Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

212 Az országqyülés hépvisetoházánah nem mentem nagyon messzire, csak a bécsi példát vettem figyelembe, ahol ez már igen erőteljesen volt kifejlődve. Amidőn először hallottam, hogy tényleg megkezdték az utcai telefonfülkék felállítását, örvendettem: na végre, a kormánynak egy olyan cselekedetével találkozunk, amely hasznos, előnyös, célirányos. Amidőn azonban ennek a kérdésnek is mélyére hatoltam, meggyőződtem arról, hogy e kérdés mögött is olyan dolgok húzódnak meg, amelyekhez sok szó fér. Az utcai telefonfülkék bérletét ugyanis a kormány egy magántársaságnak adta ki. Hogyan, miképpen, — ez igen rejtélyes és tökéletesen feltárni nem lehet. (Br. Podmaniczky Endre: Nem rejtélyes!) Szóval egy állami koncessziót kiadott magáncégnek olyan alacsony összegek mellett, amelyek ennek a cégnek feltétlenül nagy anyagi hasznosodását idézik elő. Ezt a kormánynak nem lett volna szabad megtenni. Valósággal monopóliumszerűén kapta meg az utcai telefonfülkék felállítási jogát és habár most ennek a cégnek .befektetése van, végeredményben mégis egyedül kapta meg az utcai telefonfülkék felállítási jogát, más ebben bele nem avatkozhatik. Szerintem ennek az állami monopóliumnak kellett volna maradnia, mint ahogy általában a távbeszélőhálózat az. Nem lett volna szabad azt magántársaságnak kiadni, hanem meg kellett volna a távbeszélőhálózat kezelésében tartani, hogyha már ebből haszon van, az a haszon ne egyéneknek, ne magántársaságoknak jusson, ne azok vágják zsebre a hasznot, hanem a haszon az államnak, a közületnek jusson. Ebből csak újabb haszon származhatik, mert ha a távbeszélőhálózat több bevételhez jut, akkor fel lehet tételezni, hogy további befektetéseket, beruházásokat tud eszközölni, amelyekkel a távbeszélőhálózat intézményét tökéletesítheti, modernizálhatja, nyugati nívóra emelheti, szóval az ez irányban mutatkozó szükségleteket a legmesszebbmenő módon kielégítheti. T. Képviselőház! A XX. fejezetben mindazoknak a céloknak megvalósítása, amelyeket a távbeszélőhálózatra vonatkozólag elmondottam, megközelíthetőleg sem található fel, éppen ezért ezt a fejezetet nem tudom elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök: Kíván valaki szólani.^ (Nem!) Ha senki szólni nem kíván a vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni! Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Igen t. Ház! Elhiszem, hogy sok támadófelülete van a kormány működésének, hiszen már több miniszter is elismerte, hogy sok baj van, amin nem tudtunk segíteni. (Ügy van! a jobboldalon.) De hogy éppen a posta beruházási programmjába kap bele valaki, az igazán bizonyos csodálattal tölt el, mert ha valahol van eredmény, akkor éppen a posta beruházá sánál van, (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) mégpedig egyszerűen azért, mert az úgynevezett forgalmi pénzeket végre felhasználhatjuk beruházásokra. (Helyes a jobboldalon.) Itt egy hosszú elvi vitatkozás volt, vájjon azokat a tetemes összegeket, amelyek azáltal gyűlnek össze, hogy a postautalvány-forgalomban a befizetés és a kifizetés között bizonyos időbeli spácium van belföldi és^ külföldi relációban, szabad-e bármilyen más célra felhasználni, mint arra, hogy azok az utalványok ebből kifizettessenek. Megjegyzem, hogy az utalvány kifizetés, a lebonyolítás természetesen minden •körülmények között garantálva van, de itt egy rezervoir keletkezett, amely megtelt. Amikor igazán minden garast keresni kell fÖÖ. ülése 