Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-301

25$ Ai országgyűlés MpvisélőházánáJc .301. ülése 1929 május 29-én, szerdán. sê'gteleif tény, apielyet leszek bátor majd röviden számokkal is alátámasztani, s amely bővén megindokolja, hogy az igaságügyminiszter úr miért nem volt abban a helyzetben, hogy itt nagyobbmérvű létszámredukciókat produkáljon a státusban, mert — inkább az elv fenntartása szempontjából — csupán két bíróval kevesebbet vett fel .az idei létszámba, mint amennyi tavaly volt. Mielőtt a tárcának kétségtelenül legfontosabb címével foglalkoznék, legyen szabad sorra vennem a címeket. Első cím a központi igazgatás, vagyis maga a minisztérium, amelynek tudvalevőleg két fő tevékenységi iránya van. Az első a közigazgatási és felügyeleti ügykör, amely fontosságában azért növekedik most évről-évre, mert hiszen éppen a tárcához tartozó intézményeknek, különösen pedig a bíróságnak egyre erősebb igénybevétele folytán, tehát a munkamegoszlás kontrollálásának és korrigálásának fontossága folytán ez a felügyeleti hatáskör kétségtelenül egyre több munkát igényel, egyre jobban igénybe veszi az igazságügyminisztériurnnak ezzel az ügykörrel foglalkozó tényezőit. Különösen kiemelem a telekkönyv körül beállt túlterheltséget, amelyet különben számokkal, is is* mértetek, amely szintén egy igen élénk ellenőrzést kíván a központ részéről, amely annyira, amennyire, — s aláhúzom ezt: annyirà-amenynyire, mert itt még messze vagyunk az ideális állapottól, — a legszélsőbb bajokat kikapcsolja. Már most magának a minisztériumnak működésére visszatérve s eltekintve az igazgatási és felügyeleti jogkörtől, kétségtelenül legfontosabb a kodifikációs hatáskör. Hiszen tudvalevőleg az igazságügyminisztérium, nemcsak a szorosan vett igazságügyi javaslatokat, hanem az összes minisztériumok által benyújtott törvényjavaslatokat is átvizsgálja kodifikatorius szempontból is ha az utóbhiákra nem is akarok kitérni, kétségtelen kötelességem rámutatni arra, hogy a magánjogi törvénykönyv tervezetének,«— amely ugyan már be van nyújtva- — törvényhozási előkészítése is már maga rendkívül jelentős tevékenységet igényel; de itt van a magánjogi törvénykönyvnek életbeléptetésére vonatkozó törvény, amely maga egy óriási stúdium, s amelynek az életbe való átültetése külön nagy munkát igényel. Itt van a nemzetközi magánjog kodifikáiciója, amely alig várathat már magára, és itt van azoknak a Végrehajtási rendeleteknek előkészítése, amelyek a már meghozott igazságügyi törvényeknek az életbe való átplántálását célozzák; hogy másról ne beszéljek, megemlítem csak a zálogjogról és az ipari zálogjogról szóló törvényt, amelynek végrehajtása igen körültekintő munkát igényel. Ezenkívül munka alatt van számos rendkívüli nagy fontosságú javaslat, amelyekre kitérni nekem nem lehet feladatom, mert ez már érinti az igazságügyi politika kérdését^ amelyre vonatkozólag a miniszter úr illetékes s ő fog itt bizonyára nyilatkozni. Én itt talán csak a régi előadói szokásnak hódolva,, egészen röviden ismertetem azokat az igazságügyi jogszabályokat, törvényeket és rendeleteket, amelyek az elmúlt költségvetési évben az igazságügyminisztérium égisze alatt tető alá hozattak. ~ Ha figyelembe vesszük, hogy a most folyó költségvetési évet: megelőző költségvetési évben milyen nagyszabású kodifikatórius munkát végeztek! és tárgyaltattak is le a törvényhozással, akkor ennek kapcsán, nekem mint előadónak lehetetlen elismeréssel meg nem emlékeznem a