Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-301

Ûz országgyűlés IcépviseívKázanalc 3 megtakarítást más produktív célokra felhasználni. Ezzel végére is jutottam a tárca ismertetésének. Az egész tárcának, akárhogy is nézzük, leglényegesebb tétele, leglényegesebb intézménye és pénzügyileg is legsúlyosabb institúciója a magyar bíróság. A magyar bíróságról kell tehát még egykét szót szólnom. (Halljuk! Halljuk!) a jobboldalon.) Tíz esztendő múlt el már a forradalmak óta. Ma már megcsillapodtak a kedélyek és azt hiszem, pártkülönbség nélkül abban n helyzetben vagyunk, hogy — mintegy madártávlatból — tárgyilagosan nézhetjük az eseményeket és ítéletet mondhatunk ennek a kitűnő intézménynek működéséről. A magyar bírónak óriási, majdnem hősies küzdelmet kellett vívnia ez alatt a tíz esztendő alatt, két egeszén különböző szempontból. Egyrészt vigyáznia kellett, hogy a mindig divatos szélsőséges irányok ne csapjanak be a bíróság termeibe, másrészt pedig egy másik küzdelmet kellett folytatnia, amely talán egyénileg még súlyosabb volt: hősi küzdelmét saját megélhetéséért. Azt hiszem, hogy nem vétek előadói objektivitásom ellen, ha megállapítom, hogy mind a két küzdelmet hősiesen és dicsőségesen végigküzdötte a magyar bírói kar és (Ügy van! jobbról.) megállapíthatom, amit egyébként az igazságügyminiszter úr is egy nemrégi beszédében megállapított, hogy a magyar bírói karnak ez az igazán lelki nagyságokba való emelkedése rendkívüli felemelő és nevelő hatással van az egész közfelfogásra és a széles néprétegekre. E megállapításom mellett tisztelettel kérem a Házat, méltóztassék az igazságügyi tárca költségvetését általánosságban elfogadni. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Fábián Béla! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Töröltetik! Petrovits György jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A mélyen t. előadó úr által felsorolt pénzügyi adatok, kivévén az utolsó mondatokat, nem egyebek, mint a számvetések igazolásai, amelyek az igazságügyi múltbeli kiadásokra és jövőbeli előirányzatokra vonatkoznak. Mélyen sajnálom, hogy a mélyen t. előadó úr ismételte a nyomtatott betűben tudomásunkra hozott számszerű adatokat, a helyett, hogy igazságügyi politikát hallottunk volna, ami a budget jog szem elől tévesztése. (Örffy Imre előadó: Nem az én feladatom! Az igazságügyminiszter úr feladata!) Engedelmet kérek, azt tetszik mondani, hogy nem feladata? Akkor — nagyon sajnálom — méltóztassék megnézni a régi magyar parlamentek igazságügyi előadóinak beszédét. (örffy Imre előadó: Megnéztem!) Méltóztatik majd látni

