Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

Az országgyűlés képviselőházának 3 baj! Nem oda való.) ami kevés tanoncotthon van, az hozzánk tartozik. Volt idő, amikor a népjóléti miniszter úr kapott bizonyos összeget tanoncinternátusok felállítására. (Usetty Béla: Szóval háromfelé tartozik.) Most nincs háromfelé, mert az utóbbi tétel, sajnos, megszűnt, azt azonban magam is elismerem, hogy annyira szétágazódott ez a dolog, hogy gondozója a kérdésnek nincs. (Usetty Béla: Nincs gazdája!) A nehézség csak ott van és úgy került a kultuszminisztériumhoz, hogy nem lehet külön tanonciskolákat felállítani,. hanem ennek az oktatásnak kérdését az elemi oktatással kapcsolatosan kell megoldani. A tanítók is ezt a célt szolgálják. így került ez a kérdés a kultuszminisztériumhoz. Azt megint koncedálnunk kell, hogy amennyiben szakszerű megjegyzések vannak, azokat a kultuszminisztérium teljes mértékben honorálja. Nem hiszem, hogy itt gyökeres változást gyorsan lehetne elérni, azt azonban magam is érzem, hogy itt valami szorosabb kooperációra van szükség a kultuszminisztérium között és közöttünk; a dolgot egészen átengedni a kultuszminisztériumnak azért nem lehet, mert hiszen a tananyagnak és az egész tanmenetnek speciális követelményei vannak. Ami a férfiasságot, a hazafias szellemet illeti, annak kifejlesztése a kultusznál jó kezekben van. (Malasits Géza: Képmutatásra tanítják, jezsuitizmusra képezik.) Elnök: Malasits képviselő urat sértő közbeszólásáért rendreutasítom. Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ha valahol mutatkozik valami kívánalom, az csak abban a formában nyilatkozhatik meg, hogy megfelelő kooperáció legyen a két minisztérium között a végből, hogy a maximális eredményt érjük el ezekben az intézetekben. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 8. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 9. cím. Kérem annak felolvasását. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 9. címet). Elnök: Szólásra jelentkezett? Gubicza Ferenc jegyző: Madai Gyula! Madai Gyula: T. Képviselőház! A kisiparosság problémájával előttem már több képviselőtársam foglalkozott és ha én mégis felszólalok ebiben a kérdésben, teszem ezt azért, hogy képviselőtársaimnak, mégpedig mind túloldali, mind innenső oldali képviselőtársaimnak ténymegállapításait megerősítsem. Törekvésem az, hogy a magam szerény szavával hozzájáruljak egy erős kisiparosbarát közvélemény kialakításához., amelynek célja az lenne, hogy a kormányzattól cselekedetekben megnyilatkozó eredményeket küzdjön ki. A kisiparosság belső élete ma meglehetősen forrongó állapotot mutat. Legjobban kitűnik ez a kézműves-kamara körül kialakult országos mozgalomban, annak stílusában, tempójában. Azok is, akik az iparosság helyzetének javítására új szervet akarnak beállítani, de azok is, akik a jelenlegi iparkamarák keretében megfelelő védelmet vélnek találni a kisiparosság részére, valamennyien megegyeznek abban, hogy a hazai kisiparosság jelenleg vál ságps időket él. Szorongatja egyfelől a gyáripar gyilkos versenye, szorongatja másfelől az egyetemes mezőgazdasági válság, amely megfosztja tömérdek olyan munkaalkalomtól, amelyet addig a ma szintén válsággal küzdő kisgazdatársadalom bőségesen juttatott számára; 00. ülése 1929 május 28-án, kedden. 203 szorongatja azután a kontár kérdés, szorongatja a forgalmiadónak és a Társadalombiztosító Intézetnek mindenféle adminisztratív nyűge, szorongatják a közszállítási szabályzat kisiparosellenes rendelkezései és szorongatja a kisipari hitelnek kiépítetlenséige, azt is mondhatnám : rendezetlensége. Ez a társadalmi osztály a nemzeti társadalomnak igen értékes rétege, — abban valamennyien megegyezünk — amely azonban évtizedek óta meglehetősen mostoha gyermeke volt az államJhatalomnak és törvényhozásnak egyaránt. A kisipar őstársadalom szétszórtságánál fogva sohasiem volt valami erősebb politikai ütő tényező, ütő erő, éppen ezért sohasem is jutott egészen közel a hatalom tűzhelyéhez. (Malasits Géza: Tessék csak mondani: a húsosfazékhoz!) Viszont attól, hogy a szociáldemokráciához csatlakozva, magát elproletarizálja, visszatartotta következetesen polgári gondolkozása és erős nemzeti érzése. (Ügy van! jobbfelől.) Körülbelül háromszázezer iparoscsaládról van szó, amely most válsággal küzd és amelyet a felmorzsolódástól meg kell mentenünk. Ezeknek élet-halál harcát igazán nemcsak hogy közönnyel nem nézhetjük, hanem mindent el is kell követnünk ennek az értékes ' társadalmi rétegnek javára, hogy a nemzeti társadalom életében régi tradicionális helyzetét és életszínvonalát tökéletesen megtarthassa, sőt m égsz il ár dí tbassa. Nem akarok most a kisiparostársadalom panaszainak részleteivel foglalkozni, azt tapasztaltam azonban, hogy ezek mégis két főprobléma körül sorakoznak, nevezetesen egyik a Társadalombiztosító Intézet, a másik pedig a közszállítások ügye. A Társadalombiztosító Intézettel kapcsolatos sérelmeiket ők memorandum (alakjában a kereskedelmi- ás iparkamaráik útján a népjóléti miniszter úrhoz terjesztették. Ezt én mindenesetre nyomatékosan ajánlom a kereskedelemügyi miniszter úrnak is szíves figyelmébe, hogy mint az ipar minisztere ezeket a panaszokat beható vizsgálat tárgyává tegye és illetékes helyen erélyes támogatásban részesítse. (Helyeslés.) Ami pedig a kisipjarostársadalom helyzetének effektív, gazdasági megjavítását illeti, errenézve talán egyedüli expediensül azt tudnám ajánlani és kérni, hogy a kö'zszállításokban kissé kiadósabb mértékben részesíttessenek és hogy az az intellektuális tőke, amelyet a kisiparostársadalom szakértelme képvisel, gyümölcsözőbben kapcsoltassák be a nemzet termelő munkájába. Igaz, hogy ehhez tőke kell. Tudom, hogy itt a .gyáriparnak, a nagytőkének, a nagy indusztriáinak versenyével szemben a kisipar úgyszólván tehetetlen; talán meg lehetne azonban találni azt a forrást, amelyből a kisipar hiteligényeit alimentálni lehetne. (Bnday Dezső: A nagybankok kapják a pénzt!) Én más forrást is tudnék találni. (Budaty Dezső: Közvetlenül kell adni!) egy sokkal természetesebb forrást: azt a tőkét, amelyet a kisipar őstársadalom hord össze a Társadalomibiztosító Intézet pénztárába. Különösen a vidéki iparostársadalom körében állandói panasz tárgya az, hogy hatalmas tőkék vonatnak ki a vidék gazdasági életéneik vérkeringéséből, amely tőkék idekerülnek a budapesti nagybankok trezorjaiba és nem adatnak vissza a vidéki gazdasági élet megtermékenyítésére. Tudomásom szerint az öregség és rokkantság esetére szóló biztosításról szóló törvény