Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-300
Az országgyűlés képviselőházának 300. ülése 1929 május 28-án, kedden. 195 gondoltunk, s ez a vagyonváltság összegének felhasználása, (Helyeslés a jobboldalon.) amelyet a pénzügyminiszter úrral holnap meg fogok beszélni — miután holnapra tűztük ki ennek a kérdésnek a tárgyalását — és fel fogom hívni erre a megoldásra szíves figyelmét, Egyébként az útkérdésben már annyiszor nyilatkoztam, hogy azt hiszem, igazán felesleges még tovább belemenni, mert újat abszolúte nem tudok mondani. Annak, hogy itt újra és újra felvetődik a kérdés, nagyon örvendek, inert ez dokumentálása annak, hogy milyen rendkívüli fontosságú a kérdés, és ez a támogatás föltétlenül kell, amikor mégis igen nagy Összegeket igénybevevő terveknek végrehajtásáról van szó. A két pont körül az egyik a meglevő állami útrendszernek teljes kiépítése, modernizálása r- nem abban az értelemben, hogy luxusautóutakat építsünk, amint azt számtalanszor kifejtettem, hanem abban az értelemben, hogy a drága fenntartást igénylő makadámot a nagyforgalmú utakról végre eltávolítsuk, mert fenntartási költségekben ezen nyerünk. Amikor Meskó igen t. képviselő úr itt elmondotta beszédét a luxusutak ellen, (Meskó Zoltán: Nem, hatnem a községi utak mellett!) olyan hangot ütött meg, amely talán alkalmas arra, hogy népszerűvé tegye felszólalását, de nekem mindig tiltakoznom kell az ellen, hogy itt luxusutakról van szó. Egyszerűen arról van szó, hogy amit rossznak ismertünk meg a nagyforgalmú utakon, tudniillik a makadámutak fenntartását, ezt szüntessük meg; és pedig azért, mert amennyivel több a befektetés az út építésénél, annyival leszállnak a fenntartási költségek. (Helyeslés a közéven.) A orogrammiiäk egyik része most már nem nehanyszaz kilométerre terjed ki, hanem 4000 kilométerre: (Általános helyeslés.) az állami utakra, abból a célból, hogy azzal a bizonyos finanszírozási tervvel, amely bevonja a vállalkozókat, ezt a kérdést a pénzügyminiszter úr felfogása szerint is — mert ez volt elvégre a döntő •— megoldásra hozzuk. Ilyenformán évenkint körülbelül 400 kilométert állítunk helyre. Tíz év alatt fejezük be ezt a programmot és a törlesztést 15 év alatt végezzük el. Annak, hogy én ezt nem mint kész dolgot jelenthettem be, az az oka, hogy ez az elhatározás sem nagyon régen történt, és elvégre, ha be kell vonni a hitelezőket, akkor ezekkel ezt meg- kell tárgyalni és minden rossz szándék , ieltételezóse nélkül, szembe kell szállni bizonyos tendenciákkal, amelyek az, árakat felemelik. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon és a közéven.) Ha most itt arról van szó* hogy ezt öt nap alatt le kell bonyolítani, akkor sokkal nehezebb a helyzet, mintha azt mondjuk, hogy megvan az eltökélt szándék a végrehajtásra, de önökkel nem tudjuk megcsinálni, meg tudjuk csinálni másokkal, úgy azonban, hogy csak méltányos feltételeket akceptálunk az egész kérdés megoldásánál. (Helyeslés.) E mellett a másik nézetem szerint is fontosabb probléma ezeknek a községi utaknak a bekötése. (Élénk helyeslés.) Kérdem azonban, lehetséges-e ennek a problémának végrehajtása nélkül, hogy az elsőrangú hálózatot, rendbe ne hozzuk. (Úgy van! Úgy van!) Mert mibe kapcsoljuk be ezeket 1 ? Ezekbe a főerekbe kell hogy bekapcsoljuk őket, amelyeket azonban tisztességesen és ökonomikusán meg kell csinálni. Itt a Házban is elmondtam már legalább háromszor azt az elgondolást, hogy ez. is az érdekeltségeknek, a törvényhatóságoknak és az államnak a bevonásával történik. _.,.