Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-296

Àz országgyűlés képviselőházának 2 a szociális teher — mondjuk így — a társadalombiztosítás folytán 2-13%. Ugyanennyi esik a munkavállalókra is, mert hiszen a teher meg van felezve. Összesen tehát 4"26% az a teher, amely mint szociális teher drágítja a termelést. Nem tagadjuk ezt, de ezzel szemben áll az, amit a munkások érdekében baleset vagy megbetegedés esetén teszünk; szemben áll az, hogy a munkás nyugodtan gondolhat öregségére és hogy ez àz intézmény egy megelégedettebb, lelkében megbékültebb társadalmi osztályt létesít és annak még fizikai erejét is emeli. Ha pedig összehasonlítjuk más államok viszonyaival ezt a szociális terhet, azt kell mondanom, hogy ez minden országban nagyobb, tehát nem igaz az, hogy ez a mi termelésünk versenyképességét handicapezné ez a szociális teher. En tehát csak azt tudom megállapítani, hogyha jelentős is ez a teher, de annak a versenyképtelenségnek, amelyben vagyunk, az ipari és gazdasági krizisnek nem ez a szociális teher az oka, ezt az intézményt tehát visszafejleszteni hibának tartanám, mert ez egyrészt erkölcsileg lenne elítélendő. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) másrészt még a versenyképességet illetőleg is tisztességtelenség volna, ha ezen a réven akarnánk versenyképességünket emelni. (Helyeslés.) Más téren kell mindent megtennünk, hogy a célt elérjük a tekintetben, hogy iparunk sokkal olcsóbban tudjon termelni. «Társadalombiztosítás» címén találunk itt a költségvetésben 3,200.000 pengőt, amiben egymillió néhányszázezer pengő plusz az Országos Társadalombiztosító Intézet és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete üzemi költségeihez való hozzájárulás címén. Ez nagy összeg és mint tudjuk, nagyon fog emelkedni egy-két esztendő múlva, de méltóztassék megengedni, hogy nem a t. Háznak, amelv tudja, hanem kifelé elmondjak néhány számadatot, hogy mit végez ma ez a Társadalombiztosító Intézet, amely ezt a szociális terhet rój ja a termelésre. (Halljuk! balfelől.) Az 1927. évben a betegség esetére szóló igazgatásban több mint 780.000 volt a biztosított alkalmazottak száma. A Társadalombiztosító Intézet először is a biztosítottak érdekében az orvosi vizsgálat során 2100 orvost foglalkoztat, ennyi orvos látja el az egészségügyet. Másodszor gyógyszerben, gyógyvízben, azután gyógy-segédeszközökben 4,500.000 pengőt fizetett ki. Táppénzben 16,500.000 pengőt folyósított, családtagok részére nyújtott orvosi segélyt és gyógyszereket adott. A terhességi segély címén 600.000 pengőt, gyermekágyi segély címén 1,500.000, szülésznői díj címén 700.000, szoptatási segély címén 750.000 és temetkezési segély címén 600.000 pengőt folyósított. A gyógyintézetekbe utaltak részére 6,500,000 pengő kezeltetési költséget fizetett ki. S ez mind egy esztendő alatt történt. Ha nézem a balesetek számát, azt találom, hogy a balesetek ellen biztosítottak száma 825.000 volt. 1927-ben a baleseti esetek száma 11.903 volt. Most járadék címén kifizettek 3,000.000 pengőt, segélyezés címén 2,000.000 pengőt. Az Országos Társadalombiztosító Intézet létesített betegei számára, hogy azok kihelyezhetők legyenek, Öt budapesti, hét budapestkörnyéki és három vidéki központi orvosi rendelőt, egy ortopédiai rendelőt; berendezett három üdülőtelepet: Pesthidegkúton, Balatonkenesén és Hévízszentandráson. A Gizella-telepet megszerezte a gyermekek és tanoncok számára'. Három szanatóriumot létesített és két nagy