Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

202 Az országgyűlés képviselőházának a kereskedők üzleteiben felnő, férfiúvá válik, úgyhogy a szó szoros értelmében nélkülözi a rendszeres nevelést, nélkülözi a szociális védel­met és nélkülözi a szociális pártolást. Letagad­hatatlan tény, hogy a tanoncifjúságnak egész­ségügyi, élelmezési viszonyai, lakása és ruház­kodása igen sok esetben a legelemibb emberi követelményeknek sem felel meg. Letagadhatat­lan tény, hogy a tanoncifjúság jelenleg az or­szágban ki van téve egyrészt testi betegségek­nek, másrészt ki van téve a társadalomromboló lelki fertőzések veszélyének is. Az Alföldi Ma­gyar Közművelődési Egylet, — amely tudval­levőleg Zichy János képviselőtársunk elnöklete alatt működik és Zichy János képviselőtársunk­nak ebből a munkájából oroszlánrészt vesz ki Kálmán Gusztáv volt kereskedelemügyi állam­titkár, volt képviselőtársunk — ezt a kérdést legutóbb napirendjére tűzte és külön tanoncvé­delmi és külön tanoncgondozói szervezetet léte­sített. Tudomásom van róla, hogy az igen t. ke­reskedelemügyi miniszter úr az Alföldi Magyar Közművelődési Egyletnek ezt a mozgalmát, ezt a próbálkozását melegen pártolja. Tudomásom van róla, hogy a legteljesebb megértéssel fo­gadta ezt a mozgalmat, sőt támogatja is. Arról is tudomásom van, hogy a kereskedelemügyi mi­niszter úr maga sürgette olyan intézmények felállítását, amelyek biztosítják a tanoncifjú­ságnál a férfias jellem erényeinek elsajátítását, amelyek biztosítják, hogy elsajátítsa a ma el­hanyagolt tanoncifjúság a becsületességnek, a szorgalomnak, a takarékosságnak, a fegyelem­nek, a rendszeretetnek erényeit és lehetővé te­szik azt is, hogy a tanoncifjúság a maga egész­ségének gondozását is feladatkörébe vegye. Ez az egyik kérdés tehát, amelyre a minisz­ter úr figyelmét fel akartam hívni. Nagy súlyt kell, hogy fektessen a miniszter űr arra, hogy egy polgári képviselő teszi szóvá a polgári tarsadakni rend érdekében, saját jól felfogott érdekünkben, hogy a tanoncifjúság védelme tekintetében a kereskedelemügyi minisztérium a jövőben fokozottabb gondosságot fejtsen ki. A másik kérdés alárendelteiblb jelentőségű, nem is akarok hosszabb ideig nála időzni. Már hangsúlyoztam a magyar Duna-hajósok kezelési módjának fontosságát. Itt csak egészen röviden \ és távirati stílusban felhívom az igen t. mi­\ niszter úr figyelmét arra, hogy^ a Dunán hajózó tk gőzhajókonmányosoknak régi sérelmük az, hogy nekik oklevelük nincs és kérték, hogy gőzhajó­kor m ányosi vizsga álapján szabályszerű okle­véllel láttassanak el. Jói tudom, hogy a Vasúti és Hajózási Felügyelőség ezt a kérést elutasí­tólag intézte el, a Vasúti és Hajózási Felügye­lőség semminemű indokolással nem kapható ennek a kérelemnek teljesítésére s nem volt hajlandó a kereskedelemügyi miniszter úrhoz ilyen irányban indokolt felterjesztést tenni. Én megint leszegezem itt a Képviselőház üléstermében, hogy felelőssé teszek minden té­nyezőt, aki a hajósok ügyeivel foglalkozik, ab­ban a tekintetben, ha nem gondolja át százszor, meg száziszor a hajósokat érintő minden kérdés­nél azt a különleges helyzetet, hogy a hajósok legnagyobb része egy olyan vállalat alkalma­zottja, amely jelenleg Bécsben székel. (Ügy van! a közéven. — Meskó Zoltán: Ügy van! Ez a lényeg!) Tovább^ ezzel a kérdéssel nem aka­rok foglalkozni. Kérve kérem a miniszter urat, ne méltóztassék e percben ebiben a kérdésben sem pro, sem contra nyilatkozni, vagy állást­foglalni; mély