Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-300
218 r Az országgyűlés képviselőházának niszter úr figyelmét felhívni. A törvényhatósági altisztekről és hasonló rangúakról van szó, akik az állami altisztekkel és hasonló rangúakkal szemben magyar államvasúti menetdíjkedvezményben nem részesülnek. Az érdekeltség egy csoportja Pest vármegye útján annak idején kérelmet terjesztett a miniszter úr elé, de az elutasíttatott, arra való hivatkozással, hogy az önálló kereskedelmi vállalattá átszervezett magyar királyi Államvasutak pénzügyi helyzete nem engedi meg a kiterjesztést, másrészről pedig a- menetdíjkedvezmény az állami alkalmazottakra nézve nem bír illetmény jelleggel, hanem azok is csak kegyként élvezik, minélfogva az tőlük bármikor megvonható. Teljesen tudatában vagyok aiinak, hogy ez nem illetményjellegű, hogy az Államvasút, amely át van szervezve, annak ad kedvezményt, akinek akar, hogy ezt követelni nem lehet. De tekintettel arra, hogy aránylag kevés emberről van szó, akik ennek az igazságtalanságnak hátrányát állandóan érzik, azonkívül ezek az emberek, akiknek érdekében szót emelek, nincsenek abban a helyzetben, mert sem anyagi helyzetük, sem elfoglaltságuk nem engedi meg, hogy gyakran sokat utazzanak — itt csak arról van szó, hogy vidéken lakó családjukat hetenként egyszer felkereshessék — és szociális érdek is, hogy ezeket a családokat, amelyeknek vidéken megvan az állandó lakóhelyük és megélhetésük, ne hozzuk a városba, arra kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy méltóztassék nagybecsű befolyását kérésem teljesítése érdekében érvényesíteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Nincs senki sem feljegyezve. Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Már csak egészen röviden Várnai t. képviselő úr ama megállapítására felelek, hogy az államtitkár úr és én lettünk volna olyan kegyetlenek, hogy különböző kategóriákat állítottunk fel a vasutas nyugdíjasokra nézve. Ez országos rendezése volt a kérdésnek, sőt a közalkalmazottaknál indult el és azután kiterjeszkedett az Államvasutakra és az üzemekre is, úgyhogy azok a különbségek, amelyek itt mutatkoznak és amelyekről már annyi szó esett, nem egy kategóriára, nem egy foglalkozási ágra, hanem az összes állami alkalmazottakra vonatkoznak és ezen sem én, de még kevésbbé az államtitkár úr (Br. Podmaniczky Endre: Mindig rosszul vannak informálva!) nem tudunk változtatni. (Zaj.) Hogy hogyan került ide bele az államtitkár úr, azt igazán nem tudom megérteni. (Várnai Dániel: Ez a másik kategória, ezenkívül vannak ezek még!) Mindez megvan minden egyéb szolgálati ágban is. Malasits t. képviselő úr felhozta a nyugdíjteher áthárítását az államra. Ez egy olyan nagy probléma, amelyet igazán itt elintézni nem lehet, (Malasits Géza: E nélkül nem lesz a vasút egészséges soha!) hiszen ezer szempont játszik itt közre. En ugyan a magam részéről és a vasút szempontjából ezt helyesnek tartom, de olyan nehézségek vannak a megoldásban, hogy ezek fejtegetésének most igazán nem sok értelme volna. Említette t. képviselőtársam a központi apparátus nagyságát. Erre nézve magunknak is voltak bizonyos aggodalmaink, és éppen ez az oka annak, amiért egy elsőrangú vasúti vállalatnak vezetőjét, a svájci Bundesbahn-nak el300. ülése 1929 május 28-án, kedden. nőkét idekértük, aki áttanulmányozza az egész ügymenetet, ö még nem készítette el