1929 május 28-án, hedden. beruházási célokra, akkor ez az összeg önként kínálkozott és végül is arra az elvi elhatáro zásra vezetett, hogy igenis, — természetesen az állam teljes fedezete mellett, hiszen állami pénzekről van saó — ezeket a forgalmi pénzeket beruházási célokra fogjuk felhasználni a postánál. Speciálisan a postánál, különösen a mai viszonyokhoz képest, igazán tetemes összegek állanak rendelkezésre. Mert elvégre 70 millióról úgy beszélni, hogy ez nem elégséges és ez kis összeg: ebben a kis országban kicsit túlzott követelmény. 70 millió van itt öt évre felosztva, amiben természetesen nincs megmondva, hogy továbbra is ne lehessen ezeket esetleg felhasználni, ha erre szükség van. Az e megtakarításokból elért összegekből és az úgynevezett forgalmi pénzekből állíttatott tehát össze ez az ötéves Programm és ez nem olyan számbeli eredményeket mutat fel, amilyeneket Kabók t. képviselőtársam — nem tudom milyen alapon — kiszámít. Mert ha az egyes tételétet összefoglaljuk, akkor ez úgy alakul, hogy 1929/30-ban, tehát a most tárgyalás alatt lévő költségvetésnek megfelelő évben nem kevesebb, mint 23,814.000 pengő fog felhasználtatni. A következő évben ez csökken és ez a csökkenés tovább folytatódik, mert hiszen az itt felállított Programm megvalósításához éppen az első évben kell a legnagyobb összeg. Itt nem két-három és nem tudom hány millió, (Kabók Lajos: Az automatikus központokra hárommillió van be állítva) ^hanem de facto 23 millió áll rendelkezésre. (Kabók Lajos: Összesen!) A budapesti automatikus távbeszélő központokra jön 10,910.000 pengő és ebből be fogjuk fejezni a munkának a zömét, a budapesti és országos távíró-távbeszélő hálózatra 6,214.000 pengő, a Budapest—szegedi távkábelre 3,300.000 pengő, postaházakra 3,390.000 pengő, tehát összesen 23,814.000 pengő. Amint az indokolásiból olvasható... (Kabók Lajos: Ezek a rendes üzemi kiadások, miniszter úr, nem beruházások!) Rendes üzemi kiadások? Ezek beruházások! Mint új idea megvalósítása először is a vidéki automatikus központoknak felállítása történik meg három nagy vidéki városban, amivel elérjük azt, hogy azoknak a vidéke is automatával lesz ellátva, (Élénk helyeslés.) és azután következik, mint határozott technikai vívmány, az úgynevezett ruralautoinata. Eddig tudniillik a kisközségek telefonközpontja magában a községben volt és

; ott korlátozott szolgálati idő lévén, a távbeszélőt a nap tetemes részién át nem lehetett igénybe venni; ezzel szemben a ruralautomatának az a célja, hogy a nagyobb városokban, ahol vagy éjjelnappali, vagy pedig 16 órás szolgálat van, egyes központok létesíttessenek s a községeket közvetlenül ezekbe kapcsolják be. (Helyeslés.) így megszűnnek ezek a szanaszét levő kis központok s helyettűk a nagyobb városokban lesz egy központ, úgyhogy most ennek az lesz a következménye, hogy valamelyik falu nem a saját postahivatalát fogja felhívni, hanem azt az állomást, ahol éjjel-nappali szolgálat van. Vagyis mit jelent ez a ruralautomata? Azt jelenti, hogy a kisközségeknek egy igen tetemes része^ éjjel-nappali szolgálat birtokába jut. (Helyeslés.) Ez is benne van ebben a programmban, úgyhogy én azt mondhatom, hogy az utóbbi idők beruházási programmjában ez egyike a legszebbeknek, a legtöibb új és praktikus gondolat nyilatkozik meg benne. Azáltal, hogy ezekre a forgalmi pénzeket használjuk fel, lehetővé vált, hogy azok az ideák, amelyek megvannak a posta vezetőségében és technikai szolgálatában, megvalósíttassanak. Kabók