kór. ülése 1929 május 22-én, szerdán. ÍÓ házat, a budapesti központi kórházat 450 ággyal és a pestújhelyi kórházat szinte 400 ággyal és teljesen modern felszereléssel. Létesített egy központi fogászati rendelőt és így tovább. Aki csak ezt a statisztikát és adathalmazt hallja, azt látja, hogy a Társadalombiztosító Intézet, amely a járulékokat megkapja, milyen hatalmas szociális munkát végez. Egyrészt egészségvédő kötelességet teljesít, másrészt preventív védelmet nyújt és ha nézem, hogy a Lex Vass II. alapján még 656.000 lesz azok száma, akikről ez a törvény gondoskodik, akkor ennek a nagy méreteit valóban csak tisztelettel szemlélhetjük és ha rótt is valami terhet termelésünkre yagy az egyesekre, a vállalkozókra, a munkavállalókra, de azt hiszem, hogy ezt a nemzeti életben ez a nagy irányú szociálpolitika megéri. A többi címletekkel röviden végezhetek, mert hiszen a köz jótékonyság és az emberbaráti intézmények segélyezéséről van szó. A közjótékonyság terén éppen a népjóléti miniszter úr egy egészen új utat vágott, amikor bátran és nyíltan azt hirdette, hogy a szegénység, a szegényügy tulajdonképpen nem a misericordiának az ügye, (Ügy van! jobbfelől.) állampolgári kötelességnek vagy ahogyan ő nevezte, a szolidarizmusnak követelménye. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Azért ebben a tételben nem is azt nézem, mik a nyújtott segélyek, hanem csak azt hozom fel örömmel, hogy, amint értesültünk, legalább egy város akadt már: Eger, — lesz azonban még több is — amely a szegényügyet úgy akarja rendezni, hogy a koldusok a városok utcáiról is el fognak tűnni. (Jánossy Gábor: Debuisset pridem!) * Azután a szegényházak kérdésében is — valljuk be — az egyes községekben nagy a baj és miután minden községre rá sem lehet róni ezt a terhet, viszont az állam sem létesíthet szegényházakat, azzal foglalkozik a miniszter úr, — s ezt a költségvetés jelzi — hogy vidékenként megpróbálják a járási szegényházak létesítését és ha beválik az intézmény, sokkal könynyebb lesz a vidéki szegénység ügyét is rendezni. T. Ház! Mindezefkután csak a háború anyagi károsultjainak támogatásáról szóló cím marad még hátra, az úgynevezett karitatív valorizáció, amelyre ugyanakkora Összeg van felvéve mint eddig, — és ezt hangsúlyozni kívánom azok felé, akik azt írták, vagy mondották, hogy ezt leszállították, mert nem szállították le — ma is 6 millió pengő, csakhogy 1 millió pengő esik az árvapénzáraknál jegyzett hadikölcsönökre, 500.000 pengő pedig — mint tudjuk — olyan intézményekre, amelyek a hadikölcsöneik értékének elvesztése folytán tönkrementek s a mellett nyugdíjkötelezettségekkel tartoztak, ez az Összeg tehát valóban nyugdíjra megy, végül 500.000 pengő a középosztály nyomorának enyhítésére szolgál. (Jánossy Gábor: Ezt a tételt évről-évre emelni kell!) Éppen az előbb fogadott el a Ház egy határozati javaslatot, hogy a miniszter úr tegyen előterjesztést, hogyan osztotta fel ezt az összeget. Hiszen ez benne volt a törvényben is, de mint a bizottság jelentésétől tudjuk, eddig ennék a «szorosan vett négymillió pengőnek. csak háromötödét utalták ki. A többit csak azért nem utalták ki, hogy a kiosztás igazságos lehessen. Azt is örömmel hallottuk, hogy a jövő esztendőben talán meglesz a lehetősége annak, hogv emelhessék az 1500 pengős jövedelmi értékhatárt, viszont le fogják szállítani az 5000 koronás hadikölesön jegyzésben megállapított határt. (Helyeslés jobbfelől.) T. Képviselőház! Nagy vonásokban ezekben