%

hogy az előadók nem récitatív hangon mondják el azokat az adatokat, hanem széles látókörrel igazságügyi politikát hirdetnek, objektív igazságügyi politikát, néha még a miniszteri állásponttal szemben is. (örffy Imre előadó: Képviselő úr nincs tisztában a budgetvitával!) Már engedelmet kérek, sem koromnál fogva, sem ismeretemnél fogva nem vagyok hajlandó tanulni a képviselő úrtól. Azt a hangot, amellyel itt igen gyakran találkozunk, amely talán a majoritást akarja személyesíteni, hogy hallunk oktató beszédeket, furcsának tartom. (Zaj a jobboldalon. — Erődi-Harrach Tihamér: Ugyanez az oktatás történt arról az oldalról!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Tessék a szónokot meghallgatni! (örffy Imre előÎ. ülése 1929 május 29-én, szerdán. 259 adó: Ismétlem, politikát előadó nem adhat elő! — Zaj.) Csendet kérek! Gál Jenő: T. Képviselőház! Én nem akarok az objektivitásból kilendülni. Azt mondtam, hogy szerettem volna, ha a mélyben t. előadó úr mélyebben nyúl ezekhez a kérdésekhez és méltatja azokat, mert azt, amit előadott, — itt megállapítottuk — olvastuk már. Most a mélyen t. miniszter úrhoz volna bevezetőképpen néhány igénytelen szavam. A mélyen t. miniszter úr ügyvédi foglalkozásból jutott a közszolgálatba és amikor a legnagyobb tisztelettel köszöntöm őt Deák Ferenc, Horváth Boldizsár és Szilágyi Dezső székében, akkor nagyon kérem, hogy azokat a kritikai megjegyzéseket, amelyeket ellenzéki oldalról hallani fog, akár az én szerény felszólalásomban, akár más részéről, fogadja szívesen. Higyje el, hogy ezekben a kritikai megjegyzésekben mélységes hazafiúi gondolatok, mélységes hazaszeretet rejtőzködnek, amelyek abból indulnak ki, hogy mi^azt valljuk és azt hirdetjük, hogy minden másodrendű az igazságszolgáltatással szemben. Nem frázis a Kúria homlokzatán a Justitia regnorum fundamentum. Az olyan igazság, amely uralkodik, amelyhez igazodnia kell mindennek és mindenkinek. Itt mindjárt kezdve in médias res én nem dicsérem a magyar bírói kart, mert nem szorul rá és nem való, hogy egy ország független bírósága bárki részéről dicséretben részesüljön. A függetlenségnek egyik palládiuma az, hogy a bíró felemelése a társadalom és minden intézmény fölé azt jelenti, hogy amint ítéletéért köszönetet nem fogadhat el, úgy személyi tevékenységének megbecsülését is csak a munkában és munkája eredményeiben láthatja. Azt gondolom, hogy amikor a bírósági szervezet kérdését teszem először szóvá, rá kell mutatnom arra, hogy a magyar állam mostohagyermeke az igazságszolgáltatás és mostohagyermekei a bírák. A magyar Kúria elnökének mindennel együtt alig 3000 pengő a havi fizetése. Méltóztassék széjjelnézni az úgynevezett közgazdasági és egyéb tevékenységek területén. A magyar királyi Kúria elnökének nincs annyi fizetése, mint egy osztályfőnöknek egy banknál, nincs annyi fizetése, mint egy gyári vállalat vezetőjének, nincs annyi fizetése sem, mint bizonyos állami szolgálatban lévő olyan urak fizetései, akiknek közgaz daisági mellékfunkcióik vannak. (Ügy van! a jobboldalon.) Mit hirdetjük itt folyton folyvást, hogy a bíróság a legnagyobb hálát érdemli meg és a bírói működés a nélkülözésnek és a barátcsuhában járó bíráknak nagyszerű evolúcióját és munkálkodásuk puritánságát mutatja. A dolog ott kezdődik, hogy a külön bírói státus, külön bírói javadalmazással első feladata legyen ennek az országnak. A mélyen tisztelt igazságügy^niniszter urat, aki iránt eddigi működése és pályafutása nyomán a legnagyobb tisztelettel és bizalommal vagyunk valamennyien pártkülönbség nélkül, mert az igazságügy nem pártkérdés (Ügy van! a jobboldalon.), arra kérem: álljon a kormány és a pénzügyminiszter úr elé. En egy nagyon egyszerű problémát adok fel, amellyel végét vetheti ennek a rég elhúzódó és dithirambusokban végződő, cselekedetek nélküli kormányzati tevékenységnek. Kérdezze meg a pénzügyminisztertől — és én remélem, hogy fog rá kapni őszinte feleletet — hogy mit vesz be igazságügyi tételekben, bélyegben, illetékekben, (Ügy van! a jobboldalon.) vagyonátruházási illetékekben. Ezt az összeget szakítsa ki és ne Öntse egy kalapba a - többi bevételekkel. En