Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

196 Az országgyűlés képviselőházának akarjuk a kérdést megoldani, mintha egy másik variánst törvénybe fektettünk volna le. Ami azonban nagyon sürgős, ez a közmnnkaváltság kérdése. Méltóztassanak visszaemlékezni arra, hogy a Képviselőház elfogadott egy határozati javaslatot, hogy ez csatoltassék annak a kérdésnek tárgyalásához, amely a községi háztartásokkal foglalkozik. Mivel pedig ez sorrendben most már nagyon előrekerült, a köizmunikaváltság kérdése függetlenül az útitörvény sorsától ebben a törvény javaslatban minidenesetre elintézést fog nyerni, mégpedig abban az értelemben, hogy az aránytalanságok megszüutettessenek és ne fordulhassanak elő azok az esetek, amelyekre itt pár felszólaló is rámutatott. A sorompóvámok kérdése, azután az automobiladó alapjának megváltoztatása olyan problémák, amelyeket megoldani momentán nem lehet. Nekem az volt a gondolatom, hogy mindezeket az automobiladóval kapcsolatos vámokat eltöröljük, a törvényhozás bölcsesége azonban annyira leszorította az autóadó alapjait, a hozadékot annyira csökkentette, hogy abszolúte lehetetlen volt ebből kártalanítani azokat a városokat, amelyek kövezetvámot vetettek ugyan ki, de azt nem mindig útépítésre használták fel, ellenben mindenféle beruházásba belementek, amelyet most törleszteniök kell. Noha szépséglhiba ez, hogy a törlesztésre olyan összeget használnak, amely tulajdonképpen csak útépítésre volna felhasználható, mégis iá kényszerűség .előtt meg kell haj ólmunk. Ezeket a sorompóvámokat tehát egyelőre nem lehet eltörölni. Az arányosításra nézve már felszólítottam a városokat és ahol abszolúte nem mutatkozik hajlandóság a méltányos általánosításra, lesz gondom tarra, hogy ezeket a kivételeket arra szorítsuk, hogy ne foglaljanak el külön állást, hanem beleilleszkedjenek abba a keretbe, amelyet a méltányosság diktál. A Madai igen t. képviselőtársam által felvetett hídépítési kérdéssel, a tiszapolgári híddal úgy vagyunk, hogy az utóbbi időben igen nagy összegeket fordítottunk hídépítésre, de elvégre egy Duna-hídnak megépítése mindig igen nagy kérdés volt, a dunaföldvári híd pedig épül és ha jól tudom, a jövő évre be is fejeződik, legfeljebb még egy félévvel tolódik el a befejezés, de ez tisztán a technikai végrehajtáson múlik. Felépítettük azután a tiszaugi hidat, (Úgy van! Ügy van! középen.) rekonstruáltunk egy csomó hidat, amelyeket a háború és a forradalom alatt felronbbantottak, úgyhogy hídépítésre olyan nagy összegeket fordítottunk, amennyit Nagy-Magyarország is csak igen hosszú időre elosztva tudott fordítani, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) sőt már az volt a felfogás, hogy mi túlságosan messze is mentünk a hídépítés forszirozásában. A sorrend meg van állapítva, nem fog elmaradni az összekötő hidak megépítése sem. Én teljesen egy nézeten vagyok Madai igen t. képviselőtársammal a speciális kérdés fontosságára nézve. Elvégre abba mégis csak bele kell nyugodni, hogy egy ilyen több millióra, vagy sok millióra terjedő hídépítési programmot nem lehet egy vagy két év alatt teljes egészében megoldani. Feltétlenül türelem szükséges és akármennyire türelmetlenkedünk is, a viszonyok engedélyezik a tempót, mert hiszen egész költségvetésünket hídépítésre fordítanunk nem lehet. Meg lehet győződve róla a képviselő úr, hogy az általa megemlített hídra is rá fog kerülni a sor, mert ez fontos 300. ülése 1929 május 28-án, kedden. és tényleg megfelel azoknak a kritériumoknak, amelyeket felemlíteni méltóztatott, úgyhogy végeredményben azt a kérést kell intéznem az összes igen t. képviselő urakhoz* ennek az egész hídépítési programúinak lebonyolításánál méltóztassanak tekintettel lenni arra, hogy tíz évnél rövidebb idő alatt ezt az adott anyagi helyzet mellett megoldani nem lehet. A sorrendben arra kell vigyáznunk, hogy azok a községek kerüljenek legelsősorban sorra, amelyeknél a legtöbb baj van. Ennek megállapításánál, méltóztassanak erről meggyőződve lenni, csak az objektív igazságot fogom keresni. (Helyeslés jobbfelöl és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 6. cím meg nem támadtatván azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 7. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa a 7. címet). — Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! A fejezet címe iparfelügyelet, én azonban inkább szeretném, ha azt a címet viselné, hogy « iparpár tolási» Magyarország iparának és ezzel kapcsolatos kereskedelmének fellendítése főleg azokhoz a hivatalokhoz van kötve^ amelyek az iparnak és a kereskedelemnek támogatásával, avagy valahogyan közvetlen érintkezés alapján azokkal a jelentésekkel foglalkoznak, amelyeket a magyar ipar művelői és a magyar kereskedelem előmozdítói, gyakorlati férfiak mutatnak be. Legyen szabad mindenekelőtt felhívnom a mélyen t. miniszter úr figyelmét aa új iparágakra. A háború óta egész Európában egy nagyszerű evolúció mutatkozik az új iparágak meghonosítása tekintetében. így például nemzetközi jelentőségre tett szert a rádióipar felkarolása. Itt Magyarországon is van meglehetősen fejlett rádióipar, nem tudom azonban, mi az oka annak, hogy éppen Magyarországon a legdrágább a rádiószolgáltatás. Méltóztassék öszszehasonlítani Európa bármely államával, ahol ez az ipar megteremtette a hírszolgálatot és egyéb szolgálatokat. (Farkas István: Nálunk pártpolitikát szolgál. — Zaj.) A hallatlanul drága előfizetési díj oka talán az előállítási, költségek nagyságában rejlik. (Rothenstein Mór: Drága, tehát nem is jó!) Az iparfelügyelet terét ki kellett terjeszteni a rádióra is, azokat akik ennek az iparnak meghonosításával foglalkoznak, akik a rádióhoz szükséges cikkek előállítását és feldolgozását folytatják megfelelő kedvezménybén kell részesíteni. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Bocsánatot kérek, tévedés van itt! Erre az in ar felügyeletnem semmi ingerenciája nincsen, ez az iparfejlesztő osztályhoz tartozik. Nekem mindegy, hol méltóztatik elmondani!) Engedelmet kérek, nagyon egyszerű ez a kérdés. Nem az a fontos, hogy bürokratikusán, hol helyezzük el, hanem az a fontos, hogy a mélyen tisztelt miniszter úr közegei, akik felügyeleti jogot gyakorolnak bizonyos iparágak felett, az iparfelügyelő urak necsak kazánvizsgálatot tartsák valami elsőrendű feladatnak. Mert a miniszter úrnak e megjegyzése szerint például a rádió-iparfelügyelet ebben a felügyeleti körbe nem tartozik. Éppen azt kívánom, hogy tartozzék. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Dehát ez más osztály!) Nem abban áll a dolog lényege. Mélyen t. miniszter úr, ne tessék itt a Házban is szorosan bürokratikus lenni. Nem ahhoz kell idomítani ezt, hogy egy iparpártolást a felügyelettel kapcsolatban hogyan inaugurálunk,