voltlgazságügyminisztér úrról, Pesthy Pálrói, (•Éljenzés"Jobbról.) aki számos igazságügyi vö[ natkozású törvényjavaslatot hozott a törvénys hozás színe elé és tárgyaltatott itt le. Nem lehet 1 csodálkoznom azon, hogy az elmúlt költségvetési : évben ez a kodifikatórius munka valamivel csekélyebb volt, mint az előző évben, mégis három olyan fontos javaslat jött a törvényhozás elé, amelyekl igazságügyi kezdeményezésűek voltak és amelyeket nagyobbrészben az igazságügyi kormány képviselt is. Az egyik volt a földbirtokrendezés befejezése végett szükséges rendelkezésekre vonatkozó törvényjavaslat, amelyet bizonyára méltóztatnak ismerni, hiszen elég széles vitát idézett elő. Ennek célja kettős volt; egyrészt a minél előbbi végleges lebonyolítás keresztülvitele, másrészt pedig az evvel kapcsolatos pénzügyi problémák megoldása. A másik javaslat a hatásköri bíróságra vonatkozó törvényjavaslat volt, amely szintén par excellence igazságügyi javaslat, amely rendezte ez eddigi nyitott kérdést: a külön bíróságok között felmerült hatásköri kérdéseket, melyekre kiterjesztette a hatásköri bíróság hatáskörét. A harmadik törvényjavaslat, amely ' csak még röviddel ezelőtt jelent meg a törvénytárban, a bírói végrehajtásra vonatkozó egyes rendelkezésekről szól, inkább illetmény-kérdésekkel és nem nagy elvi jelentőségű kérdésekkel foglalkozik, de Dar excellence szintén igazságügyi jelentőségű. Rendkívül nagy terjedelmű azoknak a rendeletig intézkedéseknek tömege, amelyeket az igazságügyminisztérinm az elmúlt költségvetési évben nrodukált. Ezek közül talán csak a legfontosabbakat jelölöm meg. Fontos rendeletek — melyek a költségvetésig év folyamán jelentek meg — a hagyatéki eljárással kapcsolatos úgy bírói

% mind^ körjegyzői igazságügyi rendeletek. Azután a ténvleges birtoklás kérdésében, ebben a jogászok előtt egyébként ismeretes nagyon fontos és^ már évtizedekre visszamenőleg folvtonosan újabb és újabb rendeleteket provokált ügy tekintetében szintén jelent meg egy igazságügyminiszteri rendelet. Az iparvállalatokközponti telekkönyve ügyében, amely kapcsola tos az iparig jelzáloggal, szintén rendelet jelent meg. Azonkívül a földbirtokrendezés befejezése érdekében igen nagyszámú, pontosan 4 rendelet jelent meg, amelyeket egyenként nem akarok ismertetni. Még három fontos olyan különleges rendelet van, amelyeket egyik generális kategóriába sem tudok beosztani. Az első a jövedéki büntető eljárásra vonatkozólag megjelent novelláris rendelet, a második még fontosabb, — természetesen inkább szervezeti fontosságú — a kincstári jogügyi igazgatóságnak már előbb érintett áthelyezése az igazságügyi fennhatóság alá, a harmadik egy speciális rendelkezés, a barcsi járásbíróságnak felállítására. Ezek azok a jogszabályok, törvények és rendeletek, amelyeket az elmúlt évben az igazságügyi kormányzat produkált. Amit még nagy altalánosságban a következő címnek, a bíróságoknak ismertetése előtt talán mégis érintenem kell, a státus-kérdés. Minden kormányzatban megvan a becsületes szándék arra, hogy amennyiben az szociális szempontból lehetséges, másrészt pedig amenynyiben az illető tárcához tartozó ügykörök ellátása megengedi, a létszám bizonyos mérvig csökkentessék az eredetileg kitűzött státus szemmel tartása mellett. Mindig vannak azonban olyan momenumok, amelyek ennek a programmnák az egész vonalon való végigvezetését akadályozzák. így például az igazságügyminisztériumnál a számvevőséget illetőleg két fontos változás történt, amennyiben egy-