Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

Àz országgyűlés képviselőházának 3( képviselő úrnak felszólalása ezzel szemben olyan, hogy őszintén megvallva, azt én abszolúte nem tudom megérteni. (Br. Podmaniczky Endre: Rosszul állították őt be! — Kabók Lajos: A beruházásokról nem beszél a miniszter úr! Én a beruházási hitelekről beszéltem és azokról bölcsen hallgatni métóztatik.) Ha ön légből felvesz beruházási tételeket, (Kabók Lajos: Itt a miniszter úr kötségvetése!) én pedig hivatalos összeállítást olvasok fel, akkor, ha differenciák vannak, nem segíthetek, a differenciák nem az én hibámból keletkeztek. Még azt akarom megjegyezni, hogy

r késlekedés a megrendelésekben de facto szintén nincs, mert erre a három vidéki automataközpontra körülbelül 1,300.000 pengő erejéig most adtuk ki a megrendelést. Kiadtunk 2-7 millió pengőnyi megrendelést mozgópostakocsikra is, és amint a költségvetés törvényerőre emelkedik, illetőleg, amint a technikai előmunkálatok annyira jutottak, hogy ezeket a megrendeléseket meg lehet tenni, akkor azokat haladéktalanul meg is fogjuk tenni. Ha minden téren olyan beruházási tevékenységet lehetne kifejteni, mint a postánál, én volnék a legboldogabb ember. Nem ilyen kedvező a helyzet azokkal a panaszokkal és fejtegetések szemben, amelyeket Fejér Ottó és utóbb Buday Dezső képviselő uraktól hallottunk és amelyek erre a bizonyos postáspótlékra vonatkoztak. Sajnálattal kell mindig azt ismételnem, hogy nagyon bajos a postát és a vasutat teljesen különválasztani a közigazgatás többi ágazatától. Vannak különbségek a működésben, de az is_ bizonyos, hogy amint az egyik téren bizonyos javításokat meg lehet csinálni, elementáris erővel jelentkeznek a követelmények a többi közigazgatási ágban, mert sajnálatos tény, hogy a fizetési viszonyok általában véve nem kedvezőek az állami alkalmazottaknál. En elismerem azt, hogy a posta igen fontos szolgálatot teljesít, hogy a vasútnál ugyanilyen viszonyok állanak fenn, azonban a vasútnál a fizetési osztályok mégis valamivel magasabbak: ott van a biztosított jutalék, a postásoknál is megvan az a bizonyos munkadíj jutalék, és így valami kis differencia, valami kiemelés mégis mutatkozik. A B-listák más közigazgatási ágazatoknál is megvannak és ha elfogadom, hogy a postánál és vasútnál annak megszüntetése tényleg nem jelent nagy Összegeket, feltétlenül igazságtalanságot jelent azonban a többi közigazgatási ágazattal szemben, ahol a B-lista megszüntetése már sokkal nagyobb áldozatokat kíván meg, s éppen azért a pénzügyminiszternek egyik legsúlyosabb problémája, amely elől nem fog tudni kitérni, a fizetéseknek valamiféle javítása, legújabb állásfoglalása szerint úgy, hogy kevesebb tisztviselőt jól fizetni, de annak lebonyolításához hoszszabb idő kell. (Jánossy Gábor: Még attól mészsze vagyunk!) Mindamellett én megint igyekezni fogok arra, hogy a következő költségvetés összeállításánál győzelemre vigyem azokat az argumentációkat, amelyek felhozhatók a posta és a vasút érdekében. En nem beszélhetem ki magamat a pénzügyminiszter úrra; ameddig ugyanabban a kabinetben vagyunk, szolidarisnak kell lennünk a megtett intézkedéseknél. Csak annyit mondhatok, hogy ezt az argumentációt mindig újra és újra felhozom, s azt hiszem, hogy a posta forgalmi és jövedelmi viszonyainak javulásával nem beláthatatlan az az \ idő, amikor itt valami részleges javítást eszközölhetünk, mert nekem is az a felfogásom, hogy azokat a nagy munkateljesítményeket, amelyeket közvetlenül mindenki ellenőrizhet, megfele0. ülése 1929 május 28-án;kedden.