tisztelettel csak azt kérem a mi­niszter úrtól, méltóztassék a gőzhajókormányo­sok közvetlen meghallgatásával még egy lehető­300. ülése 1929 május 28-án', kedden. séget nyújtani arra, hogy nekik ez a régi ké­relmük akceptálható legyen. (Élénk helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A miniszter úr óhajt nyilatkozni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minisz­ter: T. Ház! A felhozott kérdések közül ebben az esetben Malasits Géza képviselő úrral a leg­többre nézve teljesen egyetértek. Amit ő a tex­tilipari oktatásról abban a tekintetben mondott, hogy ez a módja az idegen kiszorításának, még pedig a jogos és méltányos módja, azt én telje­sen aláírom; azt is aláírom, hogy ma a textil­ipar jelentőségében annyira emelkedett, hogy itt a megfelelő szakoktatás elsőrangú kérdéssé vált. Ebben teljesen egyek vagyunk. Ami a módozatokat illeti, (Kabók Lajos: Itt van a baj!) — ott sincs eltérés! — elsősorban a budapesti intézetet tartom kiépítendőnek. Nem hiszem, hogy mi olyan anyagi eszközöket tud­nánk előteremteni, hogy egyszerre két iskolát állítsunk fel s akkor mégis csak Budapest any­nyira prédominai, a textilipar itt annyira kon­centrálódik és a vállalatok olyan áldozatot is hoztak és kínálnak is fel a jövőre, hogy azt hi­szem, hibás volna az amúgyis szerény eszközö­ket szétaprózni, hanem arra kell törekedni, hogy először is megcsináljunk itt Budapesten egy tisztességes, a kor követelményeinek megfelelő szakiskolát. A kezdete megvan, megengedem, hogy szerény keretek között, de a kibővítése ok­vetlenül szükséges, s én nem hiszem, hogy akár­melyik pénzügyminiszter a következő budget összeállításánál el tudna zárkózni az elől, hogy erre a célra bizonyos megfelelő összeget rendel­kezésre bocsásson, mert tényleg égetően sürgős és a mellett igen fontos problémáról van szó. A kerámiai oktatásra vonatkozóan ismerem álképviselő^úr nézetét és magát az iskola felállí­tását szintén helyesnek tartom. Amikor azon­ban az érdekeltséggel tárgyalások indultak meg, akkor ott nagyon sok olyan nézet volt, hogy nem olyan keretű a mi agyagiparunk, (Malasits Géza: Félnek a konkurrenciától.) hogy ennek révén egy egész intézetet fenn lehet tartani. Most ez a kérdés az iparoktatási tanács elé került és annak véleménye még nem készült el. Közben azonban ettől egészen függetlenül — bizonyára a képviselő úrnak van tudomása arról — kerámiai szaktanfolyamokat ismételten állítottunk fel, (Malasits Géza: Nagyon helye­sen!) és a tapasztalatok, amelyeket_ ezen a téren szereztünk, nem kedvezőtlenek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ott olyan eredményeket tudtak elérni, ame­lyek igenis arányban állanak a ráfordított áldo­zatokkal, sőt azokat lényegesen meghaladják, úgyhogy most a menet az, hogy ezeket a tanfo­lyamokat tovább fenntartjuk, a szükséghez ké­pest kibővítjük, mert ez elvégre nem igen költ­séges dolog, a szakiskola felállításának kérdésé­ben pedig megvárjuk az iparoktatási tanács vé­leményét. Ki kell azonban jelentenem, hogy sor­rendben a textilipari szakiskola kérdését első­rangú fontosságúnak tartom, (Helyeslés ) any­nyival is inkább, mert itt tanfolyamokkal lehet ugyan szintén bizonyos eredményeket elérni, de azok nem állnak arányban a textilipar mai do­mináló fontosságával. A tanoncoktatásra vonatkozóan ki kell je­lentenem, hogy ez meglehetősen zavaros terület. A tanoncoktatás tulajdonképpen a kultuszmi­nisztériumhoz tartozik, (Malasits Géza: Elég

Next

/
Thumbnails
Contents