Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

Äz országgyűlés képviselőházának 3 rak, amelyek a tőkének jövedelmét ' abszolúté biztosítják, de azzal a kikötéssel már nem találkozunk sehol, hogy tartozik a gyár tulajdonosa a munkás jóléti intézményeket is az üzem keretében ellátni. Ez pedig elsőrangú követelmény, hogy a gyárak mielőtt ilyen telepek létesítéséhez hozzáfognak, köteleztessenek arra, hogy a munkáslakások... Elnök: Méltóztassék befejezni beszédjét. Buday Dezső: ...és a higiénikus intézkedések tekintetében is hozzák meg ezt az áldozatot. Mert úgy sem a magukéból hozzák, mert úgyis áthárítják a fogyasztókra. Tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy ebben a tekintetben hogy a magánipari érdekeltség által létesített telepekkel kapcsolatban a munkás jóléti intézmények megfelelően szintén létesítsenek, legyen kegyes megtenni az intézkedéseket. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! A XX. fejezetben a posta, távírda- és távbeszélő hálózat költségvetése található. En itt kifejezetten csak a távbeszélőre vonatkozó részt ragadom ki, mert a rövid idő nem engedi meg, hogy egyébre is kitérj eszkedhessem. Már a kereskedelmi tárca általános vitája során röviden megemlékeztem arról, hogy a távbeszélő többletbevételét is alig használja fel a kereskedelemügyi miniszter úr a távbeszélőhálózat beruházási szükségleteinek kielégítésére, árról pedig egyáltalán nincs is szó, hogy valami többlet volna beállítva a múlt évben előirányzott összeggel szemben. A XX. fejezetnél 103,206.000 pengő van előirányozva, ami szembeállítva a múlt évvel, tagadhatatlanul magasabb összeg, 4,942.000 pengővel, mert a múlt esztendőben csak 98,260.000 pengő volt előirányozva. Ha azonban a bevételi tételeket is vizsgálat tárgyává tettük, akkor meg kell állapítanunk, hogy a bevételeknél is többlet mutatkozik, több, mint 4 millió pengő — úgyhogy a XX. fejezetben foglalt célokra alig 1 millió pengő — 900,000 pengő — az, ami a múlt évi előirányzattal szemben mint többlet mutatkozik. Pedig a távbeszélőhálózat rendkívül nagy igényeket támasztana és ezeknek az igényeknek sokkal messzebbmenően való kielégítésére van szükség, mint ahogy az a költségvetésben található. Állítom, hogy a telefonközpontok automatizálása korántsem halad abban a tempóban, amely tempót megállapítottak annakidején, amikor a legelső tervek elkészültek. Hiszen túlvagyunk már azokon az időpontokon, amely időpontokra, tervbevették az egész telefonhálózat automatizálását és most ebben a költségvetésben látunk egy újabb programmot, az 1929/30. költségvetési évtől az 1933/34. költségvetési évig, vagyis olyan programmot, amely újabb ötesztendőre szól. Erre az újabb ötesztendőre olyan Programm van beállítva, amely a telefonközpontnak olyan módon való kibővítését célozza, amely kibővítéssel az előfizetők száma 70.000-re lenne növelhető. Ezen a címen erre az ötéves programúira 70 millió pengő van beállítva és ebből a 70 millió pengőből a budapesti távbeszélőhálózat automatikus berendezésének befejezésére 22,210.000 pengő szerepel. Ha most figyelembe veszem, hogy az 1929/30. esztendőre ilyen célra milyen összeg van beállítva és szembeállítom az ötesztendő Programm jávai, akkor játszi könnyedséggel lehet megállapítani, hogy az a hárommillió pengő, amely a budapesti automatikus központoknak munkálataira van előirányozva 1929/30-ra, meg00. ülése 1929 május 28-án, kedden. 