••_ , Nagyon szívesen koncedálom azt, hogy ez az elosztás ne vétessék merev rendszernek, hanem ott, ahol a méltányossági okok bizonyos eltolódást tesznek szükségessé, a rendelkezésre álló anyagi eszközökhöz mérten, ezt tegyük meg, természetesen minden protekció kizárásával. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) tJgy, hogy én Czettler Jenő igen t. barátom felszólalását a maga egészében akceptálom, mert az tulajdonképpen elfogadása annak a programúinak, amelyet szerencsén volt kifejteni. Nekem minden jámborságom mellett az a balszerencsém, hogy egészen szándékom ellenére apprehenziókat keltek. Tegnap, annikor azt mondottam, hogy nem felelek bizonyos kérdésekre, mert azok az urak, akik a kérdéseket feltették, nincsenek jelen, akkor én azokat a képviselő urakat abszolúte nem akartam stigmatizálni, (Jánossy Gábor: Tudjuk! Nem is értette félre senki!) de úgy állott a dolog, hogy két napig tartott az általános vita, azt hiszem, harminc szónokkal, akik a legkülönbözőbb problémákat hozták fel. Ha én ezek felszólalására tegnap sorrendben reflektálok, — és ha egyszer egyiknél elkezdem, nem tehetek kivételt — órákig tartott volna a felelet, (Igaz! Ügy van!) ennék következtében kiválasztottam azokat a kérdéseket, amelyeket első felszólalásomban nem érintettem s amelyekről feltételezem, hogy itt sem fognak többé szóvá tétetni, míg azokat, amelyek a részletes tárgyalás során előreláthatólag megint szőnyegre kerülnek s azokat a kérdéseket, amelyeket olyan urak vetettek fel, akik tegnap nem voltak jelen, a mai napra hagytam, de minden sértő szándélc nélkül, ami tőlem különben is mindenkor távol áll, úgyhogy én most ezekre a felvetett kérdésekre is szívesen megadhatom a feleleteket. (Helyeslés! Halljuk! Halljuk!) Ami azt a bizonyos autóbusztörvényt illeti, az mái* igazán minden retortán keresztülment. Sajnos, annyi reszortminisztériumot érint a kérdés, hogy a tárgyalások tényleg mindig elhúzódnak és késleltetik a lebonyolítást, de ezek a tárgyalások szükségesek, mert ez az egyik minisztériumnak, az a másik minisztériumnaik érdekkörébe esik és a különböző ellentéteik kiegyenlítése nem megy mindig olyan könnyen, mert a nélkül, hogy hatásköri összeütközéseket akarna bárki is produkálni, kétségtelen, hogy itt bizonyos ellentétek vannak és ezeket ki kell egyenlíteni. (Úgy van! Helyeslés.) Most azonban úgy vagyunk, hogy ezt már végigtárgyalta valamennyi fórum, utoljára a közlekedési bizottság; ellenzőket is talált, nagyjában azonban azt látom, hogy az érdekeltség és a minisztériumok a kitűzött iránnyal egyetértenek és most már igazán csak a technikai lebonyolítás marad hátra, úgyhogy egészen bizonyosra mondhatom, hogy a következő kampány alkalmával ez a kérdés parlamenti elitézést nyer. (Helyeslés jobb felől.) Az úti törvény sokkal komplikáltabb kérdés. Csináltunk mi elég tervezetet, de ez az egész uti törvény abban a részében, amely alapos újításra szorul, anyagi kérdések elintézése körül forog. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy különböző variánsok, külföldi, belföldi kölcsön, a vállalkozók bevonása a különböző konstellációk szerint majdnem naponként változtak és igazán nem sok értelme lett volna lerögzíteni valamely gondolatot, amelynek megvalósítását azután a pillanatnyi financiális helyzet lehetetlenné tenné. Sokkal fontosabb az, hogy most végre meg tudtunk egyezni abban, hogy a vállalkozó bevonásával
