Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

204 Az országgyűlés képviselőházának 300. ülése 1929 május 28-án, kedden. rendelkezései révén ebben az esztendőiben valami 34 millió pengő folyik be <a Társadalombiztosító Intézet pénztárába. Igaz, hogy ennek a hatalmas összegnek tekintélyes részét, tőkésítik és közhasznú beruházásokra fordítják —nevezetesen lakóházépítkezésekre és mas effelékre. A vidéki kisiparosság ezt a segítséget kisipari hitel formájában úgy sóvárogja, mint a föld szárazság idején a jó májusi esőt Sajnos, arra, hogy a minisztérium és a kormány bármilyen jóakarat mellett is visszajuttassa ezt az összeget kisipari hitel formájában a megfelelő helyre, a törvény maga nem adja meg a^ lehetőséget, a törvény maga köti meg a kormány kezét ebben a tekintetben. Nem tudom tehát, nem lehetne-e megfontolás tárgyává tenni a törvénynek ebben^ a vonatkozásban bizonyos novelláris módosítását. A közszállításpk ügye rendkívül fontos kérdés a kisipar szempontjából. Egy kapitalista társadalomban a tőkének megvannak a maga szociális kötelezettségei. A mezőgazdasági élet terén a mezőgazdasági tőke meg is hozza ezt az áldozatqt; meghozza pedig azzal, hogy lemond például az aratógépek használatáról csak azért, hogy a mezőgazdasági munkások tízezeréit kenyérkereseti lehetőséghez juttassa. f (Malasits Géza: Azért, mert alacsony a napszám! — Zaj jobbfelel. — Kuna P. András: Ott vannak a gépek és hevernek!) Éppen ezért elvárhatjuk a tőkének más formájától is, hogy a nagy indusztria, a nagy dinamók is hozzák meg a nemzeti munkamegosztás tekintetében az áldozatot úgy, hogy ennek a munkának, a^ közszállításoknak és megrendeléseknek egy részéről mondjanak le ennek a nélkülöző, nagy magyar társadalmi osztálynak javára. Ebben az irányban kérném a kereskedelemügvi miniszter úr éberségét é-s azirányú tapogatózását, hogy mit lehetne ebben az irányban tenni kardinálisán és radikálisain, ami komoly kiadós segítséget jelentene. Azt is kérem, hogy azokat a panaszokat, amelyeket más minisztériumokhoz, a népjóléti minisztériumhoz memorandum formájában eljutottak, szintén méltóztassanak tanulmányozás tárgyává tenni, hogy a kisiparostársadalom közel kerüljön a kereskedelmi minisztériumhoz, mert ez az ő természetes — hogy úgy mondjam — panaszirodája, ez az ő természetes jogvédő irodája. Erezze ez az iparostársadalom azt, hogy az ő igazi főpátronusa a kereskedelemügyi miniszter úr, mint az iparnak minisztere, akihez ő bizalommal fordulhat és forduljon is, mert meg vagyok győződve, hogy mindig megértő támogatásban fog részesülni. (Éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Megint csak egészen rövidiein és megint csak távirati stílusban még egyszer felhívom az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét a vita folyamán egy rendkívül fontos kérdésre, a magánalkalmazottak jogviszonyait ezabályozó törvényjavaslat kérdésére. Kérve kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy nemzeti szempontból, a polgári társadalmi rend érdeke szempontjából, antibolsevista szempontból, szóval mindlen fontos szempontból, méltóztassék záros határidőn belül a magánalkalmazottak jogviszonyait szabályozó törvényjavaslatot B, parlament elé hozni, még pedig olyan törvényjavaslatot, amely a mai kor igényeinek minden tekintetben megfelel, annak , megfelelően szociális és humánus, olyan törvényjavaslatot, amely a munkaidőt szabályozza és a paritásos fizetésegyeztető hivatalt is, amelyet a miniszterelnök úr Debrecenben beígért létesíteni fogja. Én egy terminust látok fenyegetően közeledni. Az igen t, kereskedelemügyi miniszter lír figyelmét felhívon arra hogv Budapest székesfőváros területén a közeljövőben községi választások lesznek. Minden országos politikai párt — azt kell, hogy mondjam: kissé képmutatóan -r- azt ígérte, hogy ebbe a községi választásba nem viszi bele az országos politikai vonatkozásokat. Ezt mondhatták ia pártvezérek, helyes is. hogy moridíották. de betartani nem fogják tudni, mert a szociáldemikratapárt egyszerűéin b'e fogja vinni a községi választásba az országos politikai vonatkozásokat és akkor a többi pártok is kényszerhelyzetbe kerülnek. Ha pedig ez így lesz. akkor ia székesfőváros területén a községi választások iidején ez a kérdés, mint a kenvérkérdéssel legszorosabban összefüggő kérdés főszerepet fog játszani. Kérve kérem a terminus közeledése miatt a kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék a magánalkalmazottak jogviszonyait szabályozó törvényjavaslatot minél előbb beterjeszteni. (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Vértes Vilmos István! Vértes Vilmos István: T. Ház! A tárca általános vitájánál voltam bátor határozati javaslatot benyújtani, amelyben arra kértem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a szatmármegyei villamosítás megvizsgálására kormánybiztost küldjön ki. Hálásan köszönöm a kereskedelemügyi miniszter úrnak tegnapi válaszát, amennyiben készségét fejezte ki. hogy nem kormánybiztost, hanem miniszteri biztost fog kiküldeni, az Ecsediláp Lecsapoló Társulat villamosítási ügyének megvizsgáló sn t-a. Ezt a javaslatomat bátorkodom röviden megindokolni. Olyan villamosítással állunk szemben itt, amely valósággal iskolapéldája árnak, hogy az állami beavatkozás milyen irányú legyen bizonyos vonatkozásokban a villamosításnál és hogy mikor, milyen időben kell az állami hatóságoknak közbelépniök. Még a háború előtt szükségesnek mutatkozott, hogy egy nagy szivattyú, átemelőtelepet létesítsenek Nagyecseden. Ennek a szivattyútelepnek rendeltetése az volt, hogy különösen tavasz idején a lápot elöntéssel fenyegető belvizeket átemelje a Kraszna folyóba. A lecsapoló társulat nagyon jól tudta a.zt, hogy az a nagy telep kihasználatlanul fog állni az évnek túlnyomó nagy részében és lesznek esztendők, amikor ez a szivattyútelep egyáltalán üzembe sem kerül és ha — évenként — néhány hétig üzemben is van, ez a telep kihasználva nem lesz. Ezért követendő bölcs előrelátással úgy építette meg 1913-ban ezt a nagy szivattyútelepét, amelyben két darab 300 lóerős gőzgép van, — amelyek közül ez egyik különben is csak tartalék — hogy villamos dinamók rászerelésével bármikor villamos erőteleppé lehessen átalakítani. A háború után a lápkörnyékbeli falvakban nagy

r érdeklődés nyilvánult meg a villamos világítás iránt. Háborúból hazajöttek a katonák és az akkori jó kisgazda-konjunktúrában a há borúban megszokott és megismert világítási módot szerették volna bevezetni a lápot környező falvaikba. Ez indította az Ecsedi Láplecsapoló Társulatot arra, hogy ebben az időben régi terveit, ezt a villamos erőtelepet meg-