211 közelítőleg sem egy ötöde annak a 22,210.000 pengőnek, amely az Ötesztendős programm megvalósítására be van állítva. Éppen ezért joggal kifogásolhatóim, rendkívül mostoháin van ez a cél dotálva, mert az a hárommillió pengő korántsem elegendő az ötéves programmból az 1929— 30-as esztendőre eső résznek megvalósítására. Pedig a telefon automatizálására és a telefonhálózat bővítésére milyen nagy szükség van, azt hiszem, arról különösebben beszélni nem kell. Még mimdig fennáll az az állapot, hogyha valakinek szüksége van telefonkészülékre, ahhoz csak nagyon drágán tud hozzájutni, előjegyzést kell eszközölni, befolyásos ismerősöket kell igénybe venni, hogy a telefonkészüléket, és vele a telefonszámot megkaphassa. Ez tehát arra vall, hogy a telefonközpont még mindig nincs úgy kibővítve, amennyire a szükséglet azt követelné és éppen ezért erre a célra nagyobb összeget kell előirányozni, annál is inkább, mert azt látom, hogy kerek hárommillió pengővel több a távbeszélőhálózat bevételi előirányzata, tehát egyáltalában nem áldoz semmit a kormány erre a fontos célra, amely valójában a leghasznosabb beruházások egyike, mert itt ez kifizetődik, a telefónelőfizetők azonnal lefizetik a belépési díjat, és az előfizetési díjat, tehát ez nem egy hosszú időre befektetendő összeg, amely későn kerül vissza a kormányhoz, avagy pedig bizonytalan, hogy visszakerül-e. Ez gyorsan visszakerül a kormány kezéhez és egészen bizonyosan visszakerül. Éppen ezért erre a célra sokkal nagyobb összeget kellene beállítani, ha figyelembe veszem az ötéves programmot is, mert a 22,210.000 pengőnek egyötöd része sehogy sem áll arányban azzal a hárommillió pengővel, amely itt előirányozva van. De más szempontból is kifogásolom ezt az összeget, mégpedig a foglalkoztatás szempontjából. Azokban az üzemekben, ahol a telefonkészülékeket gyártják, hónapok óta munkáslétszámcsökkentés van, és a munkaidőt is redukálják. Miért? Mert nincs foglalkoztatás, nincs rendelés. Nem kapnak az államtól rendeléseket, a munkásokat tehát kénytelenek elbocsátani, vagy rövidebb munkaidőn keresztül foglalkoztatni. Más irányban pedig a telefonkészülékek szükséglete mutatkozik. En nem tudom megérteni azt a bölcs kormányzást, amely ilyen szűk látókörű, hogy két irányban idéz elő hibákat, bajokat; egyrészről nem tudja kielégíteni a telefónkészülékigénylőket, másrészről pedig nem ad ki rendeléseket, a munkások nagyszámban munkanélkül maradnak, ami szintén az állam hátrányára van. Nem is tudom megérteni, hogy ebbe a költségvetésbe miért volt ez az ötéves programm beállítva. Hiszen mindjárt egyetlenegy tétel kiragadásával azt lehet bizonyítani, hogy csaknem szemfényvesztés az, hogy a 70 millió be van állítva, hogy be van állítva a telefonhálózat automatikus berendezésének befejezésére 22,000.000 pengő, de mihelyt az első esztendőt veszem szigorú bírálat alá, azt látom, hogy az előirányzott összeg messze elmarad ettől az ötéves programmtól s akkor egész joggal feltételezhetem, hogy a többi előirányzás is hasonlóan messze elmarad attól a programmtól, amely a telefonközpontoknak 70.000 előfizetőre váló kibővítését célozza. Itt kívánom megemlíteni ugyancsak a távbeszélővel kapcsolatosan észlelhető jelenségeket. Több esztendőbe a költségvetési vita alkalmával magam is egyike voltam azoknak, akik sürgették az utcai telefonfülkék mielőbbi felállítását, mert ennek szükséglete esztendők óta mutatkozik. Összehasonlítottam a külföldi példákat;