Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-296
18 Àz országgyűlés képviselőházának gyermekvédelem. Erről nem kívánok sokat beszélni, (Gr, Apponyi Albert: Halljuk! Halljuk!) mert a miniszter úr erre nézve törvényjavaslattal fog jönni. A bizottságban kijelentette, hogy ez teljesen készen van és részben csak a parlamenti menetrend —- hogy így fejezzem ki magamat — s tárgysorozat, részben pedig a gazdasági okok akadályozták ennek beterjesztését. A gyermekvédelem ügye a mostani költségvetésben 180.000 pengő pluszt követel, amit, azt hiszem, senki sem fog kifogásolni, amikor tudjuk, hogy 40.000 gyermek hal meg Magyarországon évente és a statisztikai kimutatások szerint a gyermekvédelmi munka megkezdése előtt a gyermekhalandóság 19"5% volt, míg az 1928. évben már 16%-ra esett. A javulás tehát 3'5%-nyi és azokon a területeken, ahol a gyermekvédelem intenzíven folyik, egyenesen csak 7*6% a halandósági szám. A gyermekvédelem most tulajdonképpen több oldalon és több területen folyik. Először itt van az általános gyermekvédelem, amely a nem állami gyermekmenhelyeken elhelyezett gyermekekre vonatkozik. Ez az Országos Ligának működési köre nagyobbára. Azután az anya- és esecsamővédelem, amely az Országos Stefánia Szövetség hatáskörébe tartozik. Itt talán mégis szabad lesz felhoznom azt, hogy az Örszág'os Stefánia Szövetségnek juttatott segélynél és részben saját erejénél fogva a Szövetség az utóbbi idők alatt 71 új védőintézetet, 5 anyaotthont, 12 új tejkonyhát, négy bölcsődét, egy napköziotthont és a Balaton mellett gyermeküdülő-otthont létesített. A népjóléti minisztériumnak programmjában van az, hogy csecsemőivédő intézetet létesít legalább is minden 10.000 lakost számláló helyen és amint ez befejeződött, minden három ezer leieknél nagyobb községben, vagy városban csecsemővédő intésetet létesít, (Helyeslés a jobboldalon.) és pedig szakszerűen képzett vezetők irányítása mellett. A gyermekek egészségügyének céljaira beruházások címén az utóbbi éviekben 4,594.671 pengő adatott ki és így létesült Miskolcon új gyermekmenhely, a tb)c-re hajlamos gwierinekek iskolaszanatóriuma, azután Kisvelencén egy ilyen telep, úgyszintén a Hűvösvölgyben; Szeged mellett a deszki-telep; Balatonkenesén, Zamárdi mellett hasonlóképpen gyermekvédő hely. Ez azt mutatja, hogy a gyermekvédelem a mai körülmények között igazán a legintenzívebb módon folyik. Emelkedik a gyermekvédelem címén az a tétel is, amely az állami gondozásban levő gyermekek eltartását jelzi, amennyiben 441.330 pengő pluszt találok e tételnél a múlt évi költségvetéssel, szemben, amely plusz onnan áll elő, hogy míg 1928/29-beii 26.565 gyermekért fizetett gondozási díjat, addig az 1929/30. évben 28.5000 a gyermekek szánna. Ezenfelül azt is megemlítem, hogy a népjóléti miniszter úr újabb intézkedése azt a korhatárt is, ameddig a gyermekek védelemben részesülnek, felemelte 15 évről 18 évre, ahol az indokoltnak látszik s ez szintén üdvös intézkedés. