimennie télvíz idején, vagy este 8 óra után kell a végrehajtást foganatostíania, mert akkor vannak otthon az állatok és egyéb dolgok, amiket le akarnak foglalni. Ma a végrehajtónak egyedül kell mennie, ki van téve minden veszélynek, és előfordulnak a legkülönbözőbb esetek. Magam tudok eseteket, amikor egy felülfoglalást eszközölt a végrehajtó és szabályszerűen foganatosította, elment megnézni, megvannak-e azok az ingóságok, amelyeket az előbbi végrehajtás alatt a végrehajtási jegyzőkönyvben, az úgynevezett^ alapjegyzőkönyvben felvettek és a végrehajtást szenvedő később mégis azzal állt elő, hogy amikor a végrehajtó kijött felülfoglalni, nem voltak meg az ingóságok és nem tudta bizonyítani, hogy tényleg ott volt-e, mert a végrehajtást szenvedő tanukat állított, hogy ott tartózkodott egész nap és senki sem jelent meg. Ha a becsüs ott van, a bíróság mégis csak el fogja hinni annak a végrehajtónak, hogy ő tényleg künn volt és szabályszerűen foganatosította azt a végrehajtást. En tehát azt kérem a miniszter úrtól, hogy ezt a kérdést tegye vizsgálat tárgyává. Úgy tu-