- 213 lően honoráljuk. (Kabók Lajos: Az utcai telefonfülkékről nem tetszett semmit sem mondani! Az Ibusz-hoz nem szabad hozzányúlni!) Itt abszolúte semmiféle hozzányúlásrói nincs szó. Egy vállalatnak az az ideája támadt, hogy automatákat fog felállítani. (Kabók Lajos: Ez a vállalat ideája?) Valaki mindig kieszel valamit. A rurális telefont sem. találta ki valamelyik párt, vagy szervezet, azt is egy agy eszelte ki. En igazán nem is tulajdonítok ennek olyan nagy fontosságot, de valakitől ajánlatot kapott a posta arra, hogy fel fog állítani automatákat. Szerződést kötött vele, a posta részesedése biztosítva van és így az történt, hogy megcsinálták ezeket az utcai automatákat, amilyenek minden nagy városban megvannak. Ebben az egész dologban semmi titkosság sincs, és én nem is tudom, hogy miből állana az. (Kabók Lajos: Magánkézbe adták ki, ez a sérelem! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök Csendet kérek! Szólásjoga többé senkinek sincs. (Kabók Lajos: Ez csak itt lehet Magyarországon!) Kabók képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. A XX. fejezet, a posta-távirdia és távbeszélő üzem költségvetése, meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a XXL fejezet. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Petrovits György jegyző (olvassa a XXL fejezetet). — Várnai Dániel. Várnai Dániel: T. Képviselőház! Bár minden képviselőtársunk; tisztában van azzal, hogy sajnos, a költségvetés kiadásainak 52%-a — talán még ezen felül is — személyi kiadásokra megy, mégis nem hiszem, hogy valaki meglepődött volna azon, hogy ennek ellenére úgy a kereskedelemügyi tárca általános és részletes vitájában, mint az egész költségvetés általános vitájában a közigazgatási ágazatnak erről meg arról, de igen sokféle teréről ilyen személyi fizetési panaszokat hangoztattak. Ha szabad egy mondattal ennek okára rámutatnom, bizonyára az a helyzet, hogy úgy a miniszterális, mint az egyéb igazgatásban csak egy bizonyos, igen vékony felső réteg van kielégítően dotálva, ellenben az alacsonyabb fizetési osztályokban olyan lehetetlenül kevés dotációban részesülnek az alkalmazottak, a tisztviselők, amelyből megélni nem lehet. Ezért én a magam részéről az 52%-os kiadás ellenére sem tudok csodálkozni azon, hogy a panaszok különösen <az alsóbb kategóriák részéről állandóak. Csak azon csodálkozom, hogy ezek a panaszok évről-évre felhangzanak és ezzel szemben a kormány semmiféle javításra, semmiféle orvoslásra nem hajlandó. (Jánossy Gábor: Miből? Szívesen tenné!) Magam is egy ilyen panasszal, mondhatnám ilyen kérelemmel állok elő az Államvasutak költségvetésének tárgyalásánál. Tapasztalatokból okulva, már nemis kérem ezúttal egyelőre az államvasuti munkásság munkabérének feljavítását, nem kérem most pillanatnyilag a nyugbéresek nyugbéreinek felemelését sem, hanem olyan kérelmet terjesztek elő, amelyet igen kevés jóakarattal teljesíteni lehet, s amielynek nemteljesítéséhez pedig igen hatalmas kvantum rosszakaratra volna szükség, amely egyáltalán inem hiszem, ihogy a miniszter úrban megvolna. (Br. Podmaniczky Endre: Nem is lehet rosszakaratot feltételezni!) Mondottam, hogy a miniszter úrban nincs, ezt azonban nem mondhatom a minisz-