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy Nagy-Magyarországgal szemben, ahol csak 40—50.000 gyermek védelméről kellett gondoskodni, most a védelmezettek száma 73.000, tehát 23.000-rel több. Ezt részben az anyagi gondok és à nehéz helyzet okozza, de sok helyen bizony a szülők könnyelműsége is hozzájárult, úgy, hogy a népjóléti minisztérium kénytelen volt e tekintetben erősebb rendszabályokhoz nyúlni. Amint a statisztikában olvasom,, mindössze 206 esetben történt rekriimináció, tehát 296. ülése 1929 május 22-én,.szerdán. valószínű, hogy ez az eljárás igazsáigos és méltányos volt. A gyermekvédelem címleténél találok még húszezer pengő többletet a Szociális Misszió Társulatnak juttatott segélyt, vagy mondjuk inkább, a tagjainak adott fizetés címén. A társulat tagjai a környezet-tanulmányokat végzik a sokgyermekes családok körében. Ha megemlítem, hogy egy ilyen nővér díj eddig az utolsó díjnoki fizetésnek 50% -a volt csak s most 75%-ra emeltetett, akkor azt hiszem, ez is olyan minimális összeg- amelyet ilyen szociális munkát végző intézménynek méltányos kiadni. Következik a címletek között a társadalombiztosítás. Minthogy éppen ez ellen az úgynevezett Lex Vass II. ellen is az utóbbi időben megváltozott a hangulat és azt sokan úgy aposztrofálják, mint egy elhibázott intézményt, szükségesnek látom, hogy erről a Társadalombiztosító Intézetről is bővebben emlékezzem meg. Először megállapítani kívánom, hogy mi volt a célja ennek a társadalombiztosításnak. A célja az volt, hogy az élet terheit a különböző osztályok vagy egyének arányosabban viseljék, tehát voltaképpen a teherviselés kiegyenlítését, kiegyensúlyozását célozzák és érik el ezek a társadalombiztosító intézkedések. De sajnos, a szociológiai tudomány megállapítja, hogy az indusztrializmus fejlődése folytán úgy fizikailag, mint erkölcsileg mindinkább aláhanyatlott embertípussal találkozunk, vagyis — mondjuk így — több ezek száma. Az indusztrializálás és a városokba való özönlés megrontotta a családi életet, meglazította a családi köteléket, (Ügy van a jobboldalon.) és bizonyos erkölcsi lezüllést idézett elő a nagy anyagi gondokon és az létküzdelmen kívül. Mármost kérdezem, hogy nem elsőrangú kötelessége-e az államnak azt a munkásosztályt, amely ilyen viszonyok közé került, egyrészt védeni, erősíteni és gondoskodni a jövőjéről akkor, amikor munkaképtelen, másrészt nem elsőrangú szociális és morális kötelessége-e az államnak olyan intézményeket létesíteni, amelyek a munkások egészségét gondozzák és őket újra ép emberekké teszik? (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) így állott elő az úgynevezett Lex Vass I. és IL, amelyek közül különösen az utóbbi az özvegyek, árvák, rokkantak és öregek ellátásáról is gondoskodott, és hogy ez az intézkedés olyan széleskörű volt és hogy annyi egyedet foglalt be: ez csak könnyítette ennek az intézménynek felállítását, mert minél szélesebb alapokra épült, annál kisebb az a teher, amely az egyesekre jut. Azt kifogásolni tehát, hogy ez már túlzottan nagy kört ölel fel, — pedig a mezőgazdaságra még ki sem terjesztetett — teljes hibás felfogás^ mert a terhek megosztása csak ilyen nagy arányszámok mellett lehetséges. ~ r kiX r mondják, hogy ezek a szociális terhek még drágább áteszik a termelést, ami pedig Magyarországon egyike a legsúlyosabb gazdasági bajoknak. Hogy ez menyire túlzott,— ha van is benne valami igazság, mert természetesen valamit drágított — hivatkozom egy szakemberre, Kovrig Bélára, aki éppen e törvényjavaslat indokolásának szerkesztésében nagy részt vett, s aki egy tanulmányában kifejti azt, hogy a tényleges javadalmazáshoz arányított járulékteher 10%-kai növeli a termelési költséget, ha a munkabérre eső hányadot 40%-kai vesszük, de az Összes termelési költségeket számítva, a plusz,
