Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-301

272 Az országgyűlés képviselőházának Abban a pillanatban pedig, amikor egyes bírói rendszerről beszélünk, a legkiválóbb emberekről kell beszélnünk, mert az egyes bírói eljárásban csak a legkiválóbb, a legteljesebb képzettségű és a legnagyobb jogi tudással rendelkező bírák használhatók. Ez a legnehezebb munkakör. A kezdő bírákat rendszerint társas bíróságoknál alkalmazzák, mert iskola, ah ol^ kitanulnak, de az egyes bírói eljárásnál a legkiválóbb judiciumú és gyors judiciumú bírákra van szükség, ez pedig feltételezi azt, hogy a kiváló bírák maradjanak egy-egy helyen és ne változtassák az ügykört, ami természetesen csak akkor lehetséges, ha biztosítva van az ő előmenetelük azon a helyen is, ahol vannak és itt is elérhetik azt, amit bíráknak elérni csak lehet. Elnök: A képviselő úr beszédideje egy perc múlva lejár, kérem, méltóztassék befejezni. Wolff Károly: Beszédemet befejezéséül kérem az igazságügyminiszter urat, hogy a Bírói és Ügyészi Egyesületnek egyik előterjesztését, amely itt a Házban a múlt.évi vitában is felmerült, méltóztassék megvalósítani, hogy a bíróságok ítéleteiket a jövőben a Szent Korona nevében hozzák. (Élénk helyeslés.) A Szent Korona a mi ősi jogforrásunk. Ebből ered minden, ebből ered az igazságszolgáltatás felségjoga. Mindnyájan — az ország utolsó polgára is — tagjai vaervunk a Szent Koronának. Ez a nemzet szuverenitásának legteljesebb, legideálisabb és legspeciálisabb magyar kifejezése. Ha tehát az igazságszolgáltatást veszem, annak jogforrása nem más, mint a Szent Korona. így, ha azt akarom, hogy a Szent Korona nevében hozzák a bíróságok az ítéletet, akkor azt kívánom, hogy az ősi jogforrásra menjünk vissza az igazságszolgáltatás gyakorlásában. v Egyébként az igazságügyi tárca költségvetését elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a középen.) ; Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Láng János! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs jelen; a feliratkozottak sorából töröltetik. Következik? Petrovits György jegyző: Griger Miklós! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs jelen; töröltetik. Következek? Petrovits György jegyző: Simon András! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs jelen; töröltetik. . Következik? Petrovits György jegyző: Kálmán Jenő! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs jelen; töröltetik. Következik? Petrovits György jegyző: Usetty Béla! Usetty Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azzal kezdem, amivel Wolff Károly t. képviselőtársam végezte beszédét. Magam is arra kérem az igazságügyminiszter urat, fogadja el azt a javaslatot, hogy a bíróságok a Szent Korona névéiben hozzák meg ítéleteiket. A múlt esztendőben az igazságügyminiszter úr igen helyesen elfogadta ezt a javaslatot és mi azt hittük, hogy rövidesen meg is fog valósulni és már így fogják meghozni ítéleteiket a bíróságok, ez azonban nem történt meg. En hiszem, hogy ez csak elnézés volt és az igazságügyminiszter úr most már rövidesen ki fogja adni az idevonatkozó rendeletet, hogy a bíróságok ilyenmódon hozzák az ítéleteket. A helyzet ugyanis 3 01. ülése 1929 május 29-én, szerdán. az, hogy ma a Magyar Állam nevében hozzák meg az ítéleteket, ami teljesen tarthatatlan, mert a magyar állam is szerepelhet alperesként, tehát az alperest el fogja marasztalni maga az alperes, a magyar állam. Lehetetlen helyzet volt tehát az, ami eddig fennállott. Ezért pártolom azt az indítványt, amelyet Wolff képviselőtársam terjesztett elő s a magam részéről is kérem az igazságügyminiszter urat, hogy ezt az eszmét minél hamarább valósítsa meg. (Helyeslés.) En elsősorban szintén a bíróságok kérdésével kívánok foglalkozni és ha én is azt mondom, hogy a legteljesebb elismeréssel vagyok a bíróságok iránt, ez csak természetes, mert nemcsak mint jogásznak, hanem mint magyar embernek is el kell ismernem azt, hogy az a munka, amelyet a bíróság végzett azóta, amióta én csak ismerem a bíróságot, — körülbelül 22—24 esztendeje — az a munka mindig elismerésreméltó volt. Különösen elismerésre méltó az a munka, amelyet végeznek még ma is a bírák a mellett az óriási megterhelés mellett,^ amelyet rájuk zúdított az a lehetetlen gazdasági helyzet, amelyben ma vagyunk. Es még most is fokozódik a bíróság munkája, amit most épp a valorizációs pereknél láttunk^ ahol egyetlenegy napon a központi járásbíróságnál 19.000 keresetet adtak be. Ez óriási szám, amelyet alig lehet áttekinteni, amikor tudjuk, hogy éppen a valorizáció kérdése még a törvény meghozatala után is igen nehéz kérdés, ahol a bírói judiciumra még igen sok hagyatott. En magam is sajnálom, hogy még nem több hagyatott, de még így is igen sok hagyatott a bírói judiciumra. Nem könnyű kérdések ezek. Ezekkel a kérdésekel neki alaposan és megfontoltan kell foglalkoznia. Egy-egy ilyen per nem azt a szokásos sommás pert jelenti, hanem olyan pert jelent, amellyel esetleg neki órákhosszat kell foglalkoznia. Es ha most csak a budapesti központi járásbíróság helyzetét nézzük, ahol azt látjuk, hogy egy tárgyalási napra, egy délelőttre kitűz egy járásbíró 18—20 ügyet, ha méltóztatik csak hozzávetőlegesen venni azt, hogy egy ügyre neki legalább 20—25 percre van szüksége, meg lehet állapítani, hogy annak a bírónak legalább 8—9 órát kell dolgoznia, hogy tárgyalási penzumát el tudja végezni. Ez hihetetlen dolog. Ha még hozzávesszük azt, hogy tényleg áll az, amit Györki és Wolff képviselőtársunk is említett, hogy a bírónak magának kell a jegyzőkönyvet vezetnie, elképzelhetjük, mit jelent ez a munka, hogy ő reggel 9 órától délután 3—4 óráig — mert a központi járásbíróságon 3—4 óráig szoktak a bírák tárgyalni — ő maga vezeti a jegyzőkönyvet, ez milyen kimerültséget jelent s akkor még délután otthon meg kell neki fogalmaznia az ítéleteket, amelyekkel nem maradhat el. Itt ugyanis 15 napos fellebbezési határidők vannak, amelyek nem a kézbesítéstől számítanak a járásbírósági rendszerben, hanem a kihirdetéstől, tehát hogy megfogalmazza azt az ítéletet, egy bíró mindennap este 8 és 9 óráig isr dolgozik. Feltétlenül helyeselnem kell tehát azt az álláspontot, hogy itt nem lehet létszámcsökkentés. A mostani költségvetésben is azt látom, hogy kettővel leszállították a bírói létszámot. Nem kettővel leszállítani, hanem csak a budapesti helyzetet véve tekintetbe, legalább 200-al emelni kellene a bírói létszámot. Azt hiszem, hogy ez mindenképpen előnyös lenne, gazdaságilag is előnyös lenne, mert ma azt a helyzetet látjuk, hogy egy ügy elhúzódik másfél, sőt két évig, éppen azért, mert 6 és 8 hónapos terminusok vannak. Ha az igazságügyminiszter úr ér-