részletes jelentését, bizonyos módosításokat ajánlott is, azonban nem hiszem, hogy egészében és nagyjában valami lényeges változtatásokat proponálna. Mindenesetre valamennyien azon vagyunk, hogy a központi apparátust lehetőleg csökkentsük. De nemcsak mi vagyunk azon, hiszen a pénzügyminiszter kijelentette, hogy az egész illetményrendezésnek alapgondolata: csökkenteni a létszámot és jobban fizetni a megmaradottakat. Ilyen körülmények között adott át nekem Petrovácz képviselő úr, aki nem tudott felszólalni, mert valami torokbaja van, egy államvasúti memorandumot. Ilyen memorandum számtalan sok van. Csak azt mondhatom, amit a postai alkalmazottaknál mondtam, hogy én minduntalan rámutatok azokra a különleges viszonyokra, amelyek fennforognak, de el kell ismernem, hogy nem lehet egyes ágakat kiragadni, egészen külön kezelni, hanem ezt az egész kérdést egységesen kell megoldani, mert amint valahol változtatás történik, ter mészetesen valamennyi kategória igazságtalanságnak érzi azt, hogy ő kimaradt. Azt mondotta Malasits képviselő úr, hogy egyes nyugbéresek el vannak tiltva a munkavállalástól. Az Államvasutak elnöke kijelentette, hogy ilyen rendelkezés az Államvasutaknál nincs. (Br. Podmaniczky Endre: Megint rosszul van informálva!) Ha volna, feltétlenül mesr kellene szüntetni, mert abban igaza van a t. képviselő úrnak, hogy ami az egyiknek jogos és méltányos, az a másiknak is jogos, nem szabad tehát ilyen kategóriabeli különbségeknek lenni. Nekem, őszintén megvallva, az volt mindig a felfogásom, hogyha valaki nyugdíjba ment és a mellett munkaképes és másutt vállal munkát, akkor a nyugdíjilletményét tartsa meg. nyugdíját azonban ne kama meg arra az időre. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez volna elméletileg az igazság. (Br. Podmaniczky Endre: Ennek így kellene lenni!) Ez azonban annyi mindenféle nehézségekbe ütközik, hogy nem tudott átmenni, bár én ezt tartom egyedül igazságosnak. (Üpy van! Ügy van! a jobboldalon.) De az már igazán nem lehetséges, hogy az egyik kategóriánál valami meg legyen engedve, a másiknál pedig el legyen tiltva. Ha a kéüviselő úr rá tud mutatni speciális esetekre, (Malasits Géza: Majd az elnökigazgató úrnak tudomására hozom!) én azon leszek, hogy ezeket feltétlenül szüntessük meg, mert ilyen igazságtalanságokat fenntartani igazán nem lehet. Ami a sorompó kérdését illeti, ez igen nagy pénzbeli kérdés, azonfelül folytonos veszekedés tárgya. Ha az egyik frakció valamilyen megoldással jön, a másik frakció azt mondja: mi nem ezt a megoldást akarjuk. Most már körülbelül egy megoldás jegecesedett ki. de olyan súlyos milliókba kerül, hogy ezt csak a nagy beruházási progr amnion belül lehet megoldani, de szerény megítélésem szerint akkor sem első helyen, mert abban a gazdasági helyzetben, amelyben ez az ország ma van, a beruházások közül mégis csak legelsősorban a produktíveket kell elővenni. (Helyeslés a .jobboldalon.) A motorkocsik, a mozdonyok, a sínek kicserélése feltétlenül szükséges, azután jöhet a sorompó kérdése. Mindenesetre azonban a produktíveket kell ma az elsősorba helyezni. (Helyeslés jobbfelől.) Madarász igen t. képviselőtársam felszólalá sara csak annyit mondhatok, hogy a kedvezményes • menetjegyek kérdése végeredményben kormányelhatározás dolga. A^ kormány vétette mégegyszer revízió alá az egész kérdést, szűkítette a határokat és semmi szín alatt sem akarja
